Domoszlai Katalin – Spirituális terapeuta

A depresszióról

Így fogalmazom meg: „Az élethez, amit élek, nincs kedvem és hogy megváltoztassam, ahhoz meg nincs erőm.” Amit élünk, az sors, a sors addig sors, amíg a forgatókönyve, a sorsminta a tudatalattiban van. Ha a sorsmintát, hogy miből fakad, hol gyökerezik, feltárjuk, akkor átalakíthatóvá válik. A „nincs kedvem és nincs erőm” életérzés a feldolgozatlan veszteségek fájdalmából fakad. Döntő többségében a gyermekkorból jön és a szülőkkel kapcsolatos. Fontos azzal tisztában lenni, hogy az is veszteség, amit soha nem kaptunk meg. A soha meg nem kapott szeretetformák a sóvárgás világába visznek. Olyan kapcsolatokba, amikbe szeret morzsákért kapaszkodsz. Ál biztonságért, a fájdalmas magány elkerüléséért. Aztán kiderül a biztonság, a kapaszkodó valójában illúzió, a magány az egyedüllétből társas magánnyá válhat…

A felnőttként átélt veszteségek, a párkapcsolat megszakadása, vagy az anyagi bukta vagy ha kirúgnak a munkahelyedről, bevihet a depresszióban, ha a lelki fájdalom feldolgozása elmarad. Nagyon fontos, hogy a fájdalom feldolgozása nem egyenlő az önsajnálat mocsarával. Az önsajnálat sehová nem vezet, mert bár emberi érzés, megéljük azt, hogy lúzer vagyok, szánalmas vagyok, nyomorult vagyok. De. Te nem vagy ezzel azonos. A helyzet lehet nyomorult, szánni való, vagy veszteséggel teli. Ha leválasztod a lényedet a hamis énképekről és a helyzetre ráteszed, akkor már látszik a fény az alagút végén. Ha nem ez vagyok, hanem a helyzet, akkor a helyzet megváltoztatható.

A mélyreható változáshoz a tudatalattihoz kell nyúlni.

A tudatalattiban levő programok ereje a tudatos énünkhöz viszonyítva 90 : 10 százalék. Garantált a kudarc ilyen túlerővel szemben. Az emberek egy ideig harcolnak, aztán mélyen belefáradnak és jön a depresszió.

Jobb sorsot érdemelnél, milyen tehetséges, miért nem kezd magával valamit, miért nem boldogul, kérdezhetik az emberek. A sorsminta meghatározza, hogy az élet mennyire kell nehéznek és küzdelmesnek lennie. Olyan mint egy elromlott gps, ami mindig a nehezebb útra visz vagy éppen zsákutcába.

A ráfüggés a gyógyszerekre vagy az alkoholra, vagy a hasisra például azért jön létre, mert „segítenek” a rossz érzéseket visszanyomni a tudatalattiba. Amik azért jönnének fel, mert fel kell dolgozni, ha lelki sérülés ért, a lelked a gyógyulást várja, nem pedig a folyamatos elfojtást. Visszanyomod valamivel, újra fel akar jönni. De jön hozzá még, ezért fogalmazták ezt meg: ha van egy problémád, a megoldás helyett iszol, akkor lesz belőle kettő…

Szembenézni az okokkal és a lelki fájdalmat feldolgozni ehhez nemcsak bátorság és erő kell, hanem ha nem boldogulsz vele egyedül, akkor terápiás segítség is.

 Online terápiában tudunk kapcsolódni, bővebben az Elérhetőségek menüpont alatt.

Mind a hét típusnál a gyógyuláshoz szükséges a Belső Gyermekkel történő kapcsolatfelvétel és a családállítás, a traumatikus hatások feloldása és a fájdalmas hiányok bepótlása. 

Vissza kell menni a gyerekkori élményekhez, egyrészt feldolgozni a dühöt, a haragot, a kétségbeesést, az elhagyottságot, a legmélyebb szomorúságot és a szégyent. Ugyanilyen fontos a másik irányba történő elmozdulás, a bennünk élő gyermeknek meg kell adni azokat az érzéseket, élményeket, amik elmulasztása miatt a sérülés létrejött. Szeretetet, biztonságot fizikailag és érzelmileg, figyelmet, elismerést, jutalmazást, tiszteletet, a pozitív mintákat. Betölteni a fájdalmas hiányokat.

Ebben a spirituális eszközökkel dolgozó terápiás munka sokat tud segíteni. A terapeutának vagyis nekem az a dolgom, hogy tudjam, a negatív élmények felszínre hozásában hol a határ, amíg el lehet menni, a borulás veszélye nélkül. Ezen kívül vannak olyan mélyen lévő elakadások, amikhez együtt hozzá tudunk férni akkor is, ha eddig neked ez egyedül nem ment. A legoptimálisabb ütem megtalálása is nagyon fontos, ezért jóval biztonságosabb, mint egyedül megpróbálni. A másik, hogy rajtam keresztül megtapasztalod, az elfogadás, a szeretet, az elismerés energiáját, áramolni kezd feléd a gyógyító szeretet. Segítek abban, hogy elhárítsuk az akadályokat, hogy valóban beengedd a világodba. Létrejön a kapcsolódás a gyógyító forrás energiákhoz, aztán egyedül is képessé válsz a kapcsolódásra, az öngyógyításra.

