Tudtad -e, hogy az önismeret egy idő után zsákutcába vezet?
 
A személyiséged megismerése fontos. A lényed megérdemel minden jót, empátiát, szeretetet, figyelmet. Feltétlenül igényli a fejlesztést, az ismétlődő, bosszantó hibák javítását.
 
Az igazi lelki fejlődéshez azonban ennél jóval több kell. 
 
 
Két hasonlatot hozok fel a személyiség működésére. Az egyikben a személyiség egy hajó. A hajó a kikötőben van biztonságban, ott lehorgonyozhatsz. Önismerettel foglalkozol, ami azt jelenti, a hajó minden zegét-zugát jól kiismered. Talán még ki is hajózol ismert vizekre, de mi van az ismeretlennel. De honnan vette Columbus a bátorságot, hogy elinduljon nyugatra, honnan jött a hite, élve odaér?
 
Mert a Világot akarta megismerni!
 
A másik hasonlatban képzeld el, hogy a személyiséged egy ház, körbe veszi egy kerítés. A kerted kicsi, rendezett. Remélhetőleg. Ha mégsem, hát elfoglalhatod magad azzal, ott szépen rendet raksz.
 
A lelki fejlődés ennél azonban jóval többet kíván. Bontsd le a kerítést és terjeszd ki a területedet, engedj be a kinti dzsungelből egy darabot. 
Ha ezt megteszed, azt tapasztalod, a növekedéseddel együtt beáramlott a káosz. Ennek örülj, mert a növekedés első, egyben biztató jelét tapasztalod. Aztán felnőssz a feladathoz, kiismered a dzsungeledet, megszelídíted. Ez egy szint megfejlődését jelenti. 
 
Terapeutaként miben tudok segíteni?
 
Ha elakadtál már az elején, vagyis még a hajó se oké, a ház se oké, pláne nem oké a kerítés, ha nincs, vagy ha éppen túl zárt, magas, ha jelentősen eltér az egészségestől. A kerítés az én-határaidat szimbolizálja, ami elválaszt a külvilágtól. Megvéd és izolál is egyben.
 
Ezen kívül tudok segíteni abban, hogy azokat a félelmeket felold, amik az unalmas és egyben biztonságos komfort zónában tartanak fogva, amikor a hajó is oké, a ház is oké, mégis elakadtál. Van amikor ezek nem félelmek, hanem transzgenerációs sors minták, ami egyszerűen fogalmazva azt jelenti, karmikus vállalásod van arra, hogy lekövess egy nehéz sorsmintát. Amíg a sors mintád a meghatározó, addig minden változtatásra irányuló törekvésed kudarcra van ítélve. Ha például a nehéz sors, a magány, a fizikai betegségek be vannak kódolva. Jó hír az az, hogy ezek a programok a tudatosság szintjén feloldhatóak és új egészséges programokat lehet a helyükre beírni. Így fordul a sikertelenségre ítéltetett életút a siker útjára.
 
Itt a weboldalon találhatsz még írásokat ebben a témában.
Ha igénybe szeretnéd venni a segítségemet online, skype-on vagy messengeren tudunk konzultálni, blokkot oldani, bővebben az elérhetőség menüpont alatt.
 

