A depresszióról
Így fogalmazom meg: „Az élethez, amit élek, nincs kedvem és hogy megváltoztassam, ahhoz meg nincs erőm.” Amit élünk, az sors, a sors addig sors, amíg a forgatókönyve, a sorsminta a tudatalattiban van. Ha a sorsmintát, hogy miből fakad, hol gyökerezik, feltárjuk, akkor átalakíthatóvá válik. A „nincs kedvem és nincs erőm” életérzés a feldolgozatlan veszteségek fájdalmából fakad. Döntő többségében a gyermekkorból jön és a szülőkkel kapcsolatos. Fontos azzal tisztában lenni, hogy az is veszteség, amit soha nem kaptunk meg. A soha meg nem kapott szeretetformák a sóvárgás világába visznek. Olyan kapcsolatokba, amikbe szeret morzsákért kapaszkodsz. Ál biztonságért, a fájdalmas magány elkerüléséért. Aztán kiderül a biztonság, a kapaszkodó valójában illúzió, a magány az egyedüllétből társas magánnyá válhat…
A felnőttként átélt veszteségek, a párkapcsolat megszakadása, vagy az anyagi bukta vagy ha kirúgnak a munkahelyedről, bevihet a depresszióban, ha a lelki fájdalom feldolgozása elmarad. Nagyon fontos, hogy a fájdalom feldolgozása nem egyenlő az önsajnálat mocsarával. Az önsajnálat sehová nem vezet, mert bár emberi érzés, megéljük azt, hogy lúzer vagyok, szánalmas vagyok, nyomorult vagyok. De. Te nem vagy ezzel azonos. A helyzet lehet nyomorult, szánni való, vagy veszteséggel teli. Ha leválasztod a lényedet a hamis énképekről és a helyzetre ráteszed, akkor már látszik a fény az alagút végén. Ha nem ez vagyok, hanem a helyzet, akkor a helyzet megváltoztatható.
A mélyreható változáshoz a tudatalattihoz kell nyúlni.
A tudatalattiban levő programok ereje a tudatos énünkhöz viszonyítva 90 : 10 százalék. Garantált a kudarc ilyen túlerővel szemben. Az emberek egy ideig harcolnak, aztán mélyen belefáradnak és jön a depresszió.
Jobb sorsot érdemelnél, milyen tehetséges, miért nem kezd magával valamit, miért nem boldogul, kérdezhetik az emberek. A sorsminta meghatározza, hogy az élet mennyire kell nehéznek és küzdelmesnek lennie. Olyan mint egy elromlott gps, ami mindig a nehezebb útra visz vagy éppen zsákutcába.
A ráfüggés a gyógyszerekre vagy az alkoholra, vagy a hasisra például azért jön létre, mert „segítenek” a rossz érzéseket visszanyomni a tudatalattiba. Amik azért jönnének fel, mert fel kell dolgozni, ha lelki sérülés ért, a lelked a gyógyulást várja, nem pedig a folyamatos elfojtást. Visszanyomod valamivel, újra fel akar jönni. De jön hozzá még, ezért fogalmazták ezt meg: ha van egy problémád, a megoldás helyett iszol, akkor lesz belőle kettő…
Szembenézni az okokkal és a lelki fájdalmat feldolgozni ehhez nemcsak bátorság és erő kell, hanem ha nem boldogulsz vele egyedül, akkor terápiás segítség is.
Online terápiában tudunk kapcsolódni, bővebben az Elérhetőségek menüpont alatt.
előhívhatod a gyógyító testérzeteket. Könnyedén el tudod képzelni, megélni meditációban arany fény vizualizálása helyett, hogy a nap fénye melegít és simogat. Tisztító vízesés vizualizálása helyett azt képzeld el, hogy úszol, vagy lebegsz a vízen. A mozgást, a testérzeteket éld meg.