1. Abúzus, magyarul bántalmazás, ezen belül 

- fizika bántalmazás

- lelki terror

- szexuális visszaélés

A hatására felnőttkori depresszió, PTSD ( poszt traumás stressz szindróma ) alakul ki. Felnőttként bántalmazás okozójává vagy elszenvedőjévé válik az illető, önvédelemre való képtelenség alakulhat ki.

2. Elhanyagolás, az alapvető szükségletek kielégítének a hiánya

- lelki: magyarul figyelem és szeretet hiány átélése. Nem fontos, nem elég jó, nem szerethető a gyermek. Magára hagyás vagy fewlelőtlen felügyelet, ahol a gyermeket nem óvják a veszélyes helyzetektől.

- fizikai: rossz ruházat, hideg és piszkos élettér, rossz minőségű és kevés étel, betegség esetén a segítség nyújtás elmaradása

- mentális, a tanulás támogatásának a hiánya

3. A szülő súlyos mentális betegségben szenved(ett) vagy személyiség zavaros.

például a szülő súlyos depressziója, elmebetegség a családban, a szülő személyiség zavara, mint például nárcizmus, border line stb.

4. A szülő  alkohol és vagy kábítószer fogyasztó

Mivel a gyerekek nagyon érzékenyek szüleik példáira és befolyásaira, ezért az alkoholista vagy kábítószer-függő szülővel rendelkezőknél gyakran alakulnak ki saját kábítószer-problémák. Emellett küzdenek a szégyen, a bűntudat és az elszigeteltség érzésével, figyelemhiányban szenvednek, félnek a haragtól és a konfliktusoktól. Depresszió és szorongás alakul ki.

5. Balesetből származó súlyos sérülés

6. Súlyos betegség

miatt átélt kórházi és otthoni elszigetelődés, a szülők túlféltése. Halálfélelem, a teher vagyok érzése.

7. Iskolai zaklatás

pedegógustól vagy gyerek társaktól elszenvedve. Gúny, megszégyenítés, kiközösítés, fizikai bántalmazás stb.

A nárcizmus és az „empataság”

Kedves empaták, azzal kezdeném, hiába hiszed magad empatának, nem vagy az. Megmondom miért: ha valaki képes együtt érezni másokkal, másoknak az empátiából bőven osztogat, akkor tud adni belőle önmagának is.

Ha ezt beismered, hogy mindig másokért teszel, ha alárendelődsz a kapcsolataidban, sőt együttérzel a szenvedőkkel, de önmagaddal nem, akkor beláthatod, hogy ez egy káros szerep, ami megfelelésre épül, ahol szeretetre, biztonságra vagy elismerésre sóvárogsz. Ez függést hoz létre.

Egy olyan minta követése, ahol mindig másokat helyezel magad elé. Ha valaki túl önzetlen akkor törvényszerűen bevonz valakit, aki kihasználja. Maga a gyógyulás, a kiszabadulás a kihasználó kapcsolatokból azon múlik, hogy elismered-e, felborult az adok-kapok egyensúlya a kapcsolataidban, hogy nem tisztelnek, mint embert, de érzelmileg zsarolnak, azért hogy háttérbe szorítsd az igényeidet és túl jó legyél.

Ha megtörtént a felismerés, akkor képes vagy-e rá, hogy akár egyedül, akár terapeutai segítséggel kibontsd azokat a mintákat, amik a gyerekkortól kezdődően beletettek ebbe a szerepbe. Gyakran találkozom azzal a terápiás oldások során, hogy ha már valaki súlyosan megtépázva kikecmergett egy ilyen kapcsolatból, hibáztatja magát. Minél inkább hibáztatod magad, „én voltam az aki nem volt elég jó” annál inkább „bevonzod” ezt másoktól is. Arra a kérdésre, hogy hogyan mehettem ebbe bele, mit rontottam el, elég egyszerű válaszok vannak. Azt tetted, amire a gyermekkorodban mintát kaptál, fel sem tűnt igazán, hogyan bánnak veled.

Ezek olyan erősen működő programok, hogy amíg nincsenek feltárva, törvényszerűen belevisznek ilyen helyzetekbe. Kaptál törvényként működő mintát a szüleidtől arra, milyen is egy kapcsolat, ők hogyan éltek. Aztán maga az ödipusz korszak és még utána is, ahol az ellenkező nemű szülőhöz kapcsolódtál, mintát adott arra, hogy, hogy a legfontosabb Ő, mennyire tart értékesnek, fontosnak, hogyan bánik veled.

Amikor felismered azt, hogy ragaszkodsz egy fájdalmas kapcsolathoz, hogy ráfüggtél a partneredre, a legfontosabb felismerés az, hogy a függések alapja az un. fájdalmas hiányok sora. Fájdalmas hiány a gyermekkorban megélt veszteségből fakad és onnan ismétlődik. Veszteségről beszélek és a feldolgozása is gyászmunka, mert ugyanúgy veszteség az is, amit soha nem kaptál meg, mint ami a tied volt és aztán elveszítetted. Az, hogy fontos vagy-e, szerethető vagy-e, biztonságban vagy-e, értékes vagy-e, számít-e amit szeretnél, amit érzel.

Szereteten, tiszteleten alapuló párkapcsolat, ahol az adok kapok egyensúlya is megvalósul, csak abban az esetben jöhet létre, épülhet fel, ha a szüleiddel, a tágabb családoddal eljutsz az oldások során idáig, hogy: „ így kaptam az életem, ennyit és ebben a formában tudtatok adni, jót rosszat egyaránt. Begyógyítom a sebeimet, elfogadom az Életet. Innentől felnőttként megoldom”

Ahol az oldások után a nők be tudják fogadni és meg tudják élni a női energiát és a férfiak valódi férfiak tudnak lenni, mert képesek a családjuk férfi energiájához kapcsolódni. A forrás alapja a nőknél az anyai ág, a férfiaknál pedig az apai ág.

