Domoszlai Katalin – Spirituális terapeuta

Reinkarnációs utazást vezetek online, skype-on vagy messengeren. Ha érdekel, várom jelentkezésedet, írj a dk1011@dk email címemre!

/p>

A megosztást, like-ot köszönöm! 

A testünk csodálatos és egyben roppan bonyolult. Megbetegszik, mégpedig akkor, ha a léleknek túl sok a negatív hatás, amit tapasztal. Túl sok van a rosszból és túl kevés a jóból. A lélek leteszi ezért fizikai síkra, ráterheli a testünkre a megbetegítő érzéseket. Ezért maga a gyógyulás azzal kezdődik, hogy megkeressük a lelki okokat. A lélek visszaemeli lelki síkra azt a feladatot, hogy megértse, egy tapasztalatot miért kapott és a negatív érzéseivel mit is kezdjen. Ezzel a fizikai test felszabadul és a gyógyító folyamatok beindulnak. Az angyalok segítségét igénybe venni a leghatékonyabb módja a gyógyulásnak. Miért? Azért, mert ha tudnánk egy adott negatív érzéssel valamit kezdeni, akkor nyilván nem fojtanánk el. Ha érezted azt, ebbe beleszakad a szívem, akkor tudod, hogy miről beszélek. Ha megfájdult a gyomrod, amikor megaláztak. Ezt a tehetetlenség érzést oldja fel az, hogy olyan szellemi segítőhöz kapcsolódunk, aki ért ahhoz, mit és hogyan dolgozzunk fel, fogadjunk el vagy éppen engedjük el. Én, mint terapeuta abban tudok segíteni, hogy megtaláljuk, mik a lelki okok, meddig menjünk vissza a múltban, hogyan hozzuk fel a tudatalattiból. Mert a szégyen megsemmisítő erejű. A félelem, legyen akár pánik, akár általános szorongás vagy hívhatjuk divatosan stressznek, alvás problémáktól emésztési problémákig széles skálán okoz betegségeket.  A szomorúság elfojtása áttevődhet kényszeres pótcselekvésekbe, mint például a túl evés, ahol az öröm forrását finomságokban keressük, aztán a túlsúly meghozza a nem kívánt fizikai betegségeket, ilyen például a cukorbetegség.  Ha gyerekkorban elhanyagoltak bennünket, nélkülöztük a fizikai gondoskodást, ezen kívül a figyelmet és szeretetet is, akkor negatív mintát kaptunk arra, hogyan bánjunk a fizikai testünkkel. Miért van az, kérdezheted, hogy nagyon egészség “tudatos” emberek, ennek ellenére komoly betegségektől szenvednek? Egyszerűen kimaradt egy lelki ok, egy seb begyógyítása. Ha a szülő maximalista, durva, követelőző, a gyereke még felnőttként is ezt a mintát követi, durva módon edz, sanyargatja magát. Elfelejti azt, hogy életörömre, egészségre születtünk. Ha valakivel szeretettel és megértéssel foglalkoztak, az ezt a mintát viszi tovább, szereti a testét és gondoskodik róla. Ha elfogadták a hibáival együtt, miért gyötörné magát a szívinfarktusig akár, hiszen szereti a lelkét és a testét egyaránt. Gondoskodik a lelki táplálékról, ezek az örömteli élmények. Rafael arkangyal mellett szívesen dolgozom az Atlantiszi Angyalokkalis, ha női gyógyító energiára van szükség, kapcsolódni tudunk Doradoelhez. 

