Domoszlai Katalin – Spirituális terapeuta

Érzelmi blokkok oldása 

Ha átélsz egy negatív érzést, de nem tudod feldolgozni, akkor a tudatalattiba kerül. Blokkot, vagyis akadály képez, gátol az új dolgok, élmények megtapasztalásában. Visszatart, hogy ne kelljen ugyanazt átélni. Ilyen például a csalódástól való félelem. Vagy a kudarctól való félelem. Ha a lendület, a lelkesedés, a haladás tüze érzelmi blokk miatt el van fojtva és ez a gát félelem alapú, akkor a testünkben gyulladás jön létre.

A testünk üzen a betegség szimbolikáján keresztül. Ha vesszük az üzenetet, felszínre hozzuk és feloldjuk az érzelmi blokkot, akkor a testünk öngyógyító folyamatai beindulnak, igen tudunk mondani, ha szükséges a természetgyógyász, az energia gyógyász vagy az orvos segítségére, és a segítség valóban segíteni fog. Folytatás lent:

A legjobb példa erre a ciszták keletkezése és felszívódása. Zárt burokba kerül egy érzelmi fájdalom. Hiába iszol meg három liter vizet, mosod át a testedet tisztító teával, a burok zárt, ezért marad. Ha a ciszta például a fogakhoz, a fog gyökerekhez kapcsolódik, akkor az anyagi biztonság és a negatív családi minták, mint extra nehéz sors, nélkülözés, felszínre hozása és gyógyítása szükséges.

Az érzelmi blokkok ellenállnak a gyógyító energiának. Erre a legjobb példa a bűntudat érzése. Nem érdemlem meg, hogy a sorsom jobbra forduljon. A bűntudat feldolgozásában egyrészt át kell élni azt, ami fájdalmas, másrészt le kell tenni az a terhet, hogy minden rajtad múlt. Ott van még jó sok szereplő, a többi ember felelőssége, vagy annak felvállalásának hiánya is….

A petefészek ciszta üzenete, az új dolgok megteremtésének vagy befogadásának gátja. Lehet szégyenből fakadó, negatív szexuális élmény miatt.  Ha a szülők válása katasztrofális, komoly traumát okoz, sok fájdalom kerül a deréktájra, a méh, a petefészek területére. A gyermeki énünk túlélési mintákat hoz létre, ezek közül most bővebben a tanult tehetetlenség mintájáról írnék.

Ha a szülő áldozat, a többi ember és a körülmények áldozata – legalábbis ezt éli meg – nem képes mintát adni arra, hogy vehetjük a kezünkbe a sorsunkat. Tanult tehetetlenségi mintát hoz létre az is, ha gyerekként olyan elvárással találtuk szembe magunkat, ami teljesíthetetlen volt. Van amikor nem is mi dolgunk lenne megoldást találni. Nem a mi dolgunk  helyrehozni, amit a szülők elrontottak vagy a saját sorsuk miatt kellett elszenvedniük. Kicsik vagyunk ahhoz, hogy a szülőnek érzelmi támaszt, mankót adjunk. Felcserélődött szülő-gyermek szerepek kényszeressé tehetik azt, aki ebben nőtt fel. Vagy túl aktívvá vagy túl passzívvá válhatunk. Ha aktívan cselekszünk, beállhatunk a megmentő szerepbe, a „mindenki támasza” szerepbe, a „mindenki fontosabb mint én” szerepbe. Ennek komoly ára van, le kell mondanunk a saját életünkről, arról, amiért ide, erre bolygóra leszületettünk.

