Domoszlai Katalin – Spirituális terapeuta

A rajz az életed, a lelked tükre. Megmutatja a problémák gyökerét és többet is ennél, a jelen helyzetben ható tendenciákat. A változtatás lehetőségét és irányát.

Hónapok óta végzek meditációkat, transzlégzéseken veszek részt. Sok érzelmet átéltem, melyek közelebb vittek az alap problémámhoz, de az elfogadást csak felszínesen tudtam megélni. A gyakorlatokban megjelent a kíván érzelem vagy emlék, de az oldásukkal nem boldogultam.

Huszti Sanyi javasolta, hogy keressem meg Domoszlai Katit, aki nagyon hatékony gyakorlatokkal segített.

Az első alkalommal a túlzott megfelelési kényszeremmel foglalkoztunk, mindent másokért és nem magamért teszek. A vezetett meditációban egy rétre érkeztem, sütött a nap. A mező szélén egy sötétzöld erdő volt. Vártam, hogy előlépjen egy lény az erdőből. Végül megjelent egy leépült öregember, szinte csont és bőr volt. Először féltem tőle, majd később megsajnáltam, úgy éreztem, ilyen lennék a jövőben, ha így folytatnám az életem. Megkerestem a házat, ami engem szimbolizál. A kerítése csupán térdig ért, ezek az én-határaim, nem csoda, hogy ki-bejárnak bennem az emberek. Egy építőmesterrel 2 méteres fakerítést építettem és a kapun behívtam az öregembert. A házba nem akartam beengedni, de ő sem akart bejönni. Neki az udvaron a helye, ahol egy hintaszékbe ültettem, majd lefényképeztem és a képet egy kör alakú keretbe helyeztem. Azóta többször felidézem a képet, megnyugtató érzés, ahogy az öreg boldogan mosolyog (mosolygok, hiszen ő is én vagyok).

A gyakorlatot elneveztem „éber meditációnak”, mivel skype-on keresztül, ülve, nyitott szemmel és beszélgetve végeztük. A terapeuta végig velem volt, vezetett, segített értelmezni a válaszokat. Nagyon erős, ütős gyakorlat volt. Végre el tudtam fogadni egy én-részemet, amit egyedül, eddig, ilyen mélyen nem sikerült.

A gyakorlat hatása a szokásos tevékenységeimben is megjelent. Könnyebben kommunikáltam, valamint a teendőimet is lazábban, teljesebben végeztem. Jobban benne voltam a kezeimben, a lábaimmal, a mozdulatokban. Este kezdtem érezni egy laza, könnyed érzést, mely letisztult gondolatokkal párosult. Ami eddig elmélet, filozófia volt, kezdett valósággá válni bennem. Ebben a „megvilágosodás” közeli élményben feküdtem le, azonban az éjjel semmit nem aludtam.

Ezek után találkoztam ismét Katival, aki ráérzett a lényegre! Említettem, hogy korábban voltam családállításon, ahol kiderült, hogy volt egy ikertestvérem, aki meghalt az anyaméhben. A vezetett gyakorlatban találkozhattam a testvéremmel. A találkozást először nem akartam, de idővel éreztem enne szükségességét. Egy barlangi tó vizébe léptem, majd éreztem, hogy le kell ülnöm a sekély vízbe. Hirtelen áramlani kezdett az energia a talpamon keresztül, fölfelé az egész testemben. Hátam támaszkodott ”valamihez”, kiderült, hogy ő az ikertestvérem. Kati mondta, hogy kérjek tőle bocsánatot, mivel én maradtam életben. És ekkor beugrott, hogy ezért nem tudtam aludni! Egész éjjel a bocsánatkérés körül agyaltam, de nem tudtam, hogy ki kérjen kitől! Egész testem bizsergett, járta át az élet. Később, mikor megöleltük egymást rögtön kiderült, hogy miért kellett találkoznunk. Ő nagyon intenzíven töltött a gyökerembe, tőlem meg a solarból kért energiát, én meg adtam. Katartikus élmény volt, ahogy jött belém az energia, és ahogy közben adni is tudtam, miközben kiegyenesedett gerinccel, csípőből ringatóztam a széken. Ezért kellett találkoznunk, mert iszonyatosan nagy hiányom volt valami alapvető dologból. Találkoztam a hiányzó felemmel, a biztos támasszal, aki nélkül csak félig éltem és sodródtam a kisebbségi érzésben, az irigységben és a depresszióban. Mielőtt elköszöntünk, telepatikusan csatlakoztunk egymással egy védett csatornán. Ő egyébként jelenleg egy párhuzamos dimenzióban él.