Az empatasággal van egy másik nagyon komoly probléma is, nemcsak a kihasználó kapcsolat bevonzása. Az, hogy együtt érzel a szenvedőkkel az egy képesség, ami mellé feltétlen szükség van egy másik képességre is, ez pedig a tisztán látás. Tisztán látása és elfogadása annak, hogy az a helyzet, amivel a szenvedő küzd, egy olyan karmikus lecke, ami a fejlődését kell hogy szolgálja. Ha nehéz a helyzete, ha bajban van, miért ezt teremtette magának, milyen okokból tapasztalja ezt meg. Ha belenyúlsz és megpróbálod megoldani mások helyett, akkor soha nem tanulnak belőle. Ráadásul ha nem a saját utadon jársz, nem éled az életed, a saját fejlődésedet is korlátozod, nemcsak a másik emberét. 

Ha szeretnél terápiás segítséget, távban tudunk együtt dolgozni ezekkel a módszerekkel: szimbólum terápia ( KIP) reinkarnációs utaztatás Hellinger családállítás belső gyermek terápia.

Érzelmi blokkok oldása 

Ha átélsz egy negatív érzést, de nem tudod feldolgozni, akkor a tudatalattiba kerül. Blokkot, vagyis akadály képez, gátol az új dolgok, élmények megtapasztalásában. Visszatart, hogy ne kelljen ugyanazt átélni. Ilyen például a csalódástól való félelem. Vagy a kudarctól való félelem. Ha a lendület, a lelkesedés, a haladás tüze érzelmi blokk miatt el van fojtva és ez a gát félelem alapú, akkor a testünkben gyulladás jön létre.

A testünk üzen a betegség szimbolikáján keresztül. Ha vesszük az üzenetet, felszínre hozzuk és feloldjuk az érzelmi blokkot, akkor a testünk öngyógyító folyamatai beindulnak, igen tudunk mondani, ha szükséges a természetgyógyász, az energia gyógyász vagy az orvos segítségére, és a segítség valóban segíteni fog. Folytatás lent:

A legjobb példa erre a ciszták keletkezése és felszívódása. Zárt burokba kerül egy érzelmi fájdalom. Hiába iszol meg három liter vizet, mosod át a testedet tisztító teával, a burok zárt, ezért marad. Ha a ciszta például a fogakhoz, a fog gyökerekhez kapcsolódik, akkor az anyagi biztonság és a negatív családi minták, mint extra nehéz sors, nélkülözés, felszínre hozása és gyógyítása szükséges.

Az érzelmi blokkok ellenállnak a gyógyító energiának. Erre a legjobb példa a bűntudat érzése. Nem érdemlem meg, hogy a sorsom jobbra forduljon. A bűntudat feldolgozásában egyrészt át kell élni azt, ami fájdalmas, másrészt le kell tenni az a terhet, hogy minden rajtad múlt. Ott van még jó sok szereplő, a többi ember felelőssége, vagy annak felvállalásának hiánya is….

A petefészek ciszta üzenete, az új dolgok megteremtésének vagy befogadásának gátja. Lehet szégyenből fakadó, negatív szexuális élmény miatt.  Ha a szülők válása katasztrofális, komoly traumát okoz, sok fájdalom kerül a deréktájra, a méh, a petefészek területére. A gyermeki énünk túlélési mintákat hoz létre, ezek közül most bővebben a tanult tehetetlenség mintájáról írnék.

Ha a szülő áldozat, a többi ember és a körülmények áldozata – legalábbis ezt éli meg – nem képes mintát adni arra, hogy vehetjük a kezünkbe a sorsunkat. Tanult tehetetlenségi mintát hoz létre az is, ha gyerekként olyan elvárással találtuk szembe magunkat, ami teljesíthetetlen volt. Van amikor nem is mi dolgunk lenne megoldást találni. Nem a mi dolgunk  helyrehozni, amit a szülők elrontottak vagy a saját sorsuk miatt kellett elszenvedniük. Kicsik vagyunk ahhoz, hogy a szülőnek érzelmi támaszt, mankót adjunk. Felcserélődött szülő-gyermek szerepek kényszeressé tehetik azt, aki ebben nőtt fel. Vagy túl aktívvá vagy túl passzívvá válhatunk. Ha aktívan cselekszünk, beállhatunk a megmentő szerepbe, a „mindenki támasza” szerepbe, a „mindenki fontosabb mint én” szerepbe. Ennek komoly ára van, le kell mondanunk a saját életünkről, arról, amiért ide, erre bolygóra leszületettünk.

A tanult tehetelenségben passzívvá válunk és szenvedünk. A múlt feldolgozása kiszabadít a tehetetlenség vagy a túlzott és igen fárasztó „mindent megoldok” csapdájából és elkezdődhet egy tanulási folyamat, a hogyan tudom megoldani, megvalósítani, megteremteni kudarcokkal tűzdelt útján. Azt is fontos megtanulni, hogy rá kell bízni a megoldások egy részét a többi emberre, akár az életre, az időre… Ha az akadályt, a problémát túl nagynak, magunkat pedig kicsinek, tehetetlennek érezzük, az arra utal, lementünk gyerekbe, a gyermeki énünk küszködik. Újra játszik egy régi, feloldatlan konfliktust. Ha a felnőtt énünk bekapcsolódik, átadhatja a gyermeki énnek azt a tudást, ami már nála ott van. Van amikor még ennél is több kell, bekapcsolódik az érzelmi gyógyulási folyamatba a bennünk élő isteni rész.

