Domoszlai Katalin – Spirituális terapeuta

 

Ahhoz, hogy tudatosan ezt az energiát jó irányba fordíthasd, első körben a kérdés az, az adott helyzetet túlreagáltad -e.

Ezt tesztelni tudod úgy, hogy képesnek érzed-e magad arra, kisebb ügyet csinálj belőle, mint amekkora. Azt, hogy elfojtsd vagyis a szőnyeg alá söpörd, már biztosan megpróbáltad s utána jön az utolsó csepp hatás, egy pirinyó ingerre az egész visszafojtott düh robban. A kisebb ügyet csinálni belőle azt jelenti, hogy felvállalod azt, kimondod, mire vágysz. Segítesz magadon és/vagy elfogadod a segítséget. Ha a dühöd tárgya nem segít, megkeresheted ezt máshol. Felvállalod és kimondod, mire vágysz és milyen formában. Hogy át tudja hatni az az energia, hogy képessé váltok egy helyzetet jobban megoldani. Vagy át tudja hatni az, úgyis megszívom, tehetetlen vagyok, mindenki velem szórakozik, vagyis bele lehet ragadni egy sértett, dühös állapotba. 

 

Hogy ki tudj állni magadért a romboló indulatok nélkül, hogy elkerüld, hogy a helyzet tovább mérgesedjen, ehhez az kell, hogy az adott helyzet düh energiáját felbontsd erre a három tényezőre:

 

Van egy adag, ami a konkrét helyzetből, a jelen szituációból fakad. Intelligens, jó szándékú emberek, ha a békés, építő megoldást keresnek, meg is találják.

 

Ha kifejezett rosszindulattal és tönkretevő energiával állunk szemben, életbevágóan fontos, hogy a düh energiáját feloldjuk, ugyanis ahhoz, hogy megvédjük magunkat észnél kell lenni. A düh elvakít, meggondolatlanná tesz. 

 

Mindkét esetben fontos, hogy felismerjük mi az a túlreagálásban, ami olyan múltbeli helyzetekből jön, ahol a dühödet elfojtottad. A gyerekkorban kaptál egy mintarendszert arra, neked milyennek is kéne lenned. A jó gyerek nem hisztizik, a fiúk nem sírnak, a jó gyerek mindent megtesz a szülőért, tud viselkedni, megfelelni. Ez az elvárás rendszer a gyerekkorban aztán belsővé válik, a személyiséged részévé, vagyis elhiszed, neked valóban ilyenné kellene válnod, maximálisan el is várod magadtól a lehetetlennél is többet. Minden olyan ponton elbuksz a maximalizmus miatt, ahol a saját magaddal szemben támasztott elvárás irreális, aztán keletkezik egy jó adag düh emiatt, amikor is saját magadra vagy dühös. Ez a saját magunk iránt érzett düh a harmadik tényező a koktélban. 

 

Ha a maximalista elvárást rávetíted például a partneredre a párkapcsolatodban, a munkahelyen, vagy akár a saját gyerekedre, bárkire, akkor figyelmen kívül hagysz két nagyon fontos tényezőt. Az egyik, hogy felmérd reálisan, az adott helyzetben a másik mire képes. Saját magához képest és éppen milyen állapotban van. A másik fontos tényező, amit tudni érdemes, törekszik-e a másik arra, hogy jobbá váljon. Mert amire most még nem képes, képessé válhat. Ha ebben nem tudsz hinni a csalódás csomagod miatt, Te magad fogod blokkolni őt, hibáztatással, ahelyett hogy motiválnád, erősítenéd, építenéd.

 

Kezelhetetlen, mert hogyan tudná orvosolni a dühöd jelenlegi tárgya például a gyerekkori sérelmeidet? Hogyan tudna Téged bárki szeretni, támogatni, segíteni ha belül önmagadra vagy dühös? Ismétlem olyan elvárások miatt, amik teljesíthetetlenek. Azt sugárzod ki, így ahogy vagyok, nem vagyok sem elfogadható sem szerethető. 

 

Addig képtelen vagy túllépni egy sérelmen, elengedni a dühöt és építő megoldást keresni, amíg a mögöttes okokat nem tisztítottad ki. Minél nagyobb a düh, annál nagyobb szomorúság és bánat van mögötte. 

 

 

Összegezve a megoldás tehát az, a helyzeted addig tisztítjuk, a mögöttes okokat addig oldjuk, amíg a helyzet kezelhetővé válik. Világossá válik a megoldás. Megoldási lehetőségként kínálkozhat az is, hogy hagyjuk az egészet a francba és akkor képessé válsz arra, hogy  olyan célt tűzz ki, ami reálisan megvalósítható ahelyett, hogy irritálna a lehetetlen.

 

A megosztást, like-ot köszönöm! 
Terápiás foglalkozás elérhető online, skype-on vagy messengeren. Ha érdekel, várom jelentkezésedet, írj a dk1011@dk email címemre!