/p>

A megosztást, like-ot köszönöm! 

 

Minden 7 éves kor előtti élmény ( és ebbe a magzati élmények is beletartoznak ) és kapott visszajelzés arról, hogy egy gyerek mennyit ér, mennyire szerethető, beépül a személyiségünkbe mégpedig stabil önmeghatározás formájában. Ez vagyok én… Ha “csak úgy lett” értetlenül áll az előtt, mi az élete célja. Ha egy instabil, működéképtelen házasságot kellene pont neki összetartania, akkor olyan megmentő szereppel azonosul, ahol olyan dolgokat vállal be, amik meghaladják a lehetőségeit. Haszontalannak érezheti magát. A logikus, kritikus gondolkozás kialakulása 7 éves korra tehető, tehát ezt megelőzően nem áll rendelkezésünkre az a képesség, hogy megkérdőjelezzük a szülő véleményét, cselekedeteit. Egyszerűen elhisszük, igaza van, hogy azok vagyunk, aminek a szülő bennünket lát. Ahogy bánik velünk, azt megérdemeltük. A szülő csalódik bennünk, az nem azt jelenti, veled van a baj, sokkal inkább vele, a szülővel. Azért, mert a szülő elvárása, értékrendje, hamis illúzió világa a valóságtól elrugaszkodott. A nárcisztikus szülő a saját belső értéktelenség érzését kompenzálja a perfekcionizmussal, felsőbbrendűséggel. Ezért aztán ennek a szülő típusnak semmi sem elég jó, még nagyobbat sérül a gyerek ha van a családban egy kedvenc, akit kritika nélkül ajnároznak. Sőt a “bezzeg a testvéred” vagy “bezzeg amikor én” összehasonlításokkal tovább torzítják a gyerek önmagáról alkotott képét. Ha a szülő arra vágyik, hogy fia vagy lánya szülessen és bumm, pont az ellenkezője lettél, hát a tény az, hibázott amikor mindenhatónak képzelte magát és pont Te vagy az, aki szembesítette azzal, hogy bizony nem az. A maximalista, perfekcionista szülőt folyamatosan szembesítjük azzal, elvárásainak megfelelni nem tudunk. Minél sérültebb a szülő személyisége, annál keményebbek a következmények és ez a gyengébbik félen, a gyereken csattan. Jön a büntetés azért, hogy olyan vagy, amilyen vagy. Maga a büntetés nagyon fájdalmas és mély sebet okoz. A szeretet megvonása büntetés, ahogy az elmaradt dicséret és ajándékok is azok, az elhanyagolás összes formája, ahogy a megszégyenítés, a lelki esetleg fizikai terrorban tartás is büntetés. Felnőttként már felismerhetjük, hogy melyek azok a negatív énkép minták, amik gyógyításra, korrigálásra szorulnak.

Én vagyok az, aki csalódást okoz helyett azt a pozitív önazonosulást kell befogadni, megtapasztalni, magunkévá tenni, én vagyok az, aki sikeres. A szerethető, az elfogadható. A csalódást kell hogy okozzak, mint belső drive ( drive azt jelenti önsorsrontó belső hajtóerő ) olyan helyzeteket vonz, ahol bevállalunk teljesíthetetlen feladatokat, rendszeresen olyanokat, amik egyáltalán nem a mi feladatunk. Ugyanis boldoggá, elégedetté tenni a másik embert akkor lehet, ha neki erre a belső képessége meg van. Vagyis képes örülni. Ha sérült az öröm megélésének képessége, most használnom kell a pontos magyar kifejezést az illető búval b&szott :-) nincs az az Isten pláne egy tökéletlen emberi lény, aki képes arra, hogy olyat tegyen érte, hogy örülni tudjon. Aztán van a másik szintén súlyos eset, hogy tud örülni, de hogyan! Annak tud örülni, ha a másikat bánthatja, kritizálhatja, megszégyenítheti. Ha a szomszéd tehene is megdöglik. Ha kudarcot vallasz, mert akkor dicsőítheti magát, ő megmondta. Az örömnek ez a szintje igen távol áll attól, ami a feltétel nélküli szeretet szintjéhez kapcsolódik, ez pedig az együtt tudunk örülni képessége. Mivel az együtt örülés egy képesség, tudati szint, ezért a tény az, valaki vagy képes erre vagy nem. Ha nem képes rá, akkor a megoldás az, feloldani azt a drive-ot ami az adott emberhez téged bekapcsolt és elengedni, kirezegtetni az életedből. Ha időnként képes az együtt örülésre az adott ember, időnként meg elveszik a saját negatív bugyraiban, akkor a kapcsolódásban rendesen vannak még potenciálok, hogy magyarul mondjam, a belőled áradó szeretet, öröm, elfogadás a másikra úgy hat, kinyílik, gyógyul, ő is sugározni kezd.