1. A szégyen

Dr. Hawkins kalibrációja szerint a legrombolóbb érzés ( lásd Erő kontra erő című könyve, vagy google Tudattérkép ) mivel a legtávolabb van a gyógyító, feltétel nélküli szeretettől. Szégyent élhetünk át akkor, ha mi tettünk valamit, vagy velünk tettek valamit, sőt akkor is, ha családtagunk él, cselekszik „elfogadhatatlan” módon. Minden megtörtént traumára igaz, hogy gyógyulatlan, betokozott lelki sebbé akkor válik, ha elmarad a megosztása és feldolgozása egy támogató, empatikus kapcsolódásban.

… „ nem mondhatom el senkinek… ” miért is?

Azért mert az adott csoport, legyen az a család, vagy baráti kör, munkahely, lakóhely sőt még ennél nagyobb nyilvánosság is olyan mértékben ítélkező, hogy a teljes kirekesztettségtől való félelem áttörhetetlen blokkot képezhet.

Ősi, zsigeri szinten a kirekesztettség halálfélelemhez kapcsolódik, ott van a tudatalattiban, kirekesztettek, száműztek, s még a törzsi fejlődési szinten ez egyenlő volt a biztos halállal. Erre a rejtett halálfélelemre épül a megszégyenítést alkalmazó nevelés. Az odatartozás biztonságáért aztán gyermek és felnőtt eltűri a megszégyenítést, alkalmazkodik és közben igen nagyot sérül.

Ahhoz, hogy a szégyen sebe meggyógyuljon, feltétel nélküli szeretetre épülő kapcsolódásra van szükség, mert el kell mondani, át kell újra élni ahhoz, hogy túl lehessen lépni rajta.

Karma szempontjából ez is végtelenül egyszerű, ha megszégyenítettél valakit, ítélkeztél, a karmikus törvények létrehozzák a szituációt, hogy átéld. De nem azért tapasztaltad vagy tapasztalod ezt meg, hogy ebben elveszítsd a lelkedet, hanem azért, hogy átérezd, ennek mekkora súlya van, mekkora fájdalmat okoz, mekkora sebet ejt … és az ítélkezést bármi felett, a gúnyolódástól a szégyenfalig, kitisztísd a világodból.

Negatív rezgésből a pozitívba ennél a traumánál az út így néz ki, bátran vállalom, amit tettem, éreztem, gondoltam, teszek, érzek és gondolok. Feltétel nélkül elfogadom a magam és a mások szerepét ebben a karma körben és átadok gyógyulásra minden mocskot, minden fájdalmat, félelmet, neheztelést és haragot.

Meditációban segítségül hívható ehhez az öngyógyító munkához Mihály arkangyal és a királykék gyógyító fény – az emberek által művelt gonoszság sebeinek a gyógyítására. A víz tisztító ereje Gabriel arkangyallal és narancs színű gyógyító fénnyel kimossa a mocskos élményeket és a végén, smaragzöld és rózsaszín fény Rafael arkangyallal a szív csakra gyógyításához.

2. Bűntudat 

A bűntudat érzése 100 százalékban felesleges, ezért teljes mértékben elengedhető. Mégpedig azért, mert a bűnösség érzése azon a tévedésen alapszik, egyedül Te vagy a hibás, Te vagy az, aki hibáztatható. Ezzel szemben az igazság az, minden résztvevőnek felelőssége van abban, ami megtörtént vagy ami történik. Azért hiszünk abban, hogy lehetett volna jobban csinálni, többet kellett volna tennünk, másként, mert a feldolgozatlan szomorúság miatt képtelenek vagyunk a tisztánlátásra, önmagunk elfogadására, jó és rossz oldallal együtt. Maga a túlzott bűntudat mintája arra épül, hogy a szülő, a gyermekkori környezet, az iskola a bűntudat keltéssel “nevelt”. Összetörtél valamit és megbüntettek. Hibás voltál-e azért, ha a szülő jobban szerette a tárgyat, ami pótolható, mint téged? Ha nem biztosított biztonságos teret az önfeledt játékhoz? Még mielőtt átesnénk a ló túlsú oldalára és mi lennénk most meg a szülőt hibáztatók, jobban járunk, ha megtanuljuk az elfogadást. Maga az elfogadás tisztább, magasabb rezgés szinten tud létrejönni, ott automatikusan megvalósul. Az alacsonyabb szintű érzéseket feldolgozva tudunk felemelkedni az elfogadás szintjére. Magát az érzést szerintem ismeritek, amikor jól mennek a dolgok, ha nagyon jó kedved van, lazán legyintesz a kellemetlenségekre. Szereted magad. A meditációs technika, ami feloldja a bűntudatot, a következő: képzeld el, vizualizáld az elfogadás sugarát, ami fentről megvilágít. Ez lehet fehér színű fény vagy a szivárvány tiszta színeiből az, amelyikre éppen szükséged van. Add át, amit szeretnél elfogadni. Aki szeret angyalokkal együtt működni, kérje az őt segítő angyalt, adjon energiát az elfogadásra, tisztítsa ki a bűntudatot. Teljesen. Ha kétségeid vannak, ahogy nekem is voltak, kérd, hogy a felesleges bűntudatot oldják fel. Meg fogsz lepődni, ha így kéred, akkor is kitisztul az egész. Mert ez egy hamis érzés. Kisebb dolgokra ezt akár kemény 5 perc alatt teljesen végig vihetjük. Nagyobb dolgok esetén van egy nehezebb része, amikor a veszteség mély bánatát oldani kell – engedd, ha sírnod kell, mert így tisztul. Ha oldódott a szomorúság, kérd újra az elfogadás sugarát.