A tanult tehetelenségben passzívvá válunk és szenvedünk. A múlt feldolgozása kiszabadít a tehetetlenség vagy a túlzott és igen fárasztó „mindent megoldok” csapdájából és elkezdődhet egy tanulási folyamat, a hogyan tudom megoldani, megvalósítani, megteremteni kudarcokkal tűzdelt útján. Azt is fontos megtanulni, hogy rá kell bízni a megoldások egy részét a többi emberre, akár az életre, az időre… Ha az akadályt, a problémát túl nagynak, magunkat pedig kicsinek, tehetetlennek érezzük, az arra utal, lementünk gyerekbe, a gyermeki énünk küszködik. Újra játszik egy régi, feloldatlan konfliktust. Ha a felnőtt énünk bekapcsolódik, átadhatja a gyermeki énnek azt a tudást, ami már nála ott van. Van amikor még ennél is több kell, bekapcsolódik az érzelmi gyógyulási folyamatba a bennünk élő isteni rész.

1. A szégyen

Dr. Hawkins kalibrációja szerint a legrombolóbb érzés ( lásd Erő kontra erő című könyve, vagy google Tudattérkép ) mivel a legtávolabb van a gyógyító, feltétel nélküli szeretettől. Szégyent élhetünk át akkor, ha mi tettünk valamit, vagy velünk tettek valamit, sőt akkor is, ha családtagunk él, cselekszik „elfogadhatatlan” módon. Minden megtörtént traumára igaz, hogy gyógyulatlan, betokozott lelki sebbé akkor válik, ha elmarad a megosztása és feldolgozása egy támogató, empatikus kapcsolódásban.

… „ nem mondhatom el senkinek… ” miért is?

Azért mert az adott csoport, legyen az a család, vagy baráti kör, munkahely, lakóhely sőt még ennél nagyobb nyilvánosság is olyan mértékben ítélkező, hogy a teljes kirekesztettségtől való félelem áttörhetetlen blokkot képezhet.

Ősi, zsigeri szinten a kirekesztettség halálfélelemhez kapcsolódik, ott van a tudatalattiban, kirekesztettek, száműztek, s még a törzsi fejlődési szinten ez egyenlő volt a biztos halállal. Erre a rejtett halálfélelemre épül a megszégyenítést alkalmazó nevelés. Az odatartozás biztonságáért aztán gyermek és felnőtt eltűri a megszégyenítést, alkalmazkodik és közben igen nagyot sérül.

Ahhoz, hogy a szégyen sebe meggyógyuljon, feltétel nélküli szeretetre épülő kapcsolódásra van szükség, mert el kell mondani, át kell újra élni ahhoz, hogy túl lehessen lépni rajta.

Karma szempontjából ez is végtelenül egyszerű, ha megszégyenítettél valakit, ítélkeztél, a karmikus törvények létrehozzák a szituációt, hogy átéld. De nem azért tapasztaltad vagy tapasztalod ezt meg, hogy ebben elveszítsd a lelkedet, hanem azért, hogy átérezd, ennek mekkora súlya van, mekkora fájdalmat okoz, mekkora sebet ejt … és az ítélkezést bármi felett, a gúnyolódástól a szégyenfalig, kitisztísd a világodból.

Negatív rezgésből a pozitívba ennél a traumánál az út így néz ki, bátran vállalom, amit tettem, éreztem, gondoltam, teszek, érzek és gondolok. Feltétel nélkül elfogadom a magam és a mások szerepét ebben a karma körben és átadok gyógyulásra minden mocskot, minden fájdalmat, félelmet, neheztelést és haragot.

Meditációban segítségül hívható ehhez az öngyógyító munkához Mihály arkangyal és a királykék gyógyító fény – az emberek által művelt gonoszság sebeinek a gyógyítására. A víz tisztító ereje Gabriel arkangyallal és narancs színű gyógyító fénnyel kimossa a mocskos élményeket és a végén, smaragzöld és rózsaszín fény Rafael arkangyallal a szív csakra gyógyításához.