Mikor elkezdtem ezt magamban helyretenni, én vagyok az, aki csalódást okoz, az a részem, aki képes a nevetésre, látni mennyire nonszensz és komikus is egyben ez, ahogy mi emberi lények játszmákba bonyolódunk, ahogy felismertem a Siker az, ami igazából hiányzik, elkezdtem nevetni azon, amikor megint és sokadszorra a csalódást generáló helyzetet bevonzottam, jé most megint sikeresen okoztam csalódást :-D

A valódi siker befogadásában, megtapasztalásában segítségünkre jöhet – ha hívjuk – az Atlantiszi angyalok közül Stamiel, mint specialista, ő ugyanis a Siker angyala. Üzenete ez: meg tudod csinálni. Vagy ez: hagyd a francba :-) Segíthet abban, hogy megmutatja, ha egy pozitív változást egyedül Te blokkolsz. Saját magadat akadályozod.

Ha szeretnél terápiás segítséget, szívesen segítek, online tudunk terápiában együtt dolgozni, skype-on vagy messengeren. 

Bővebb infót az Elérhetőség menüpont alatt találsz.

 

 

 

 

Képzeld el, hogy a lényed egy ház. Ha valaki elhagyott, de nem tudod elengedni, azt jelenti a lelked egy darabja egy lezárt szobában van kettesben vele. Minden félelmed, vágyad, örömöd és szomorúságod ott van abban a szobában ami összeköt Vele. Az ablak zárva. Ha beletörődsz, fogod az ajtó kulcsát és a tengerbe dobod. Beletörődtél, de nem engedted el, most már a lényed még egy része is lezárt, aki vagy a kulcsot próbálja kétségbeesetten megtalálni, vagy értetlenül áll a bezárt ajtó előtt.

 

Az elengedés azt jelenti, bemész abba a szobába, ahol Ő van. Megélsz és elengedsz minden érzést ami odaköt. Újra és újra, amíg a kötelék szálak mind semmivé válnak. Akkor kitárod az ajtót, kinyitod az ablakot. A napfény beragyogja a szobát, a szívedben nem marad más, mint elfogadás és szeretet.

 

Mivel ajtó, ablak nyitva, Ő is visszajöhet, vagy bárki más, akit az ott ragyogó szeretet és elfogadás bevonz.

 

Amikor vezetem a gyakorlatot, segítek kinyitni az ajtót. A kötelék szálak a két ember között színes energia szálakként jelennek meg, konkrét csakrákat kötve össze.

Támogató arkangyal Azrael, aki a feltétel nélküli szeretet erejével tisztítja ki a bánatot.

Segítségül hívhatjuk még az atlantiszi angyalok közül Simiel, aki gyógyító energiát ad a párkapcsolati életterületre. 

