Vissza kell menni a gyerekkori élményekhez, egyrészt feldolgozni a dühöt, a haragot, a kétségbeesést, az elhagyottságot, a legmélyebb szomorúságot és a szégyent. Ugyanilyen fontos a másik irányba történő elmozdulás, a bennünk élő gyermeknek meg kell adni azokat az érzéseket, élményeket, amik elmulasztása miatt a sérülés létrejött. Szeretetet, biztonságot fizikailag és érzelmileg, figyelmet, elismerést, jutalmazást, tiszteletet, a pozitív mintákat. Betölteni a fájdalmas hiányokat.

Ebben a spirituális eszközökkel dolgozó terápiás munka sokat tud segíteni. A terapeutának vagyis nekem az a dolgom, hogy tudjam, a negatív élmények felszínre hozásában hol a határ, amíg el lehet menni, a borulás veszélye nélkül. Ezen kívül vannak olyan mélyen lévő elakadások, amikhez együtt hozzá tudunk férni akkor is, ha eddig neked ez egyedül nem ment. A legoptimálisabb ütem megtalálása is nagyon fontos, ezért jóval biztonságosabb, mint egyedül megpróbálni. A másik, hogy rajtam keresztül megtapasztalod, az elfogadás, a szeretet, az elismerés energiáját, áramolni kezd feléd a gyógyító szeretet. Segítek abban, hogy elhárítsuk az akadályokat, hogy valóban beengedd a világodba. Létrejön a kapcsolódás a gyógyító forrás energiákhoz, aztán egyedül is képessé válsz a kapcsolódásra, az öngyógyításra.

1. Abúzus, magyarul bántalmazás, ezen belül 

- fizika bántalmazás

A fizikai bántalmazás traumájának a feldolgozása

Azzal kezdeném, hogy a feldolgozatlan trauma milyen hatást válthat ki a trauma nagyságától és a megtapasztaló lélek érettségétől függően. Néhány fontosabb példa, a teljesség igénye nélkül:

Egy fejletlenebb szinten válhat valaki agresszorrá. Hasítás történik ugyanis, a világ két részre szakad, vannak, akiket bántanak és vannak az áldozatok. Hogy ne kelljen rettegnie, kialakul egy ilyen túlélési mód, egyetlen választása van: én leszek a bántalmazó, ha nem, el kell szenvednem a brutalitást. Akkor pedig védtelen vagyok. A hasítás olyan torzulást hoz létre a személyiségben, ami kívül esik a gyógyíthatóság körén. Érdemes viszont érteni a működésüket, ami félelem vezérelt. Itt sok a párhuzam az érzelmi bántalmazással. Nem tudják, mit cselekszenek, mondta Jézus, hozzáteszem, pláne nem tudják, hogy miért… Fizikailag bántalmazó partnert el kell hagyni, mert a sérülése annyira súlyos, hogy reménytelen az érdemi javulás.

Családon belüli fizikai bántalmazás traumája másként hat, mint a külvilágban tapasztalt.

A külvilágban megtapasztalt erőszakos cselekedet beszűküléshez vezet, el kell kerülni azokat a helyeket, szituációkat, amelyek félelmetessé váltak. Ha mégis ki kell lépni a világba, akkor a szorongástól a pánikrohamig bármi megtörténhet. Minden fóbia mögött ott van egy sztori, gyakran kora gyermekkori vagy előző életben átélt esemény. Jól félrecsúszhat a lélek fejlődése, ha valaki attól érzi magát különlegesnek, hogy különleges fóbiái vannak. A kiteljesedést egyértelműen akadályozzák a félelem alapú beszűkülések.

A családon belüli bántalmazás, vagy ha az erőszak az otthonunkban történt, történik azért nagyon súlyos, mert elveszik az a menedék, ahol biztonságban érezheted magad. Ha nincs egy biztonságos hely, akkor az alvászavar és az ezzel együtt járó kimerültség garantált.

Sajnálatos tévút a gyógyszerfüggés, mint „megoldás”. Rendben lehetne átmenetileg, amíg valaki felerősödik annyira, hogy nekiállhasson a trauma feldolgozásának. Azok a gyógyszerek azonban, amik függést okoznak, súlyosbítják a helyzetet.

Egy másik fájdalmas tévút lehet a biztonság keresése egy „erős” partnerben. Azért tettem idézőjelbe, mert pont az erőszakosság látszik erősnek, a nyugalommal, a stabilitással, a csendes lelki erővel szemben. Az tűnne észszerűnek, hogyha valaki átélte például azt, hogy az apja veri a feleségét, az anyát és a gyermekeit, akkor messziről elkerüli ezt a típust. De működésbe léphet a trauma vagy séma kémia, a limerencia, ami vakká tesz a partner rejtett hibáival kapcsolatban. Magyarul, pont olyan típusba vagyunk képesek beleszeretni, akivel aztán újraéljük a gyermekkorunk traumáit. Itt is sok a párhuzam az érzelmi abúzussal.

