Harag és megbocsátás

domoszlaikatalin — Sat, 18 Mar 2017 07:17:44 +0000

A harag akkor keletkezik bennünk, ha irreális elvárást támasztunk. Olyan dolgot várunk el a másik embertől, amire az nem képes. A csalódás és a veszteség érzése, fájdalma van a harag érzése alatt. Maga a harag és a megbocsátás azért nehéz, mert a harag három részből tevődik össze. A jelenben haragszunk valakire, de ez mögött még ott van az, hogy haragszunk saját magunkra, ugyanis van felelősségünk azért, méghozzá teljes felelősségünk, amiért ez a szituáció kialakult. Amikor jelentősen túlreagáljuk a helyzetet, akkor ott van mögötte egy múltban keletkezett harag is, ami a közvetlen családunkkal kapcsolatos, a gyerekkorból jön. Amikor irreális elvárás támasztunk egy másik ember felé, ez abból fakad, hogy a másik emberre rávetítünk egy idealizált képet, olyan képességeket, tulajdonságokat, energiaszintet, amik messze vannak attól a ténytől, hogy a másik is emberből van. Legyetek nagyon óvatosak azzal a hamis érzéssel, hogy a teljes oldás helyett azt az egó-mítoszt választjátok, hogy én megbocsátok és ezzel felsőbbrendűbb vagyok mint a másik, aki ott hibázott. Ennek a karmikus következménye ugyanis az, ha a hamis megbocsátás, a mártír szerepbe bújás mintává válik, rögzül, kimarad az a rész, hogy felvállaljuk a saját felelősségünket. A teljes felelősséget. Ezért a karma működésbe lép, megcseréli a szerepeket. Azt veszed észre, pontosan ugyanazt csinálod, amit a másik embernek képtelen voltál megbocsátani. A megbocsátás legnehezebb része pedig az megtalálni és kinyitni azokat a múltbeli, gyerekkorbeli traumákat, ahonnan a legtöbb haragunk fakad. Amikor a bennünk élő gyermek sérült, lemegyünk gyerekbe. Felerősödik az ideál kergetés és a csalódások újra és újra bekövetkeznek. A sérült belső gyerek függő helyzetekben ragad. Ugyanis azokat a szükségleteit, amiket anno a szülei nem elégítettek ki, mint elismerés, figyelem, gondoskodás, ajándékok, biztonság adása, segítség nyújtása stb játszmákkal próbálja megszerezni. Hízeleg a figyelemért. Hisztizik. Durcáskodik. Hibáztat. Fenyegetőzik. Hogyan lehet felvállalni felnőttként a felelősséget? Az első és legfontosabb kérdés, mire vágyom, mi a szükségletem. A második kérdés az, milyen formában kaphatom meg azt az energiát, legyen az figyelem, szeretet, elismerés és leginkább kitől. Mivel blokkolom, hogy befogadjam. Ugyanis ha újra belép a hamis elvárások sora, a negatív gyerekkori hiányok, nélkülözések mintája, olyan emberhez fordulunk, aki azt, ott egyáltalán nem tudja, vagy nem akarja adni. Mert nem képes rá, vagy nem az ő dolga. Vagy azért, mert érzi, ebben a helyzetben ki van használva. Elakadt az energia visszaáramlása. A megoldás az az, hogy ezeket a játszmákat felismerjük és feloldjuk. Ugyanis játszmákra csak akkor van szükségünk, ha hiányzik a tudatosság. A gyógyító forráshoz való kapcsolódás. A gyógyító forráshoz való kapcsolódás tölti ki a mély hiányokat és gyógyítja be a sebeket. Tesz bennünket képesség arra, hogy adjunk és elfogadjunk. Hogy felelősséget vállaljunk az életünkért. Felnőttként. A felelősség vállalása ugyanis felszabadít. Ha én teremtem a világomat, a negatívot is én teremtettem bele. Rajtam múlik, hogy ezt megváltoztassam. Szeretnék még félreoszlatni egy mítoszt az önismerettel kapcsolatban. A szakpszichológiában és “spirituális” vonalon is elterjedt az a nézet, hogy az önismeret gyógyít. Ez tévedés. Az önismeret egy elengedhetetlen lépcsőfok a gyógyulás, traumafeldolgozás, felnőtté válás folyamatában. Viszont az az energia, ami a gyógyulást teljessé teszi a Forrásból fakad. Akár az egyik marad ki, például ha az önismeret, a mintafelismerés tudatosítása nélkül fordulunk például isteni, angyali segítség felé, a felsőbb erő azt tudja tenni értünk, még tisztábbá, még plasztikusabbá teszi a negatív mintát. Visszajelez vagy éppen beint az Univerzum Ha pedig a Forráshoz való kapcsolódás blokkolt, akkor a felszínre törő kaotikus érzések megoldhatatlannak tűnnek, az adott ember tehetetlenségként éli meg és jobb megoldás híján ismét visszafojtja, hárítja vagy éppen kiprojektálja valaki másra.