3. Félelem

Már a magzati korban, ha a szorongás, félelem rezgéséből fejlődtünk embrióból ember gyerekké, mert az anyukánk félt és szorongott, az a kettősség határozza meg az életünket, igazán otthon a szorongásban és a félelemben érezzük magunkat, közben mélyen vágyunk a biztonságra, a nyugalomra. Az isteni nyugalom a feltétel nélküli szeretet egyik aspesktusa. Isteni. A szorongásban azt éljük át, a helyzethez képest kicsik vagyunk. Annál kisebbek, kiszolgáltatottabbak, minél korábbi élményből táplálkozik a félelem. Amikor a félelem forrását keressük, az un. gyökér okot, meditációs technikával utazunk a múltba, a felnőtt én összekapcsolódik a bennünk élő gyermekkel. Feltétel nélkül elfogadjuk, szeretjük és támogatjuk a bennünk élő gyermeket, féljen bármitől. Másként fél az újszülött, az óvodás én, mástól fél a tinédzser. Oldás során a tudatalatti kinyílik és az eredeti félelem jelenik meg. Ez attól gyógyul, tisztul, hogy a mostani, felnőtt énünk az akkori helyzetet képes biztonságosan megoldani. Kérhet és kaphat a felnőtt én ehhez segítséget a szellemi vezetésétől. Ezt az ősbiztonság érzést, odafigyelést tudja odaadni a belső gyermeknek, aki a személyiség aktív része. Amikor a bennünk élő gyermek megnyugszik, meghálálja a törődést, abból ad a felnőtt részünknek, amit még ő jól tudott. Játékosságot, kreativitást, jószívűséget. Ha generációs sorsminta a félelemben élés, családi minta, akkor ezt kapjuk örökségként, tudatalatti programot, akkor tartozhatom a családhoz, ha együtt szorongok velük. Mert ennél jóval félelmetesebb elveszíteni azt, hogy kötődöm, hozzájuk tartozom. A gyökerek nélküli sodródás ijesztő. Sorsminta oldásánál igazából egy vak szereteten alapuló tévedést igazítunk ki. A tévedés azon alapszik, hogy ha osztozunk a rosszban, mindenkinek egy akkora rész jut, amivel meg tud birkózni. Mindenki kiveszi a részét és így könnyebb. Holott az isteni részünk, akit belső, legmélyebb békeként meg tudunk tapasztalni, végtelenül nyugodt, jóindulatú, része a jóindulatú, támogató Univerzumnak. A bennünk élő végtelen bölcsességhez kapcsolódva lehetünk óvatosak, amikor arra van szükség. Mert minden félelemnél, szorongásnál, amit a jelenben megélünk, van egy kérdés, ami irányt mutat. Miben legyek óvatosabb, mire figyeljek és mi az, amibe bele lazulhatok, nyugodtan megtehetem. Mert a szorongás igen kimerítő, mindent figyel, mindent kontrollálni akar, alvás zavarokat okoz és sajnos kikapcsolja az immunrendszert, amit a legújabb kutatások igazoltak. Több mint szorongató, kellemetlen érzés, hosszú távon megbetegít. A belső gyermekkel végzett munka egy összekapcsolódás, integrálás. A gyermeki, a felnőtt és az isteni részünk kapcsolódik. Ha a szülő mély lelki sebeket ejtett a gyermeken, akkor a negatív szülőkép, mint bánásmód rávetül arra, mit feltételezünk és várunk el istentől, univerzumtól. Akit vertek, azt veri az isten – legalábbis így éli meg… Ha a szülő érzelmileg elhanyagoló, a teremtő is az, közönyös a szenvedővel. Ha kimondottan rosszindulatú, gonoszkodó, hát ez egy ilyen világ, ahol a gonoszságnak nagyobb tere van… Ezek az érzelmi bugyrok, megélések blokkolják a Forráshoz, az ősbiztonsághoz való kapcsolódást, ezt mindenképpen oldani kell. A belső gyermek félelmeinek feloldásában kiemelten fontosnak tartom a karmikus háttér ismeretét. Mert ha anno, valamikor régen, olyan negatív karmát hoztunk létre, amivel félelmet keltettünk, megfélemlítéssel irányítottunk, akkor egy ártatlan részünknek ezen a tapasztalaton át kell menni. A gyermeki részünk ártatlan. Ha azért bántják, büntetik, mert amit elvárnak tőle, az képtelenség, ő ártatlan. A karma megismerése felszabadító, akkor ezt és ezt okoztam, ezért ezt és ezt megtapasztaltam. Tartott A ponttól B pontig. Véges. Vége van. Most már több, jobb ember vagyok. Megfejlődtem, leckét megtapasztaltam. A tudásomat, jóindulatomat, erőmet a többi ember és önmagam javára fordítom. Első körben bőségesen adok a bennem élő gyermeknek, aki megnyugszik, fellélegzik, kinyílik az örömre.