A harag akkor keletkezik bennünk, ha irreális elvárást támasztunk. Olyan dolgot várunk el a másik embertől, amire az nem képes. A csalódás és a veszteség érzése, fájdalma van a harag érzése alatt. Maga a harag és a megbocsátás azért nehéz, mert a harag három részből tevődik össze. A jelenben haragszunk valakire, de ez mögött még ott van az, hogy haragszunk saját magunkra, ugyanis van felelősségünk azért, méghozzá teljes felelősségünk, amiért ez a szituáció kialakult. Amikor jelentősen túlreagáljuk a helyzetet, akkor ott van mögötte egy múltban keletkezett harag is, ami a közvetlen családunkkal kapcsolatos, a gyerekkorból jön. Amikor irreális elvárás támasztunk egy másik ember felé, ez abból fakad, hogy a másik emberre rávetítünk egy idealizált képet, olyan képességeket, tulajdonságokat, energiaszintet, amik messze vannak attól a ténytől, hogy a másik is emberből van. Legyetek nagyon óvatosak azzal a hamis érzéssel, hogy a teljes oldás helyett azt az egó-mítoszt választjátok, hogy én megbocsátok és ezzel felsőbbrendűbb vagyok mint a másik, aki ott hibázott. Ennek a karmikus következménye ugyanis az, ha a hamis megbocsátás, a mártír szerepbe bújás mintává válik, rögzül, kimarad az a rész, hogy felvállaljuk a saját felelősségünket. A teljes felelősséget. Ezért a karma működésbe lép, megcseréli a szerepeket. Azt veszed észre, pontosan ugyanazt csinálod, amit a másik embernek képtelen voltál megbocsátani. A megbocsátás legnehezebb része pedig az megtalálni és kinyitni azokat a múltbeli, gyerekkorbeli traumákat, ahonnan a legtöbb haragunk fakad. Amikor a bennünk élő gyermek sérült, lemegyünk gyerekbe. Felerősödik az ideál kergetés és a csalódások újra és újra bekövetkeznek. A sérült belső gyerek függő helyzetekben ragad. Ugyanis azokat a szükségleteit, amiket anno a szülei nem elégítettek ki, mint elismerés, figyelem, gondoskodás, ajándékok, biztonság adása, segítség nyújtása stb játszmákkal próbálja megszerezni. Hízeleg a figyelemért. Hisztizik. Durcáskodik. Hibáztat. Fenyegetőzik. Hogyan lehet felvállalni felnőttként a felelősséget? Az első és legfontosabb kérdés, mire vágyom, mi a szükségletem. A második kérdés az, milyen formában kaphatom meg azt az energiát, legyen az figyelem, szeretet, elismerés és leginkább kitől. Mivel blokkolom, hogy befogadjam. Ugyanis ha újra belép a hamis elvárások sora, a negatív gyerekkori hiányok, nélkülözések mintája, olyan emberhez fordulunk, aki azt, ott egyáltalán nem tudja, vagy nem akarja adni. Mert nem képes rá, vagy nem az ő dolga. Vagy azért, mert érzi, ebben a helyzetben ki van használva. Elakadt az energia visszaáramlása. A megoldás az az, hogy ezeket a játszmákat felismerjük és feloldjuk. Ugyanis játszmákra csak akkor van szükségünk, ha hiányzik a tudatosság. A gyógyító forráshoz való kapcsolódás. A gyógyító forráshoz való kapcsolódás tölti ki a mély hiányokat és gyógyítja be a sebeket. Tesz bennünket képesség arra, hogy adjunk és elfogadjunk. Hogy felelősséget vállaljunk az életünkért. Felnőttként. A felelősség vállalása ugyanis felszabadít. Ha én teremtem a világomat, a negatívot is én teremtettem bele. Rajtam múlik, hogy ezt megváltoztassam. Szeretnék még félreoszlatni egy mítoszt az önismerettel kapcsolatban. A szakpszichológiában és “spirituális” vonalon is elterjedt az a nézet, hogy az önismeret gyógyít. Ez tévedés. Az önismeret egy elengedhetetlen lépcsőfok a gyógyulás, traumafeldolgozás, felnőtté válás folyamatában. Viszont az az energia, ami a gyógyulást teljessé teszi a Forrásból fakad. Akár az egyik marad ki, például ha az önismeret, a mintafelismerés tudatosítása nélkül fordulunk például isteni, angyali segítség felé, a felsőbb erő azt tudja tenni értünk, még tisztábbá, még plasztikusabbá teszi a negatív mintát. Visszajelez vagy éppen beint az Univerzum  Ha pedig a Forráshoz való kapcsolódás blokkolt, akkor a felszínre törő kaotikus érzések megoldhatatlannak tűnnek, az adott ember tehetetlenségként éli meg és jobb megoldás híján ismét visszafojtja, hárítja vagy éppen kiprojektálja valaki másra.

Ha segítségre van szükséged, online terápiában fordulhatsz hozzám, keress bizalommal!