Védekezési módok közül elég gyakori az alárendelődés, konfliktuskerülés, ez is egyfajta beszűkülés. Az ár, amit az alárendelődő megfizet, nem csupán abban merül ki, hogy a saját szükségleteit háttérbe szorítja. Feldolgozatlan marad a harag és a félelem. Ha valaki elfojtja a haragját, mert túl jó akar lenni, akkor idővel komolyan megbetegszik. Leggyakrabban rákos lesz. Az elfojtott félelem, ahogy fentebb már írtam, a traumabetöréstől az alvászavarig, az idegkimerültségig sok mindent okozhat.

A trauma feldolgozása ( megegyezik a más típusú veszteségek feldolgozásával )

1. lépes a tagadáson történő túllépés. Mondhatja valaki, rendben volt, ami megtörtént vele. Mondhatja, hogy megérdemelte. Vagy inkább nem emlékszik vissza a gyermekkorára. A tudathasadástól a testből való kilépésig széles a skála, ebből van, ami gyógyítható és van ami nem. Persze. ha valaki képes arra, hogy beismerje, súlyosan traumatizálták.

2. a düh, gyűlölet, harag szintje. Ezen a szinten is meg lehet rekedni, mert a következő szint az, ami jóval keményebb, bátorságot és komoly munkát igényel. A hibáztató, gyűlölködő szinten történő megrekedés másik „ajándéka” az, hogy nemcsak nem kell bevállalni a mély fájdalom átdolgozását, hanem felment attól is, hogy a saját hibáiddal, hiányosságaiddal szembenézz, hogy felelősséget vállalj a tetteidért.

3. lépés: felszínre hozni, átélni és feldolgozni az eredeti fájdalmat. A feldolgozásnál kiemelten fontosnak tartom azt is, hogy ne csak az aktív trauma fájdalma legyen feloldva, hanem a mögötte lévő fájdalmas hiány is fel legyen töltve. Ami hiányzott: a biztonság, a bizalom, az, hogy valaki megvédjen, kiálljon érted. Hogy saját magad meg tudd védeni. Ősbizalom energia.

Végezetül, a bántalmazónak nem kell megbocsátani, az Isten dolga. ( Bert Hellinger ) Egyrészt azért, mert a lelkünk okkal megy bele tapasztalatokba, abba például, hogy melyik családba születünk le. Megbocsátás helyett az a cél, hogy elfogadd, hogy a másik ember összesen ennyire volt képes. Átéltél egy fájdalmas tapasztalatot, például hogy megtanuld megvédeni magad. Vagy azt, hogyan legyél tudatos a saját agresszivitásodra, hogyan kezeld, irányítsd a megfelelő irányba. Másrészt azért is szükségtelen a kegyes megbocsátás, mert az adott ember karmát csinált magának. Az elengedés mondata ez: elengedlek a világomból, a tetted súlyát magaddal viszed, Isten irgalmazzon neked.

Bántalmazás során a fizikai erőszak „megindoklása” is súlyos sérülést von maga után, mégpedig az értékesség érzésében. A félelem gyomorgörcsben testesül meg. Azért vertek meg, mert rossz vagy. Ha a feldolgozás legvégére ugrunk, az oldó mondat ez: milyen kár, hogy nem tudtál elég jó szülőm lenni, hogy lásd értékes vagyok… Hosszú az út idáig, de megéri.

- lelki terror

- szexuális visszaélés

A hatására felnőttkori depresszió, PTSD ( poszt traumás stressz szindróma ) alakul ki. Felnőttként bántalmazás okozójává vagy elszenvedőjévé válik az illető, önvédelemre való képtelenség alakulhat ki.

2. Elhanyagolás, az alapvető szükségletek kielégítésének a hiánya

- lelki: magyarul figyelem és szeretet hiány átélése. Nem fontos, nem elég jó, nem szerethető a gyermek. Magára hagyás vagy fewlelőtlen felügyelet, ahol a gyermeket nem óvják a veszélyes helyzetektől.

- fizikai: rossz ruházat, hideg és piszkos élettér, rossz minőségű és kevés étel, betegség esetén a segítség nyújtás elmaradása

- mentális, a tanulás támogatásának a hiánya

3. A szülő súlyos mentális betegségben szenved(ett) vagy személyiség zavaros.

például a szülő súlyos depressziója, elmebetegség a családban, a szülő személyiség zavara, mint például nárcizmus, border line stb.

4. A szülő  alkohol és vagy kábítószer fogyasztó

Mivel a gyerekek nagyon érzékenyek szüleik példáira és befolyásaira, ezért az alkoholista vagy kábítószer-függő szülővel rendelkezőknél gyakran alakulnak ki saját kábítószer-problémák. Emellett küzdenek a szégyen, a bűntudat és az elszigeteltség érzésével, figyelemhiányban szenvednek, félnek a haragtól és a konfliktusoktól. Depresszió és szorongás alakul ki.

5. Balesetből származó súlyos sérülés

6. Súlyos betegség

miatt átélt kórházi és otthoni elszigetelődés, a szülők túlféltése. Halálfélelem, a teher vagyok érzése.

7. Iskolai zaklatás

pedegógustól vagy gyerek társaktól elszenvedve. Gúny, megszégyenítés, kiközösítés, fizikai bántalmazás stb.