Minden 7 éves kor előtti élmény ( és ebbe a magzati élmények is beletartoznak ) és kapott visszajelzés arról, hogy egy gyerek mennyit ér, mennyire szerethető, beépül a személyiségünkbe mégpedig stabil önmeghatározás formájában. Ez vagyok én… Ha “csak úgy lett” értetlenül áll az előtt, mi az élete célja. Ha egy instabil, működéképtelen házasságot kellene pont neki összetartania, akkor olyan megmentő szereppel azonosul, ahol olyan dolgokat vállal be, amik meghaladják a lehetőségeit. Haszontalannak érezheti magát. A logikus, kritikus gondolkozás kialakulása 7 éves korra tehető, tehát ezt megelőzően nem áll rendelkezésünkre az a képesség, hogy megkérdőjelezzük a szülő véleményét, cselekedeteit. Egyszerűen elhisszük, igaza van, hogy azok vagyunk, aminek a szülő bennünket lát. Ahogy bánik velünk, azt megérdemeltük. A szülő csalódik bennünk, az nem azt jelenti, veled van a baj, sokkal inkább vele, a szülővel. Azért, mert a szülő elvárása, értékrendje, hamis illúzió világa a valóságtól elrugaszkodott. A nárcisztikus szülő a saját belső értéktelenség érzését kompenzálja a perfekcionizmussal, felsőbbrendűséggel. Ezért aztán ennek a szülő típusnak semmi sem elég jó, még nagyobbat sérül a gyerek ha van a családban egy kedvenc, akit kritika nélkül ajnároznak. Sőt a “bezzeg a testvéred” vagy “bezzeg amikor én” összehasonlításokkal tovább torzítják a gyerek önmagáról alkotott képét. Ha a szülő arra vágyik, hogy fia vagy lánya szülessen és bumm, pont az ellenkezője lettél, hát a tény az, hibázott amikor mindenhatónak képzelte magát és pont Te vagy az, aki szembesítette azzal, hogy bizony nem az. A maximalista, perfekcionista szülőt folyamatosan szembesítjük azzal, elvárásainak megfelelni nem tudunk. Minél sérültebb a szülő személyisége, annál keményebbek a következmények és ez a gyengébbik félen, a gyereken csattan. Jön a büntetés azért, hogy olyan vagy, amilyen vagy. Maga a büntetés nagyon fájdalmas és mély sebet okoz. A szeretet megvonása büntetés, ahogy az elmaradt dicséret és ajándékok is azok, az elhanyagolás összes formája, ahogy a megszégyenítés, a lelki esetleg fizikai terrorban tartás is büntetés. Felnőttként már felismerhetjük, hogy melyek azok a negatív énkép minták, amik gyógyításra, korrigálásra szorulnak.

Én vagyok az, aki csalódást okoz helyett azt a pozitív önazonosulást kell befogadni, megtapasztalni, magunkévá tenni, én vagyok az, aki sikeres. A szerethető, az elfogadható. A csalódást kell hogy okozzak, mint belső drive ( drive azt jelenti önsorsrontó belső hajtóerő ) olyan helyzeteket vonz, ahol bevállalunk teljesíthetetlen feladatokat, rendszeresen olyanokat, amik egyáltalán nem a mi feladatunk. Ugyanis boldoggá, elégedetté tenni a másik embert akkor lehet, ha neki erre a belső képessége meg van. Vagyis képes örülni. Ha sérült az öröm megélésének képessége, most használnom kell a pontos magyar kifejezést az illető búval b&szott nincs az az Isten pláne egy tökéletlen emberi lény, aki képes arra, hogy olyat tegyen érte, hogy örülni tudjon. Aztán van a másik szintén súlyos eset, hogy tud örülni, de hogyan! Annak tud örülni, ha a másikat bánthatja, kritizálhatja, megszégyenítheti. Ha a szomszéd tehene is megdöglik. Ha kudarcot vallasz, mert akkor dicsőítheti magát, ő megmondta. Az örömnek ez a szintje igen távol áll attól, ami a feltétel nélküli szeretet szintjéhez kapcsolódik, ez pedig az együtt tudunk örülni képessége. Mivel az együtt örülés egy képesség, tudati szint, ezért a tény az, valaki vagy képes erre vagy nem. Ha nem képes rá, akkor a megoldás az, feloldani azt a drive-ot ami az adott emberhez téged bekapcsolt és elengedni, kirezegtetni az életedből. Ha időnként képes az együtt örülésre az adott ember, időnként meg elveszik a saját negatív bugyraiban, akkor a kapcsolódásban rendesen vannak még potenciálok, hogy magyarul mondjam, a belőled áradó szeretet, öröm, elfogadás a másikra úgy hat, kinyílik, gyógyul, ő is sugározni kezd.

Mikor elkezdtem ezt magamban helyretenni, én vagyok az, aki csalódást okoz, az a részem, aki képes a nevetésre, látni mennyire nonszensz és komikus is egyben ez, ahogy mi emberi lények játszmákba bonyolódunk, ahogy felismertem a Siker az, ami igazából hiányzik, elkezdtem nevetni azon, amikor megint és sokadszorra a csalódást generáló helyzetet bevonzottam, jé most megint sikeresen okoztam csalódást

A valódi siker befogadásában, megtapasztalásában segítségünkre jöhet – ha hívjuk – az Atlantiszi angyalok közül Stamiel, mint specialista, ő ugyanis a Siker angyala. Üzenete ez: meg tudod csinálni. Vagy ez: hagyd a francba Segíthet abban, hogy megmutatja, ha egy pozitív változást egyedül Te blokkolsz. Saját magadat akadályozod.

Ha szeretnél terápiás segítséget, szívesen segítek, online tudunk terápiában együtt dolgozni, skype-on vagy messengeren. 

Bővebb infót az Elérhetőség menüpont alatt találsz.

Tettes, áldozat, megmentő játszma

Klasszikus energiaszerző emberi játszma a dráma háromszög.