A családállítás évekkel korábban volt, de eddig nem tudtam mit kezdeni az információval, de a mostani gyakorlatban az oldás is megtörtént.

Választ kaptam egy visszatérő transzlégzés élményre is. Sokszor azt éltem meg, hogy az anyaméhben vagyok, készülök megszületni, de képtelen vagyok rá. Szenvedek, üvöltök, akarok, akarok, de nem tudok megszületni és nem csak a megszületésről volt szó, hanem a testvérem haláláról, elvesztéséről. Hát ez az, a belsőm már régen jelezte a dolgokat, a terep elő volt készítve.
Nagyon hálás vagyok a gyakorlatokért és valóban egy makker vagyok

Az emberek egy kalap alá veszik az összes meditációt, pedig lényegi különbségek vannak, mind a céljaikban, mind pedig a technikai megoldásokban. A meditáció tudatállapot változást jelent, az alfától a még mélyebb szintekig.

Az ajánlásom a testhelyzetre vonatkozóan, hogy a klasszikus buddhista meditációt érdemes ülve végezni, egyenes gerinccel, hogy a csakrák egy vonalban legyenek. A többi meditációt, relaxációt, angyal meditációt stb. érdemes úgy végezni, hogy kényelmesen érezd magad és törekedj arra, hogy a zavaró tényezőket, mint túl hideg környezet vagy túl meleg, kényelmetlen, szoros ruha, bármilyen más kényelmetlenség kiküszöböld.

Nézzük nagyon tömören, mik a különbségek a meditációk között:

A klasszikus buddhista meditációk célja a figyelem fókuszálásának erősítése, benne lenni a tiszta figyelemben. Megfigyelik a légzést vagy magát a figyelmet is. A meditáció célja spirituális, vagyis az egó meghaladása. Az elme kiüresítése, a csend megtapasztalása. Nagyon nehéz technika zaklatott állapotban és nagyon nehéz a nők számára, akik nem véletlenül erősebbek az osztott figyelemben, mint a figyelem erejének a koncentrálásában.

Adyashanti és Mooji megvilágosodott tanítók meditációi megtalálhatóak a youtube-on, akinek az angol jól megy, érdemes ezeket hallgatni. Nemcsak azért, mert azoktól tanulhatsz, akik már elérték a megvilágosodott állapotot, hanem azért is, mert a tiszta tudatosság energiáját beleteszik segítségként. 

A kezdő meditálónál megtörténhet az, hogy amíg éber tudatállapotban az én-védő, elhárító mechanizmusok működnek, tehát az egó a szőnyeg alá söpörheti a problémákat, addig a befelé fordulás során tisztán feljönnek az elnyomott érzések,  kénytelen az ember szembenézni azzal, baj van, bizony. Viszont nem akarja, vagy nem tudja bevállalni és nem képes feldolgozni azokat az érzéseket, amikkel dolga lenne. Zaklatott állapotban lehetetlen ellazulni, ha túl intenzívek az érzések, elsodornak. Ahogy Adyashanti mondja, a érzéseid pórázon húznak ide-oda…