2. Bűntudat 

A bűntudat érzése 100 százalékban felesleges, ezért teljes mértékben elengedhető. Mégpedig azért, mert a bűnösség érzése azon a tévedésen alapszik, egyedül Te vagy a hibás, Te vagy az, aki hibáztatható. Ezzel szemben az igazság az, minden résztvevőnek felelőssége van abban, ami megtörtént vagy ami történik. Azért hiszünk abban, hogy lehetett volna jobban csinálni, többet kellett volna tennünk, másként, mert a feldolgozatlan szomorúság miatt képtelenek vagyunk a tisztánlátásra, önmagunk elfogadására, jó és rossz oldallal együtt. Maga a túlzott bűntudat mintája arra épül, hogy a szülő, a gyermekkori környezet, az iskola a bűntudat keltéssel “nevelt”. Összetörtél valamit és megbüntettek. Hibás voltál-e azért, ha a szülő jobban szerette a tárgyat, ami pótolható, mint téged? Ha nem biztosított biztonságos teret az önfeledt játékhoz? Még mielőtt átesnénk a ló túlsú oldalára és mi lennénk most meg a szülőt hibáztatók, jobban járunk, ha megtanuljuk az elfogadást. Maga az elfogadás tisztább, magasabb rezgés szinten tud létrejönni, ott automatikusan megvalósul. Az alacsonyabb szintű érzéseket feldolgozva tudunk felemelkedni az elfogadás szintjére. Magát az érzést szerintem ismeritek, amikor jól mennek a dolgok, ha nagyon jó kedved van, lazán legyintesz a kellemetlenségekre. Szereted magad. A meditációs technika, ami feloldja a bűntudatot, a következő: képzeld el, vizualizáld az elfogadás sugarát, ami fentről megvilágít. Ez lehet fehér színű fény vagy a szivárvány tiszta színeiből az, amelyikre éppen szükséged van. Add át, amit szeretnél elfogadni. Aki szeret angyalokkal együtt működni, kérje az őt segítő angyalt, adjon energiát az elfogadásra, tisztítsa ki a bűntudatot. Teljesen. Ha kétségeid vannak, ahogy nekem is voltak, kérd, hogy a felesleges bűntudatot oldják fel. Meg fogsz lepődni, ha így kéred, akkor is kitisztul az egész. Mert ez egy hamis érzés. Kisebb dolgokra ezt akár kemény 5 perc alatt teljesen végig vihetjük. Nagyobb dolgok esetén van egy nehezebb része, amikor a veszteség mély bánatát oldani kell – engedd, ha sírnod kell, mert így tisztul. Ha oldódott a szomorúság, kérd újra az elfogadás sugarát.

