Megfelelési kényszer és feloldása
Azzal kell kezdeném, hogy bár még a legkeményebb ocd-nél is ( kényszerbetegség ) az általános ajánlás a viselkedés terápia és a gyógyszeres kezelés ( antidepresszáns szorongás oldásra.) Ez egyik sem mutat rá a gyökék okokra és arra, hogy érdemi változás csak azok felszínre hozásával és kioldásával érhető el.
A megfelelési kényszer arról szól, kevés vagy, nem vagy elég jó, másnak, többnek kell lenned azért, hogy elérd a vágyott elfogadást, elismerést és szeretetet.
Mérhetetlen szenvedést okoz minden esetben az, ha valamit kívül akarsz megszerezni anélkül, hogy belső világodban megteremtenéd a harmóniát.
A kívül megszerzett dolgoknak nagy ára van.
Ha valaki szeretetre vágyik, azt szokták javasolni, szeresse önmagát. Ha ez ennyire egyszerű lenne, csupa csupa szeretetből állna a világunk.
Ami működik az az, hogy azt az érzést éled meg belül, szeretve vagyok. Ehhez ki kell tisztítani, meg kell gyógyítani minden olyan negatív tapasztalatot, ami a feltételekhez kötött szeretet miatt jött létre. Sőt vállalhattál olyan családba születést is, ahol kapásból elveszítetted a hitedet, szerethető vagyok…
A megfelelési kényszer olyan, mint egy szíj, amit szorosra húzol a szolár csakránál, a gyomrodnál. A szolár csakrában van az értékesség érzés központja, az egyéni akarat tüze.
Erről írtam már, itt olvashatod:
Bővebben most a megfelelési kényszer három fő típusával foglalkoznék, az egyik a bűntudat vezérelt, a másik a bántások elkerülése érdekében létrehoz
ott, a harmadik pedig egy kapcsolat, munkahelyi pozíció megtartása érdekében történő önsanyargatás.
A belső harmónia elérése feloldja a kényszert, hogy másnak mutasd magad, hogy akkor is adj, ha értelmetlen, a cél az elég jó vagyok, szeretve és elismerve vagyok érzés átélése.
Bűntudatoknál az a legkeményebb dió, hogy a megbocsátás nehézsége még a belsővé vált, túl magas elvárásokkal is ütközik. Belsővé vált maximalizmus
jöhet a túl magas elvárásokat támasztó szülőktől és jöhet akár előző életből is. A bűntudat feloldásához érdemes segítséget igénybe venni, mert nagyon beszűkült tudatállapot, mély szomorúság és önvád torzítja az elkövetett hiba mértékét.
Dr. Hawkins így beszélt erről:
Vezeklő: Kérlek Istenem, bocsásd meg, amit elkövettem.
Isten: Megbántad?
Vezeklő: Igen
Isten: Meg van bocsátva 
Fogadd be!
Ha nem sikerül, akkor segítségre van szükséged, akár terápiában, akár arkangyaloktól, Jézustól kapod, mert önmagadnak nem tudod megadni.
Bűntudat feloldásával helyére kerülnek a dolgok, felismerheted a korábbi kompenzációkat, ahol túl jó akartál lenni, túl sokat akartál adni. Ha egy egoistához kapcsolódsz, nem fogja értékelni az áldozatodat, segítségedet, mert tipikus nárcisztikus minta az, hogy különleges bánásmód jár neki. Ha empatikus emberhez kapcsolódsz, felismerheti és visszajelezheti, hogy túlzás, amit teszel.
Bántások elkerülése iránti vágy, tipikus a „mit szólnak mások” szindróma. Ha valamit bántásnak élsz meg, bármilyen köntösbe is van bújtatva, a
szándék könnyen tesztelhető az asszertív módszerrel. Asszertívan őszintén kimondjuk mi az, ami bántó, hogyan éljük meg és miért. Ha valaki empatikus, megérti és elnézést kérhet. Ha valaki nárcisztikus, akkor addig tekeri, amíg kihozza, minden a Te hibád, túl érzékeny vagy vagy simán le is tagadhatja. Ezért a teszten megbukott.
A gyermekkori traumák teljesen blokkolhatják azt, hogy kiállj magadért vagy az ellenkező véglet, kirobbanhatsz és a konfliktusban túlzásokba esel. A bántalmazástól való félelem belső gyermek terápiával oldható fel.
Harmadik típus a kapcsolat megtartása érdekében felvett szerepek és az önmagad elveszítésének a folyamata. Itt fel kell tenni azt a kérdést, érdemes-e. Azért csinálom, mert szeretem… ezzel csak az a gond, saját magadat viszont nem és a másik sem téged szeret, hanem egy képet, amit önmagadról adsz. Egészséges lelkű ember érzi, hogy nincs igazi kapcsolódás, üressé válik a kapcsolat és unalmassá egy idő után. Nárcisztikus embernek viszont tökéletes, mert az igazi célja az, jó szolgálót neveljen belőled, aki teljesen alárendeli és feladja önmagát.