A legtöbb embernél a lezárt szobában nem egyetlen embert találnánk. Ezért a gyakorlatban érdemes úgy megjeleníteni, hogy alapból egy folyosót lássunk, az Elengedésre Váró Kötelékek folyosóját. Ahány ajtó, annyi kötődés más emberekhez. Nagyon sok esetben a szerelmi kötelék elengedése azért nem sikerül, mert gyerekkori és előző életes elszakadás feldolgozatlanságára épül rá. Köteléket okoz a feldolgozatlan sajnálat önmagunk és a másik ember iránt egyaránt, a megaláztatás, a félelem, a megcsalás és megcsalatás, a megsértett büszkeség, a jövőről alkotott tervek és vágyak, a kevés voltam érzése, a hazugságok oda-vissza, a szeretet és figyelem adásának vágya és a megkapásának a hiánya, az elszakadás fájdalma, a kapott bántások miatti düh és fájdalom, az adott bántások, be nem tartott ígéretek miatti lelkiismeret furdalás, hogy a legfontosabbakat említsem.

 

Az egész probléma mögötti spirituális seb maga a Teremtés, az Egységből való kiszakadás. Az elveszett paradicsomot keressük minden kötődésünkben. Azrael arkangyal üzenete szerint, nekünk embereknek azért ilyen nehéz és fájdalmas az elengedés, mert kevés a világunkban a szeretet. Biztosra akarunk menni, hogy a társunk a mienk marad, addig, amíg szükségünk van rá. Kapaszkodunk, függünk. Ha kötelék mentesen élünk, felszámolva a negatív érzéseket, amik a kötelék alapját képezik, a szívünk újra rá tud nyílni az életörömre, a változásra, a belső harmónia lényünket kitölti. Az összetarozás, ami szeretetre, együtt fejlődésre és támogatásra épül nem tartja vissza azt, akinek mennie kell, mert már más tapasztalatokra van szüksége.  Kapcsolódhatunk szabadon más emberekhez, azért mert együtt lenni jó, nincs benne sem sóvárgás, sem erőlködés, sem függés. 

 

Hogyan gyógyít a természet?  szél

 

A feltétel nélküli szeretet energiája levegő típusú. Ott van mindenhol, ahol a levegő tiszta. Amikor be tudjuk fogadni a feltétel nélküli szeretetet, az egy tudatállapot. Nyitott állapot. Magas tudatossági szinten bármikor és bárhol kapcsolódni tudunk ehhez a Forrás energiához. Illetve tudnánk, ha nem lennének belső blokkjaink. 

 

Amikor a feltétel nélküli szeretetet nem tapasztaljuk az azért van, mert belülről zártak vagyunk a felvételére. A múltban keletkezett érzelmi blokkok tesznek bennünket zárttá. Ha a gyerekkorban valaki például érzelmi elhanyagolást élt meg, magyarul nem kapott elegendő szeretetet az azt jelenti, hogy veszteség érte. Megrekedt egy fájdalmas, dühös vagy éppen szorongatóan üres érzelmi állapotban. Állandóvá vált a belső magány. 

Veszteség ért bennünket, ha valamit, mint például a szeretetet, nem kaptuk meg anno a szüleinktől. Feltétel nélküli szeretetről beszélek, hiszen ha valamihez a szeretetet kötik, pláne ha az elvárás teljesíthetetlen, legyél mindig jó, ilyen vagy olyan, de ne az, aki valójában vagy, aki lenni szeretnél… akkor is a legmélyebb hiány állapota rögzül. Még fájdalmasabb, ha van a családban egy kedvenc, akit szeretnek. Téged pedig hasonlítgattak és minden esetben, amikor ez igazságtalan volt, mély sebet kaptál. Ezért a érzelmi elhanyagolás, a szeretet hiány feldolgozása pontosan azokból a fázisokból áll, mint bármelyik másik gyász feldolgozása. A gyászra adott első reakció a tagadás. Gyakran találkozom terapeutaként azzal, hogy a segítséget kérő egyáltalán nem tudja, honnan és miért jönnek ezek az érzések: értéktelen vagyok, nem vagyok szerethető, fogalmam sincs, hogyan tudom magam megvigasztalni, megérteni. Ha felismerjük, elfogadjuk, hogy igen, bennünket veszteség ért, az elhanyagolás vesztesége, akkor jön a düh, harag szakasza, ennek a felszínre hozása.