Játszmának nevezzük azt a kapcsolódást, ahol az egyik ember tudatosan vagy ösztönösen rábírja a másikat, hogy olyan dolgot tegyen, amit magától, önként és dalolva nem tenne. A játszma sokféle létezik, most az alap dráma háromszöget vesszük, ennek a szereplői: a tettes, az áldozat és a megmentő.

Ha arra vágyunk, fejlődjön a tudatosságunk, vágyunk a belső békére és a harmonikus, támogató, szeretetre épülő emberi kapcsolatokra, akkor kiemelten fontos, hogy a dráma háromszögből ki tudjunk lépni.

A dráma ugyanis az életünk része. Mondhatnám, már az anyatejjel ezt szívtuk be, szó szerint, ezt beszívtuk… 

Minél meghatározóbb volt a dráma a családban, annál erősebben kialakultak a mintáink, hogy az élet az egy dráma. 

Első lépés, hogy felismerd, ha a dráma háromszögben benne vagy, akkor három szerep létezik mindössze. A szerepek persze cserélődhetnek, vagy áldozat vagy, vagy tettes, vagy megmentő. Punktum. Azért vagy benne, akár önként léptél bele, akár belerángattak, mert a szerepedre hajlamod van. Eltérő mértékben, de azonosulhatsz mind a három szereppel.

 Ezért a megoldás az, hogy felismerd, hogy tudatosítsd és aztán meghaladd ezeket a szerepeidet. 

Áldozati egó. Kezdjük ezzel. Miért hibás ez a szerep? Az áldozati egójában élő ember a világot, mint a drámát úgy éli meg, hogy ő egy ártatlan áldozat, hasítja a világot tettesekre ( miattuk rossz a világ ) és vár a megmentőkre, sőt ennél többet tesz, a kifinomult “intelligens” manipulációkat használ, sajnáltatós, panaszkodós játszmát. Vagy durvább, támadós, hibáztatós játszma eszközöket azért, hogy megmentsék. Hogy segítsenek neki. Hogy kihasználjon másokat. És hoppá, itt már könnyen átbillenhet a tettes, vagyis a támadó, hibáztató szerepébe, ha nem kapja meg, amit szeretne. Ha szeretnél, nem viselkednél így, vagy önző vagy, csak magaddal törődsz, súlyosabb esetben átkozódhat, becsmérelhet is. Tény, hogy az áldozat attól áldozat, hogy ártatlannak, vétlennek hazudja be magát. Ezt sikerül önmagával is teljes mértékben elhitetnie. Holott minden ember követ el hibákat, az egészséges felnőtt ember ezzel képes szembenézni, kezébe venni a sorsát, változtatni, fejlődni. Az áldozati egó ezt az irányítást a saját sorsa felett feladja, viszont lelkesen vagy éppen kétségbeesetten próbál irányítani másokat, hogy álljanak be a megmentő, segítő szerepébe. Sajnáltatja magát, panaszkodik. Eltúlozza a nehézségeit. Ha a megmentő kihátrálna, mert van saját dolga, a megmentő nehézségeit lekicsinyli, esetleg teljes mértékben megtagadja. Neked könnyű…

A legnagyobb probléma az áldozatisággal az, hogy egy másik ember energiáját csapolja, akár tudatosan, akár ösztönösen teszi ezt. Holott a Forrás energiája végtelen. Azaz hozzáférhető lehetne, ha az áldozati egóját élő ember képes kenne a kapcsolódásra. Plusz ha lenne bátorsága ahhoz, hogy a saját karmáját tudatosítsa és elengedje. Mert ha tanulnia kellene egy helyzetből, ha fel kellene nőnie ahhoz, hogy megoldja, akkor imádkozhat megmentésért, sorra véve az összes létező angyalt, akkor sem érkezik meg a segítség abban a formában ahogy az ő egója ezt vágyja.

Konkrét példákat mondok:

A szenvedély beteg, legyen alkoholista, drogos, játékgép függő, vagy akár shoppingoló, állandó jelleggel pénz zavarral küzd. Imájába a lottó nyereményt foglalja. Na most a még több pénz az alap függést szimplán felerősíti, a romboló hatás nagyobb pénz beáramlása esetén még erőteljesebb. Ezért az esetek többségében az Istentől és az ő angyalaitól a válasz a pénz utáni könyörgésre egy igen határozott NEM. Isten és az ő angyalai szívesen adnak energiát, pénzt, szakembereket a gyógyulásra, ha az illető képes szembenézni a saját függésével és megszabadulni tőle. Ez akkor működik, ha képes a saját gyengeségeivel, hibáival felnőtt módra szembenézni. Ha nem, akkor energia vámpírként kapcsolódik rá azokra az emberekre, akik a saját bűntudatuk vagy naiv jóhiszeműségük miatt manipulálhatóak.