 

Félelem oldás – amikor átvett, generációs mintából fakad

 

Rejtett és nyílt sorsminták, sors-forgatókönyvek

 

Jól látható az a sorsminta, ami így jelenik meg: a mi családunkban mindenkinek fáj a dereka, mi derékfájósak vagyunk… Vagy így például, az anyukám és a nagymamám is pánikolós volt, amióta az eszemet tudom, szorongok és félek.

Ezek a sorsminták a gyermeki, ártatlan tudatunkba beíródnak, beszívjuk, mint a szivacs. Aztán hitrendszerré válnak, ami beton keményen bevésődik. Holott ezen a tévedésen alapulnak: ahhoz, hogy odatartozhassak a családomhoz, teljes jogú tagként, az örökségül kapott mintáimat mindenképpen tartanom kell, el kell szenvednem. Olyan ez a gyerek, mint az apja, vagy mint a nagymamája, tisztára olyan. Ha sokat hallod ezt, meghatározó korláttá válik. Ha magát a tévedést kioldjuk, hogy másolnod kell azt ami negatív, betegségeket, tulajdonságokat, akkor felvállalható egy olyan életút, ami felszabadult. Önmagad lehetsz, még akkor is, ha most kell kitalálnod, ez mit is jelent Magunkkal visszük, ami értékes, ami tiszteletre méltó és magunk mögött hagyjuk a felesleges szenvedést, önkorlátozást. Tisztelheted a gyökereidet akkor is, ha más célokhoz igazítod az életed.

A rejtett sorsminta működését úgy tudod megérteni, ha a családra, mint egészre gondolsz és itt a nagy családot, un. klánt értem, ebbe beletartoznak a nagyszülők, sőt olyan korábbi felmenők is, akiknek extra nehéz sors jutott, vagy kiemelkedő igazságtalanságot éltek meg. Az egészhez tartoznak azok is, akik meghaltak és akik meg sem születtek…

Mivel a család egész, csak úgy lehet egész, ha minden generációban van valaki aki az adott szerepet viszi. Ha anno valakit kitagadtak, minden generációban lesz egy fekete bárány. Ha az a minta, az egyik gyerek az egyik szülőhöz, a másik a másikhoz tud csak kötődni, ez is öröklődik…

Rejtett sorsminta az is, amikor a szülő előző partnerének sorsa tragikus, akkor egy gyermek képviseli őt. Ez a gyermek ellenséges, békétlen, hiperaktív – amíg a köteléke oldva nincs…

Rejtett sorsmintát ad az ikertestvér elvesztése a magzati korban, a következő érthetetlen, megmagyarázhatatlan érzéseket éli át az élő: állandó bűntudat, halálvágy, félembernek érzi magát és mégis kettő helyett helytáll…

A sorsminták oldását a Hellinger családállítás törvényei alapján végezzük és a szeretet rendjének a helyreállítása a célunk.

Életre szóló élmény lehet ezt csoportban megtapasztalni. Itt szeretném felhívni a figyelmeteket arra, hogy körültekintően válasszatok terapeutát. Mert amennyiben az állítás során nem történik meg maga az oldás, nincs végig vezetve a szeretet áramlásáig, akkor elég súlyos káoszt okozhat az illető személyiségében. Természetesen mint minden kontár munka, ez is javítható, jó esetben nem magában a módszerben csalódik az, aki így járt.

Maga a családállítás a családi sorsmintákat oldja, gyógyítja.

Ha az adott blokkhoz, elakadáshoz olyan meghatározó előző életbeli trauma is kapcsolódik, aminek a hatása erősebb is lehet, mint amit a mostani családunkban átéltünk, megtapasztaltunk, akkor a családállítás szükséges, de nem elégséges…

Ezen kívül erősen terhelt családokban, például ahol alkoholizmus van, szexuális visszaélés történt vagy ha a szülő mentálisan vagy pszichésen súlyosan sérült, akkor kiemelten fontos a családállítás mellett a bennünk élő gyermek gyógyítása is, belső gyermek terápiával. Mert másképp érez, cselekszik és gyógyul a gyermeki énünk, mint a felnőtt énünk. Lehet a felnőtt énünk már belátó, megbocsátó, elfogadó, attól még a gyermekkori sebek, fájdalmas hiányok még gyógyításra várnak.

S van gyermeked, a legtöbbet akkor tehetsz érte, ha megszakítod az un. generációs fájdalom és félelem csomag tovább adását. Az oldás során szétválasztjuk a jót, a követendőt attól, ami nem hozzád tartozik. Az a felmenőd sorsa, az ő karmikus vállalása. Neked és a gyermekeidnek legyen az a vállalása, hogy kihozzátok a legjobbat az életetekből.