A világban igen sok a nagyon dühös ember, akik ezeket a gyerekkori traumáikat szimplán projektálják, kivetítik valamire, amire dühösek lehetnek. Ebbe az utálattól a pusztító, kristálytiszta gyűlöletig minden belefér. Ha valaki ebben reked meg, olyan karmikus körökben kering, ahol a bosszú, a sértettség energiája hatja át minden kapcsolatát. Elveszett lelkek és elvesztegetett idő. Bátorság és nyitottság kell ahhoz, hogy egy szinttel mélyebben megtaláljuk magát a mély fájdalmat. Hogy elengedjük ezt, az ürességet aztán gyógyító fénnyel töltsük fel és meggyógyuljunk. 

A természet gyógyító ereje úgy tud ebbe  a folyamatba bekapcsolódni, hogy magas, tiszta rezgésű helyeken a légzésünkkel tisztítjuk ki a bennünk lévő alacsonyabb rezgő, negatív energiákat. Így meg tudjuk tanulni a levegő típusú energia felvételét, megtapasztalni a gyógyító, emelő hatását. Meditációban aztán ezt bármikor elő tudjuk hívni, használni. Beszívjuk a szeretetet és kifújjuk a bánatot. A haragot. Éppen ami feljön. Ha aura légzést csinálsz, ez azt jelenti, hogy elképzeled, hogy a felvett energia a teljes aurádat kitölti és a teljes aurádból fújod ki azt, ami negatív. Na most, ha figyelsz a fizikai testedre légzés közben, érzed azt, hogy ha beszívod a levegőt, hol keletkezik nyomás, szúrás, feszülés. Szép magyar nyelvünk kifejezi például ezzel, mázsás követ cipel a szíve helyén. Gombóc van a torkában. A gyakorlat a következő, a beszívott levegőnek az energiáját oda koncentrálod, ahol a blokk fizikai tünetként jelez, benn tartod, engeded hogy oldja, majd kilélegzed. Ha a feltétel nélküli szeretethiány gyógyítása a cél, a kapcsolódó gyógyító szín a ragyogó smaragd zöld. A lelki gazdagság és az apai szeretet színe az arany. Ez tűz típusú energia, ebben sütkérezned érdemes. Az apai szeretethiány betöltése a napfényhez kapcsolódik. A simogató, melengető, aranyló energiához. Az édes, anyai szeretet energiája rózsaszín. Ha mostohán bántak veled, a rózsaszín energiája gyógyítja a szívedet. A belső világunkat meditációban úgy tudjuk megtisztítani, ha megengedjük, hogy feljöjjön az, ami gyógyulni szeretne. Bármi, ami megjelenik, meggyógyítható. A hiányok feltölthetőek. Ez az út, ami a hiány tapasztalásából az igazi bőségbe elvezet.  

 

A megosztást, like-ot köszönöm! 

A konzultációról bővebben az Elérhetőség menüpont alatt találsz információkat.

 