3. Félelem

Már a magzati korban, ha a szorongás, félelem rezgéséből fejlődtünk embrióból ember gyerekké, mert az anyukánk félt és szorongott, az a kettősség határozza meg az életünket, igazán otthon a szorongásban és a félelemben érezzük magunkat, közben mélyen vágyunk a biztonságra, a nyugalomra. Az isteni nyugalom a feltétel nélküli szeretet egyik aspesktusa. Isteni. A szorongásban azt éljük át, a helyzethez képest kicsik vagyunk. Annál kisebbek, kiszolgáltatottabbak, minél korábbi élményből táplálkozik a félelem. Amikor a félelem forrását keressük, az un. gyökér okot, meditációs technikával utazunk a múltba, a felnőtt én összekapcsolódik a bennünk élő gyermekkel. Feltétel nélkül elfogadjuk, szeretjük és támogatjuk a bennünk élő gyermeket, féljen bármitől. Másként fél az újszülött, az óvodás én, mástól fél a tinédzser. Oldás során a tudatalatti kinyílik és az eredeti félelem jelenik meg. Ez attól gyógyul, tisztul, hogy a mostani, felnőtt énünk az akkori helyzetet képes biztonságosan megoldani. Kérhet és kaphat a felnőtt én ehhez segítséget a szellemi vezetésétől. Ezt az ősbiztonság érzést, odafigyelést tudja odaadni a belső gyermeknek, aki a személyiség aktív része. Amikor a bennünk élő gyermek megnyugszik, meghálálja a törődést, abból ad a felnőtt részünknek, amit még ő jól tudott. Játékosságot, kreativitást, jószívűséget. Ha generációs sorsminta a félelemben élés, családi minta, akkor ezt kapjuk örökségként, tudatalatti programot, akkor tartozhatom a családhoz, ha együtt szorongok velük. Mert ennél jóval félelmetesebb elveszíteni azt, hogy kötődöm, hozzájuk tartozom. A gyökerek nélküli sodródás ijesztő. Sorsminta oldásánál igazából egy vak szereteten alapuló tévedést igazítunk ki. A tévedés azon alapszik, hogy ha osztozunk a rosszban, mindenkinek egy akkora rész jut, amivel meg tud birkózni. Mindenki kiveszi a részét és így könnyebb. Holott az isteni részünk, akit belső, legmélyebb békeként meg tudunk tapasztalni, végtelenül nyugodt, jóindulatú, része a jóindulatú, támogató Univerzumnak. A bennünk élő végtelen bölcsességhez kapcsolódva lehetünk óvatosak, amikor arra van szükség. Mert minden félelemnél, szorongásnál, amit a jelenben megélünk, van egy kérdés, ami irányt mutat. Miben legyek óvatosabb, mire figyeljek és mi az, amibe bele lazulhatok, nyugodtan megtehetem. Mert a szorongás igen kimerítő, mindent figyel, mindent kontrollálni akar, alvás zavarokat okoz és sajnos kikapcsolja az immunrendszert, amit a legújabb kutatások igazoltak. Több mint szorongató, kellemetlen érzés, hosszú távon megbetegít. A belső gyermekkel végzett munka egy összekapcsolódás, integrálás. A gyermeki, a felnőtt és az isteni részünk kapcsolódik. Ha a szülő mély lelki sebeket ejtett a gyermeken, akkor a negatív szülőkép, mint bánásmód rávetül arra, mit feltételezünk és várunk el istentől, univerzumtól. Akit vertek, azt veri az isten – legalábbis így éli meg… Ha a szülő érzelmileg elhanyagoló, a teremtő is az, közönyös a szenvedővel. Ha kimondottan rosszindulatú, gonoszkodó, hát ez egy ilyen világ, ahol a gonoszságnak nagyobb tere van… Ezek az érzelmi bugyrok, megélések blokkolják a Forráshoz, az ősbiztonsághoz való kapcsolódást, ezt mindenképpen oldani kell. A belső gyermek félelmeinek feloldásában kiemelten fontosnak tartom a karmikus háttér ismeretét. Mert ha anno, valamikor régen, olyan negatív karmát hoztunk létre, amivel félelmet keltettünk, megfélemlítéssel irányítottunk, akkor egy ártatlan részünknek ezen a tapasztalaton át kell menni. A gyermeki részünk ártatlan. Ha azért bántják, büntetik, mert amit elvárnak tőle, az képtelenség, ő ártatlan. A karma megismerése felszabadító, akkor ezt és ezt okoztam, ezért ezt és ezt megtapasztaltam. Tartott A ponttól B pontig. Véges. Vége van. Most már több, jobb ember vagyok. Megfejlődtem, leckét megtapasztaltam. A tudásomat, jóindulatomat, erőmet a többi ember és önmagam javára fordítom. Első körben bőségesen adok a bennem élő gyermeknek, aki megnyugszik, fellélegzik, kinyílik az örömre.

 

Félelem oldás – amikor átvett, generációs mintából fakad

 

Rejtett és nyílt sorsminták, sors-forgatókönyvek

 

Jól látható az a sorsminta, ami így jelenik meg: a mi családunkban mindenkinek fáj a dereka, mi derékfájósak vagyunk… Vagy így például, az anyukám és a nagymamám is pánikolós volt, amióta az eszemet tudom, szorongok és félek.