Minden 7 éves kor előtti élmény ( és ebbe a magzati élmények is beletartoznak ) és kapott visszajelzés arról, hogy egy gyerek mennyit ér, mennyire szerethető, beépül a személyiségünkbe mégpedig stabil önmeghatározás formájában. Ez vagyok én… Ha “csak úgy lett” értetlenül áll az előtt, mi az élete célja. Ha egy instabil, működéképtelen házasságot kellene pont neki összetartania, akkor olyan megmentő szereppel azonosul, ahol olyan dolgokat vállal be, amik meghaladják a lehetőségeit. Haszontalannak érezheti magát. A logikus, kritikus gondolkozás kialakulása 7 éves korra tehető, tehát ezt megelőzően nem áll rendelkezésünkre az a képesség, hogy megkérdőjelezzük a szülő véleményét, cselekedeteit. Egyszerűen elhisszük, igaza van, hogy azok vagyunk, aminek a szülő bennünket lát. Ahogy bánik velünk, azt megérdemeltük. A szülő csalódik bennünk, az nem azt jelenti, veled van a baj, sokkal inkább vele, a szülővel. Azért, mert a szülő elvárása, értékrendje, hamis illúzió világa a valóságtól elrugaszkodott. A nárcisztikus szülő a saját belső értéktelenség érzését kompenzálja a perfekcionizmussal, felsőbbrendűséggel. Ezért aztán ennek a szülő típusnak semmi sem elég jó, még nagyobbat sérül a gyerek ha van a családban egy kedvenc, akit kritika nélkül ajnároznak. Sőt a “bezzeg a testvéred” vagy “bezzeg amikor én” összehasonlításokkal tovább torzítják a gyerek önmagáról alkotott képét. Ha a szülő arra vágyik, hogy fia vagy lánya szülessen és bumm, pont az ellenkezője lettél, hát a tény az, hibázott amikor mindenhatónak képzelte magát és pont Te vagy az, aki szembesítette azzal, hogy bizony nem az. A maximalista, perfekcionista szülőt folyamatosan szembesítjük azzal, elvárásainak megfelelni nem tudunk. Minél sérültebb a szülő személyisége, annál keményebbek a következmények és ez a gyengébbik félen, a gyereken csattan. Jön a büntetés azért, hogy olyan vagy, amilyen vagy. Maga a büntetés nagyon fájdalmas és mély sebet okoz. A szeretet megvonása büntetés, ahogy az elmaradt dicséret és ajándékok is azok, az elhanyagolás összes formája, ahogy a megszégyenítés, a lelki esetleg fizikai terrorban tartás is büntetés. Felnőttként már felismerhetjük, hogy melyek azok a negatív énkép minták, amik gyógyításra, korrigálásra szorulnak.

Én vagyok az, aki csalódást okoz helyett azt a pozitív önazonosulást kell befogadni, megtapasztalni, magunkévá tenni, én vagyok az, aki sikeres. A szerethető, az elfogadható. A csalódást kell hogy okozzak, mint belső drive ( drive azt jelenti önsorsrontó belső hajtóerő ) olyan helyzeteket vonz, ahol bevállalunk teljesíthetetlen feladatokat, rendszeresen olyanokat, amik egyáltalán nem a mi feladatunk. Ugyanis boldoggá, elégedetté tenni a másik embert akkor lehet, ha neki erre a belső képessége meg van. Vagyis képes örülni. Ha sérült az öröm megélésének képessége, most használnom kell a pontos magyar kifejezést az illető búval b&szott nincs az az Isten pláne egy tökéletlen emberi lény, aki képes arra, hogy olyat tegyen érte, hogy örülni tudjon. Aztán van a másik szintén súlyos eset, hogy tud örülni, de hogyan! Annak tud örülni, ha a másikat bánthatja, kritizálhatja, megszégyenítheti. Ha a szomszéd tehene is megdöglik. Ha kudarcot vallasz, mert akkor dicsőítheti magát, ő megmondta. Az örömnek ez a szintje igen távol áll attól, ami a feltétel nélküli szeretet szintjéhez kapcsolódik, ez pedig az együtt tudunk örülni képessége. Mivel az együtt örülés egy képesség, tudati szint, ezért a tény az, valaki vagy képes erre vagy nem. Ha nem képes rá, akkor a megoldás az, feloldani azt a drive-ot ami az adott emberhez téged bekapcsolt és elengedni, kirezegtetni az életedből. Ha időnként képes az együtt örülésre az adott ember, időnként meg elveszik a saját negatív bugyraiban, akkor a kapcsolódásban rendesen vannak még potenciálok, hogy magyarul mondjam, a belőled áradó szeretet, öröm, elfogadás a másikra úgy hat, kinyílik, gyógyul, ő is sugározni kezd.

Mikor elkezdtem ezt magamban helyretenni, én vagyok az, aki csalódást okoz, az a részem, aki képes a nevetésre, látni mennyire nonszensz és komikus is egyben ez, ahogy mi emberi lények játszmákba bonyolódunk, ahogy felismertem a Siker az, ami igazából hiányzik, elkezdtem nevetni azon, amikor megint és sokadszorra a csalódást generáló helyzetet bevonzottam, jé most megint sikeresen okoztam csalódást

A valódi siker befogadásában, megtapasztalásában segítségünkre jöhet – ha hívjuk – az Atlantiszi angyalok közül Stamiel, mint specialista, ő ugyanis a Siker angyala. Üzenete ez: meg tudod csinálni. Vagy ez: hagyd a francba Segíthet abban, hogy megmutatja, ha egy pozitív változást egyedül Te blokkolsz. Saját magadat akadályozod.

Ha szeretnél terápiás segítséget, szívesen segítek, online tudunk terápiában együtt dolgozni, skype-on vagy messengeren. 

Bővebb infót az Elérhetőség menüpont alatt találsz.

Ha a csalódástól való félelem állandóan jelen van, akkor a vágyakozás, sóvárgás rezgésében vagyunk.

Az ésszerű óvatossággal, gondos körültekintéssel ellentétben ez a félelem is negatív hatással van ránk, mégpedig kétféleképpen, vagy bezár és megbénít vagy túlpörget.