Karma oldása neheztelésre

Minden karmára igaz, hogy a tied, helyetted más nem oldhatja ki, még ha kényelmesnek is tűnik, vagy esetleg nem értesz hozzá, de felesleges pénzkidobás. Ha fájdalmat okozunk egy másik lénynek, akár fizikai, akár lelki, az karmát hoz létre. Ezt a karmát két módon oldhatjuk, egyik része az úgynevezett büntető karma, ugyanannak a fájdalomnak a megélésével oldódik. Arra tanít, milyen megélni, hogy tudd, mit okozhatsz és empatikussá válj, hogy törekedj arra, elkerüld. A karma másik része a jó cselekedetekkel tisztul.

Neheztelésnél különbséget kell tennünk, hogy az egónkból fakad-e, például azért, mert a büszkeségedet sértették meg, vagy például azért, mert az egód úgy gondolja, jogot formálhat valakire, valamire, tévesen.

Karmaoldásnak akkor van helye, ha ott van a neheztelés, harag alatt a lelki fájdalom és be is vállalod, hogy ezzel dolgozol.

Hunyd be a szemed és képzeld magad elé azt a személyt, akire neheztelsz.

Mondd ki: fájdalmat okoztál és amit tettél, helytelen. Ennek a karmája hozzád tartozik.

Elengedem a neheztelést és feloldom a fájdalmamat és ezt önmagamért teszem, miért cipeljem tovább, ha elengedhetem…

Fogalmazd meg pontosan, mit éltél meg, pl:

- nagyon fáj, hogy megvádoltál igazságtalanul

Elfogadom, hogy nem látod

az igazságot.

Vagy:

- nagyon fáj, hogy megbántottál.

Elfogadom, ennyire voltál képes.

A szívedet rá kell nyitni a fájdalom megélésére.

Ha tisztul, kérd az elfogadás sugarát arra, a másik ennyire volt képes.

Az elfogadás sugarát elképzelheted fénysugárnak, olyannak, mint amikor a felhők között átsüt a nap

Engedd addig, amíg átérzed, ennek így kellett történnie, mert csak így bírt megtörténni.

Ismételd meg újra, amit tettél helytelen, de a neheztelést és a fájdalmat most átadom a fénynek.

Elengedlek a világomból.

Itt hozzáteszem, ha felismered azt a félelmet, hogy az elengedés olyat folyamatot okoz, kitolod, kirúgod, kisöpröd a világodból, akkor tudatosítd, hogy amit elengedsz, az egy benned élő kép, a benned élő, fájó múlt lenyomata.

Ha sorsszerű, hogy dolgotok van egymással, az elengedés pontosan az ellenkező irányba hat. Megnyílsz arra, hogy ha bölcsesség és az isteni erő által támogatott út benneteket egymás mellett visz tovább, akkor visszatérhet, újra tudtok közeledni egymáshoz. Mert eltűnik a haragod által emelt fal. Ha nincs dolgotok egymással, akkor pedig ebbe a negatív belső képbe nem tud beállni más ember, hogy karmikus kör megismétlődjön. Mert ha meg kell tanulni a harag elengedését, mert ezt bevállalta a lelked, ismétlődő leckék jönnek. Ha okoztál másnak lelki fájdalmat, akkor át kell élned és átadni a fájdalmat a gyógyító erőnek.

A gyakorlat folytatása: kérd a kegyelem energiáját, hogy a saját karmád is oldódjon.

Elengedlek a világomból, elengedem a neheztelést és ami még mögötte van.

Elfogadom, hogy a saját karmám miatt ezt így kellett megtapasztalnom.

Kérem az isteni kegyelmet, oldódjon ki a karmám, amikor én ugyanezt tettem másokkal. Oldódjon minden hamis bűntudat, amiért hibáztatom magam.

Átadom, ha haragszom önmagamra, ha bűntudatom van…

Engedd fel, ami tisztulni akar és add át a fénynek

Ha egy kisebb jelentőségű neheztelés – a gyakorlat ellenére – újra és újra visszajön, az azt jelent, van valami mögötte. Vagy ugyanennek a személynek egy nagyobb hibája, régebbről, vagy valaki más hibája, ami lehet akár a tiéd is, valami nagyobb törés, elakadás. Ilyenkor told félre a jelent és nézz a múltba, oldani ott kell.

Használjátok szeretettel!

Domoszlai Katalin - Spirituális terapeuta » trauma

Harag és megbocsátás