Ezek a sorsminták a gyermeki, ártatlan tudatunkba beíródnak, beszívjuk, mint a szivacs. Aztán hitrendszerré válnak, ami beton keményen bevésődik. Holott ezen a tévedésen alapulnak: ahhoz, hogy odatartozhassak a családomhoz, teljes jogú tagként, az örökségül kapott mintáimat mindenképpen tartanom kell, el kell szenvednem. Olyan ez a gyerek, mint az apja, vagy mint a nagymamája, tisztára olyan. Ha sokat hallod ezt, meghatározó korláttá válik. Ha magát a tévedést kioldjuk, hogy másolnod kell azt ami negatív, betegségeket, tulajdonságokat, akkor felvállalható egy olyan életút, ami felszabadult. Önmagad lehetsz, még akkor is, ha most kell kitalálnod, ez mit is jelent Magunkkal visszük, ami értékes, ami tiszteletre méltó és magunk mögött hagyjuk a felesleges szenvedést, önkorlátozást. Tisztelheted a gyökereidet akkor is, ha más célokhoz igazítod az életed.

A rejtett sorsminta működését úgy tudod megérteni, ha a családra, mint egészre gondolsz és itt a nagy családot, un. klánt értem, ebbe beletartoznak a nagyszülők, sőt olyan korábbi felmenők is, akiknek extra nehéz sors jutott, vagy kiemelkedő igazságtalanságot éltek meg. Az egészhez tartoznak azok is, akik meghaltak és akik meg sem születtek…

Mivel a család egész, csak úgy lehet egész, ha minden generációban van valaki aki az adott szerepet viszi. Ha anno valakit kitagadtak, minden generációban lesz egy fekete bárány. Ha az a minta, az egyik gyerek az egyik szülőhöz, a másik a másikhoz tud csak kötődni, ez is öröklődik…

Rejtett sorsminta az is, amikor a szülő előző partnerének sorsa tragikus, akkor egy gyermek képviseli őt. Ez a gyermek ellenséges, békétlen, hiperaktív – amíg a köteléke oldva nincs…

Rejtett sorsmintát ad az ikertestvér elvesztése a magzati korban, a következő érthetetlen, megmagyarázhatatlan érzéseket éli át az élő: állandó bűntudat, halálvágy, félembernek érzi magát és mégis kettő helyett helytáll…

A sorsminták oldását a Hellinger családállítás törvényei alapján végezzük és a szeretet rendjének a helyreállítása a célunk.

Életre szóló élmény lehet ezt csoportban megtapasztalni. Itt szeretném felhívni a figyelmeteket arra, hogy körültekintően válasszatok terapeutát. Mert amennyiben az állítás során nem történik meg maga az oldás, nincs végig vezetve a szeretet áramlásáig, akkor elég súlyos káoszt okozhat az illető személyiségében. Természetesen mint minden kontár munka, ez is javítható, jó esetben nem magában a módszerben csalódik az, aki így járt.

Maga a családállítás a családi sorsmintákat oldja, gyógyítja.

Ha az adott blokkhoz, elakadáshoz olyan meghatározó előző életbeli trauma is kapcsolódik, aminek a hatása erősebb is lehet, mint amit a mostani családunkban átéltünk, megtapasztaltunk, akkor a családállítás szükséges, de nem elégséges…

Ezen kívül erősen terhelt családokban, például ahol alkoholizmus van, szexuális visszaélés történt vagy ha a szülő mentálisan vagy pszichésen súlyosan sérült, akkor kiemelten fontos a családállítás mellett a bennünk élő gyermek gyógyítása is, belső gyermek terápiával. Mert másképp érez, cselekszik és gyógyul a gyermeki énünk, mint a felnőtt énünk. Lehet a felnőtt énünk már belátó, megbocsátó, elfogadó, attól még a gyermekkori sebek, fájdalmas hiányok még gyógyításra várnak.

S van gyermeked, a legtöbbet akkor tehetsz érte, ha megszakítod az un. generációs fájdalom és félelem csomag tovább adását. Az oldás során szétválasztjuk a jót, a követendőt attól, ami nem hozzád tartozik. Az a felmenőd sorsa, az ő karmikus vállalása. Neked és a gyermekeidnek legyen az a vállalása, hogy kihozzátok a legjobbat az életetekből.