Hónapok óta végzek meditációkat, transzlégzéseken veszek részt. Sok érzelmet átéltem, melyek közelebb vittek az alap problémámhoz, de az elfogadást csak felszínesen tudtam megélni. A gyakorlatokban megjelent a kíván érzelem vagy emlék, de az oldásukkal nem boldogultam.
Huszti Sanyi javasolta, hogy keressem meg Domoszlai Katit, aki nagyon hatékony gyakorlatokkal segített.
Az első alkalommal a túlzott megfelelési kényszeremmel foglalkoztunk, mindent másokért és nem magamért teszek. A vezetett meditációban egy rétre érkeztem, sütött a nap. A mező szélén egy sötétzöld erdő volt. Vártam, hogy előlépjen egy lény az erdőből. Végül megjelent egy leépült öregember, szinte csont és bőr volt. Először féltem tőle, majd később megsajnáltam, úgy éreztem, ilyen lennék a jövőben, ha így folytatnám az életem. Megkerestem a házat, ami engem szimbolizál. A kerítése csupán térdig ért, ezek az én-határaim, nem csoda, hogy ki-bejárnak bennem az emberek. Egy építőmesterrel 2 méteres fakerítést építettem és a kapun behívtam az öregembert. A házba nem akartam beengedni, de ő sem akart bejönni. Neki az udvaron a helye, ahol egy hintaszékbe ültettem, majd lefényképeztem és a képet egy kör alakú keretbe helyeztem. Azóta többször felidézem a képet, megnyugtató érzés, ahogy az öreg boldogan mosolyog (mosolygok, hiszen ő is én vagyok).
A gyakorlatot elneveztem „éber meditációnak”, mivel skype-on keresztül, ülve, nyitott szemmel és beszélgetve végeztük. A terapeuta végig velem volt, vezetett, segített értelmezni a válaszokat. Nagyon erős, ütős gyakorlat volt. Végre el tudtam fogadni egy én-részemet, amit egyedül, eddig, ilyen mélyen nem sikerült.
A gyakorlat hatása a szokásos tevékenységeimben is megjelent. Könnyebben kommunikáltam, valamint a teendőimet is lazábban, teljesebben végeztem. Jobban benne voltam a kezeimben, a lábaimmal, a mozdulatokban. Este kezdtem érezni egy laza, könnyed érzést, mely letisztult gondolatokkal párosult. Ami eddig elmélet, filozófia volt, kezdett valósággá válni bennem. Ebben a „megvilágosodás” közeli élményben feküdtem le, azonban az éjjel semmit nem aludtam.
Ezek után találkoztam ismét Katival, aki ráérzett a lényegre! Említettem, hogy korábban voltam családállításon, ahol kiderült, hogy volt egy ikertestvérem, aki meghalt az anyaméhben. A vezetett gyakorlatban találkozhattam a testvéremmel. A találkozást először nem akartam, de idővel éreztem enne szükségességét. Egy barlangi tó vizébe léptem, majd éreztem, hogy le kell ülnöm a sekély vízbe. Hirtelen áramlani kezdett az energia a talpamon keresztül, fölfelé az egész testemben. Hátam támaszkodott ”valamihez”, kiderült, hogy ő az ikertestvérem. Kati mondta, hogy kérjek tőle bocsánatot, mivel én maradtam életben. És ekkor beugrott, hogy ezért nem tudtam aludni! Egész éjjel a bocsánatkérés körül agyaltam, de nem tudtam, hogy ki kérjen kitől! Egész testem bizsergett, járta át az élet. Később, mikor megöleltük egymást rögtön kiderült, hogy miért kellett találkoznunk. Ő nagyon intenzíven töltött a gyökerembe, tőlem meg a solarból kért energiát, én meg adtam. Katartikus élmény volt, ahogy jött belém az energia, és ahogy közben adni is tudtam, miközben kiegyenesedett gerinccel, csípőből ringatóztam a széken. Ezért kellett találkoznunk, mert iszonyatosan nagy hiányom volt valami alapvető dologból. Találkoztam a hiányzó felemmel, a biztos támasszal, aki nélkül csak félig éltem és sodródtam a kisebbségi érzésben, az irigységben és a depresszióban. Mielőtt elköszöntünk, telepatikusan csatlakoztunk egymással egy védett csatornán. Ő egyébként jelenleg egy párhuzamos dimenzióban él.
A családállítás évekkel korábban volt, de eddig nem tudtam mit kezdeni az információval, de a mostani gyakorlatban az oldás is megtörtént.
Választ kaptam egy visszatérő transzlégzés élményre is. Sokszor azt éltem meg, hogy az anyaméhben vagyok, készülök megszületni, de képtelen vagyok rá. Szenvedek, üvöltök, akarok, akarok, de nem tudok megszületni és nem csak a megszületésről volt szó, hanem a testvérem haláláról, elvesztéséről. Hát ez az, a belsőm már régen jelezte a dolgokat, a terep elő volt készítve.
Nagyon hálás vagyok a gyakorlatokért és valóban egy makker vagyok 