Ha tudatos a csalódástól való félelmed, ki is mondod, szeretnék boldog és sikeres lenne DE. Minden mondatodban ott van a DE. Vagy velem van a baj, nem vagyok elég tökéletes. Úgyis csalódni fogok. Vagy a többiekkel van a baj, az emberek MIND önzők, hitványak, hazugok és csalók. Ha figyelsz arra, ahogy fogalmazol, észreveszed, pontosan úgy beszélsz, úgy gondolkozol, ahogy egy gyerek. Ugyanis amikor egy negatív érzésben, állapotban bent ragadunk, sötét helyzetként éljük meg a valóságot, az azért van, mert a személyiségünk, anno a gyerekkorban a sorozatos csalódásokat élt meg. Akár mi magunk okoztuk másoknak, akár mi csalódtunk, a bennünk élő gyermek elfogadta ezt, mint a Világ működési elvét. A Világ egy olyan hely, ami csalódással van tele.

Ha csalódást okoztál a szüleidnek, mert olyan vagy, amilyen, akkor beépült a BEZZEG SZINDRÓMA. Összehasonlítottak másokkal, a testvéreddel, az iskolatársaiddal. S tény, igen könnyen lehet másokban találni olyan képességet, tulajdonságot, amiben mások előrébb vannak mint Te. Ha eddig még nem tetted fel a kérdést, akkor én most felteszem, ha ez ennyire könnyű, miért nem látták meg benned azt, amiben Te vagy csodálatos? Oké,  legalább átlag feletti, különleges, igen jó? Azért, mert ha kaptál egy szülőt, aki nárcisztikus, az a saját, jól leplezett értéktelenség érzését kivetítette rád. Kívülre rakta és ott kritizálta. Benned. Mert rendelkezett a másik meghatározó elakadással, ami a nárcizmust jellemzi, hogy építő önvizsgálatra, saját hibákra való szembenézésre képtelen. Ahogy empátiára és támogató dicséretre sem…

Nézzük mi történt, amikor Te csalódtál. Csalódásainknak két fő típusa van. Az egyik típus, amikor bedőltél egy ígéretnek. A másik, amikor magadnak álmodtál meg valamit, amire a valóság kíméletlenül rácáfolt.

Felnőttként elszenvedett csalódásaink egyik oka egy kevésbé ismert. Ezért kiemelten fontosnak tartom, hogy felvértezhesd magad a tudatosságra támaszkodva. Van olyan helyzet ugyanis, hogy a saját jóságunkat, erősségünket vetítjük rá a másik emberre, aki viszont jóval alacsonyabb fejlettségi szinten áll. Hisszük, többre képes, mint amire valójában. Például ha tudsz szeretni valakit és hiszel abban, ez elég ahhoz, hogy viszont szeressenek. Vagy segítesz és arra számítasz, ezt visszakapod. Kedves vagy és türelmes és ezt a másiktól el is várod. Joggal kérdezheted, akkor mi is van azzal a törvénnyel, azt kapom, amit adok? Ha segítesz például valakin, aki szimplán kihasznál, akkor nem szereted saját magadat. Ha szeretsz valakit, aki saját magát szereti, téged annál kevésbé, megint csak az van, nem szereted saját magad. Magadnak azt adod, nem vagyok értékes és szerethető. Az Univerzum nyilván ugyanezt tudja adni neked a többi emberen keresztül.

Ahogy saját magaddal bánsz, úgy bánik veled a többi ember.
Jó hír, ezen tudsz változtatni!

A csalódás valamennyi formája fájdalmas, túl fájdalmas, ezt az érzést ezért elfojtjuk. Tesszük a gyerekkorban azért, mert egyedül a szülőre számíthatunk. Ha bennük nem tudunk hinni, az egész világunk összeomlik. A túlélés érdekében aztán szépen lekerül a fájdalom, szomorúság érzése a tudatalattiba. Viszont ha a tudatalattiban ez a fájdalom és ez a félelem ott van, feldolgozatlanul, az egó millió trükköt bevet, hogy blokkolja azokat a helyzeteket, ahol a csalódást újra – esetleg – át kellene élned.
Ha valamit meg kellene tenned, hirtelen más dologban kezdesz. Nem fejezed be, amit elkezdtél. Bezárod magad. Virtuális és más függésekkel helyettesíted azt, hogy ÉLJ. Megnyílj, kapcsolódj, tapasztalj. Nem tudsz kérni.
Túlpörögsz, ha attól félsz csalódást okozhatsz. Vagyis annyira extra jól akarsz teljesíteni, hogy aztán ebben alaposan kimerülsz és kimerülten bumm, azonnal becsúszik egy hiba.

A gyermekkori sérülések feldolgozása mellet kiemelten fontos az, hogy a másik embert és saját magadat reálisan lásd. Ez az alapja annak, tudd, mire számíthatsz.

Dr. Hawkins megvilágosodott tanító ajánlása szerint tegyél különbséget ítélkezés és aközött, tisztán látod a másik ember. ” Ha tudnának jobbak lenni, jobbak lennének ” Mérd fel az erősségeiket és a gyengeségeiket egyaránt. Ismétlem, tudnod kell, mikor legyél óvatos és körültekintő. Az ítélkezés maga attól negatív, hogy hiányzik belőle annak az elfogadása, hogy a másik ember mire képes.

Ha terápiás segítségre van szükséged a csalódások, félelmek feldolgozásához, írj nekem a dk1011@live.dk email címre!