A fizikai test betegségeinek jelentős részét az áldozati egónak köszönhetjük. Szuper eszközt kap a kezébe ugyanis az illető, hogy a másik embert kihasználhassa. Fontos felismerni, hogy ez a dinamika, az energia vámpírság dinamikája ott van-e, avagy sem. Mert van az az eset, hogy aki beteg, a gyógyulás érdekében igényli és meg is érdemli a segítséget. Az áldozati beteggel azonban az a helyzet, hogy sajnos esze ágában sincs meggyógyulni! Például cukorbeteg és édességgel tömi magát. A tüneteit a végletekig eltúlozza, ezzel szerezve figyelem energiát, anyagi támogatást, felmentést feladatok alól. Egyetlen teszt kérdéssel a játszma világosan megmutatja magát: mit teszel a gyógyulásodért?? Ha az illető erre ad egy világos választ, megérdemli, hogy segítsd, abban az esetben ha van erre energiád és tudod, hogy kell jól csinálni. Ha nincs bőven fölös energiád, mégis segítesz, Te is kimerülhetsz annyira, hogy megbetegedhetsz, erre vigyázz. Ha nem tudod, hogy kell profi módon segíteni, akkor a jó szándék a pokolba vezet, merthogy abból van kikövezve. A vak vezet világtalant helyett érdemes önvizsgálatot tartani, feltenni ezt a kérdést, tényleg értek-e ehhez?

Párkapcsolati függés és áldozati egó. Mindenről vagy a pasik, másik nem esetén a nőnemű bestiák tehetnek. Helyesebben a Pasi vagy a Nősárkány. Viccet félretéve, a dráma háromszögben, a párod tettesnek való beállítása jó eszköz arra, hogy a megmentő megmanipulálható legyen. Testvér, szülő, barát, vagy akár a saját gyermeked belerángatható a megmentő szerepébe.

A gyerek nagyot sérül, ha az a dolga, hogy a meg kell hogy mentse, megoldja azt, amire a szülő képtelen. Minél erősebben rárakták ezt a szerepet, annál kevésbé van saját élete. A mások életét éli. Ha fellázad, akkor hoppá, tettes lesz, aki a szegény nyomorult anyját vagy apját bántja. Magára hagyja a hálátlan dög.

Ha áldozatnak érzed magad, ismerd fel, ez egy érzés, egy téves hitrendszer, ami meghaladható. Az érzelmi blokkokból, családi mintákból ha a kételkedés és hitetlenség fakad, ezek az érzések korlátozzák azt, hogy higgyünk önmagunkban, a többi emberben, a boldog jövőben, a kiteljesedésben. Ahhoz, hogy a sorsunkat a kezünkbe vegyük, fel kell nőni a feladathoz. Felismerni és elengedni a korlátozó sorsmintákat. Ha megtanulunk kapcsolódni a szellemi vezetésünkhöz, a problémáink megoldása világossá válik és kézzel fogható. Tanulni tudunk azoktól, akik tudják jól csinálni. Ha elakadtál, ismételd ezt a kérdést: mi az, ami ebben a helyzetben segít? Ezzel a figyelmedet leveszed a problémáról, ahelyett, hogy az improduktív agyalásba ragadnál, vagy éppen a depresszió tehetetlenségébe és nyitottá válsz arra, hogy a megoldási lehetőséget felismerd és meg is valósítsd.

A tettes szerep elengedéséhez érdemes megfogadni Dr. Hawkins tanácsát: nem létezik jogos hibáztatás. Ehelyett érdemes az indulat mögé nézni, mi az, ami benned elakadás és kivetíted. Milyen múltbeli nagy düh vagy fájdalom feldolgozatlan energiája akar kitörni. Megbocsátás helyett dolgozz az elfogadáson, a másik ennyire képes. Vagy dolgozz azon, önmagadnak mit kellene megbocsátani.

Megmentő szerepről annyit, ha észreveszed, koncentrálj arra, önmagadat mentsd meg ettől. Ha a másik embertől nem várható el, hogy felelősséget vállaljon a helyzetért, amiben van, ha nem tart ott, hogy tanuljon a hibáiból, Te az összes energiádat, idődet és pénzedet belerakhatod, akkor sem lesz jobb élete. Azért mert a tartósan negatív érzések, amikből a szenvedését megteremtette, ugyanúgy megmaradnak. Ezt első körben a hála hiányából lehet észrevenni.

Igen, megéljük  dühöt, mert emberből vagyunk. A düh olyan energia, ami tűz típusú, kontroll nélkül rombol és jól elrejti ezt az üzenetet, kérlek segíts nekem. Vagy azt, kérlek tisztelj. Szeress, figyelj rám. Értékelj.