A klasszikus meditáció nem arra való, hogy a sérült személyiség meggyógyuljon, újra nyitottá és működőképessé váljon, hanem arra, hogy a már nagyjából letisztult és komoly belső stabilitással rendelkező személyiség meghaladja önmagát. Kisebb intenzitású érzéseket meg tudunk tanúként figyelni. Tudjuk működtetni azt a technikát, hogy “felhőként” kezeljük, vagyis amikor beúszik a tudatunk égboltjába egy kép, gondolat vagy érzés, ezt megengedjük – nem harcolunk ellene én nem fojtjuk el újra – azt engedjük meg, hogy elússzon és a figyelmünk a tudatosságban marad…

Pár szót ejtenék az agykontrollos vizualizációról is. Ennek a lényege, hogy az egó a vágyait belerajzolja a jövőbe. Amennyiben nincs belső blokk és maga az életesemény amúgy is benne volt a lelkünk által választott útban, a siker gyors és látványos. Kemény karmát okoz persze, ha másik ember szabad akaratát megsértve vizualizálunk, erre nagyon figyeljetek oda! Viszont ha a személyiség egyik része ellenáll a változásnak, magyarul felépít egy belső blokkot, vagy a blokk karmikus teherből fakad, akkor a technika eredménytelen. Vagy pedig az utunkban nincs benn, a képet vizualizálni ezért nem tudjuk, mert szétcsúszik, a belső zavar nem is engedi, hogy elérjük azt a mély tudatállapotot, ahonnan tiszta képet tudunk megalkotni.

Az önismereti meditációk célja a személyiség egységének a létrehozása, a leszakad, sérült részek meggyógyítása, a traumatikus élmények feldolgozása, a tudattalan részek működésének megismerése, tudatosítása, a személyiség működésének egyre magasabb szintre emelése.

Meditációs eszközök, amik építenek, a céljuk az ember fizikai és lelki felerősítése és stabilizálása:

meditáció energiával, fénnyel való tisztításra

vizualizáció a hiányzó, építő jellegű érzés befogadására, például szeretet, biztonságérzet stb.

Én határok kitűzése és stabilizálása

az energia test, a személyiség és a lélek kibillent egyensúlyának a helyreállítása

életerő felvétele

önbizalom növelése

gyógyulás, erősödés szellemi segítők segítségével

információ szerző technikák stb. 

A másik rész pedig, amikor már a személyiség képessé válik szembenézni a problémával és megtenni azokat a belső, lelki tetteket, amikkel a változtatást belül, önmagán hajtja végre: 

félelem oldás

kudarc befogadása

más, fájdalmas emlék újraélése és feldolgozása, mint veszteségek, csalódások, bántások

elfogadása a személyiség negatív oldalának

a vágyak megtisztítása

kötődések elengedése stb. 

A meditációban tudat állapot változást hajtunk végre. A tudatalatti többnyire magától megnyílik. Ha az onnan feljövő érzés, élmény olyan erős, hogy szétzilálja az amúgy is instabil személyiséget, akkor ez káros. Ezért érdemes terapeutával együtt elindulni ezen az úton, hiszen ezek a folyamatok kézben tarthatóak és beszabályozhatóak, de ezt a technikai tudást el kell sajátítani. Nagy traumák feldolgozását fel kell darabolni, a tisztító, erősítő gyakorlatokat váltogatni kell a trauma oldásokkal, ahol annyit és csakis annyit engedünk feljönni, amit a személyiség fel tud dolgozni és be tud építeni. Megtanuljuk a felesleget újra visszazárni.

Az ima, az önátadás annál az embernél működik, akinek van hite, aki Istent nem veszítette el. 

Az önismereti út pedig azoknak való inkább, akiknek a megértés fontos, a materialista vonalról indulva nagyon más lehetőség nincs is, hiszen Istent valahol, valamelyik előző életben elveszítettük vagy megtagadtuk. Számunkra nem létezik önmagunkon kívüli formában, ezért befelé, önmagunkban tudjuk megtalálni.