A rajz az életed, a lelked tükre. Megmutatja a problémák gyökerét és többet is ennél, a jelen helyzetben ható tendenciákat. A változtatás lehetőségét és irányát.
A ház-nap-fa- kígyó-kerítés-út teszt megrajzolását kértem kliensemtől, nevezzük őt Évának.
Válás utáni állapotot látunk. Éva már elköltözött, a személyisége rendezett és stabil – ez a ház. Nincs viszont kémény, ami azt jelzi, nincs módszere a feszültség levezetésére. Ez azt a veszélyt hordja magában, hogy ha a veszteség miatti dühünket visszafojtjuk, az robbanhat. Vagy fizikai betegséget okozhat. Ráadásul a környezetünk tükrözi azt, amit önmagunkból elutasítunk, megtagadunk, jelen esetben a düh megélését és elengedését. Ezért Éva kislányának dührohamai jelzik, ezzel Éva elakadt.
A nap, mint az optimizmus, a férfi erő szimbóluma a rajzon hangsúlyos fekete gyűrűt kapott. A veszteség áthatja a mindennapokat, depresszív.
A kígyó, aki a férfit szimbolizálja, kívül van az én-határokon , ezt a kerítés mutatja meg. Útja lefelé vezet, ahogy Éva útja is, az út a domb mögött eltűnik a semmiben. Ez azt az állapotot jelzi, hogy a gyászból fakadó szomorúság miatt a kiteljesedő, boldog jövőbe vetett hit elveszett. Átmenetileg. Azt éljük meg, az adott pillanatban, a helyzetünk romlik. Jó hír, hogy ez az állapot megváltozik a párkapcsolati gyász feldolgozásával.
A fa, mint a lelki erő, lelki fejlődés és az elengedés szimbóluma, szintén sötét tónust kapott a rajzon.
Mi az ami segít a párkapcsolati gyász feldolgozásában?
Ha a napunk negatív, az értékesség érzésünk csúnya sebet kapott. Ezt az arany színű fény gyógyítja. Azt az elveszett hitet keressük és találjuk meg, ennél kaphatok jobbat, ennél jobbat érdemlek. Visszaállítja a saját értékességünk érzését.
Kiemelten fontosnak tartom az Arany Fény meditációt akkor, ha a veszteség miatti fájdalom lekerül a fizikai test síkjára és ott a szolár csakrát és a hozzá kapcsolódó szervünket, a gyomrunkat betegíti meg. Evés problémák sora jelzi ezt. Ha nem tudsz a bánat miatt enni, az Életre mondasz nemet.
A negatív, sötét fa a szeretet-hiányt jelzi. Gyógyító színe a smaragdzöld, a feltétel nélküli szeretet színe. Visszaadja azt az érzést, úgy ahogy vagyok, tartok ahol tartok, szerethető vagyok.
A veszteségeink feldolgozásának négy szakasza van.
Első a tagadás. Itt agyból azt magyarázzuk magunknak és a világnak, nem ért bennünket igazi, lelki veszteség. Hiszen jól döntöttünk. Magunkért, a jövőnkért. Annak ellenére, hogy a döntés helyes, az érzéseink eltagadása, elfojtása viszont depressziót és instabilitást okoz. Aztán vagy elutasítjuk a következő kapcsolatot – kígyó az csak legyen kint, a kerítésen kívül – vagy tovább viszzük a problémákat, terhelve ezzel az új kapcsolatot.
Második szakasz a düh. Használjuk a kéményünket! Fontos, hogy a düh kiadása olyan formában történjen, hogy másokat és magunkat ne romboljuk vele. Pusztító ereje van, ha kontroll nélkül kiárad és ha elfojtjuk, akkor belülről emészt fel. Ki kell tehát adnunk, kiabálással, fizikai mozgással, fény belélegzésével és a düh kifújásával. Ha oldottuk a másik iránti dühünket, akkor jön egy jóval nehezebb feladat. Oldanunk kell és érdemes azt a haragot, amit önmagunk iránt érzünk. Törölni a mi lett volna ha agyrém gondolatokat. Szeretni, megérteni és elfogadni magunkat.
Az út ehhez a harmadik szakaszon keresztül vezet, ez pedig a szomorúság, bánat, a veszteség miatti fájdalom átélése és elengedése.
Maga a folyamat időigényes. A terápiás segítség és a gyógyító meditáció jelentős segítséget adhat ebben.
A negyedik szakaszban elkezdenek a helyükre kerülni a dolgok. Felbukkannak újra a szép, közös emlékek a sóvárgás és veszteség érzése nélkül. Teljesen akkor van a helyén, ha őszintén ki tudjuk ezeket a gyógyító mondatokat mondani: Ennyit tudtál adni, köszönöm. Ez a tapszatalat tett azzá, aki vagyok.