Szeresd magad! Szinte a csapból is ez folyik, mint tanács. Nyilván, ha ez ennyire egyszerű lenne, bárki, aki ráébred arra, hogy szeretethiánytól szenved,majd leül reggel a foteljába a kávéjával vagy a teájával és szépen, okosan elkezdi szeretni saját magát. S hogy ez miért nem működik mindenkinél?
Mert két fontos dolog hiányzik, az egyik, hogy tudd, a szeretet, mint energia hogyan működik. A másik, megint csak az a fránya gyerekkor, tény, hogy a hét éves kor előtti élmények úgy rögzülnek a tudatunkban, hogy ami történik velünk, az a Világ Rendje. Mert a logikus, kritikus gondolkodás kialakulása előtt a gyerek a szülőben hisz, felnéz rá és kritika nélkül elfogadja, magáévá teszi, amit a szülő mond. Vagy nem mond éppen, hanem a szeretetének a megvonásával büntet. Büntet azért, mert maximalista, vagy azért, mert valaki elrontotta a napját. Megvonja a szeretetet, mert fáradt, túlhajszolt, frusztrált és anno ő sem kapott belőle eleget… S a gyerek elhiszi, hogy ő, mint Lény, nem mindig szerethető, sőőőt… Megérdemli, hogy elhanyagolják, büntessék, megszégyenítsék, mert Rossz. Nem érdemli meg a szeretetet.

Nézzük először, hogy a szeretet, mégpedig a feltétel nélküli szeretet hogy néz ki, mint energia. A feltétel nélküli szeretet színe a smaragd zöld. A szívcsakránk energiája ez, a probléma az, hogy amikor szeretetet akarunk adni saját magunknak, hogyan tehetnénk meg, ha a szívcsakránk energia hiányos. Energia hiányos, mert többet adtunk, mint amennyit kaptunk. Olyan embereknek adtunk, akik kihasználtak bennünket. Emberektől vártuk el, hogy feltöltsenek, méghozzá olyanoktól, akik erre nem voltak képesek… Egy kutya jobban tud szeretni, mint egy sérült ember. És persze Isten, talán fordítsuk meg a sorrendet, először Isten, utána a kutyák  :-) Viccet félretéve, az Univerzum tiszta és érthető törvényekkel működik, energia van bőven, töltekezhetsz belőle. Ráadásul ingyen van, míg a kihasználáson alapuló kapcsolatban súlyos árat fizetünk a szeretet morzsákért…
Az energia háztartásunkban a szeretet úgy működik, ahogy az összes többi bevételünk és kiadásunk, legyen az akár a pénzed  :-)  Ha elfogyott, kimerült, kiürült a szeretet-raktár, akkor először fel kell töltődni ahhoz, hogy aztán magadnak is, másoknak is bőven adhass belőle. Cseréld le ezt a tanácsot, szeresd önmagad arra, hogy megtanulom felvenni a szeretetet, mint energiát, feltöltődni vele. Nap mint nap. Csurig.
A kapcsolódó imaginációs gyakorlat végtelenül egyszerű: képzelj el egy fényforrást, egy energia forrást, ahonnan smaragdzöld színű fény árad, állj bele és szívd magadba, mint egy szivacs. Ha jól csinálod, tetőtől talpig beburkol az érzés, szeretve vagyok, úgy ahogy vagyok. 

Másik probléma kör, a gyerekkori blokkjainknak az oldása. Mert ha a bennünk élő gyerek töretlenül hisz abban, nem szerethető, rossz – legalábbis időnként  :-)  de akkor nagyon : -) próbálkozhatsz a tiszta fénnyel való töltődéssel, de az falakba ütközik. Ha azt tapasztalom fázom, a lelkem fázik, mert a Világ hidegen bánik velem. Holott ez egy illúzió, végtelen mennyiségű tiszta energia áll ugyanis a rendelkezésünkre. A Belő Gyermekkel végzett terápiás, öngyógyító munka során elő kell hívnunk azokat a feldolgozatlan élményeket, amiket megéltünk, átvészeltünk, nélkülözve a szeretetet, a feltétel nélkülit… Ami elfogadó, vigasztaló, támogató, meleg… Mert a Belső Gyermek sok esetben egy lezárt szobában van, ahol sötét és hideg van, na ide kell beengedni a smaragdzöld energiát. Használhatod a tükreidet arra, hogy megmutassák hol akadtál el. Amit a legjobban utálsz, amikor negatív dolgokat posztolsz  ;-)  amikor másokat kritizálsz, ott kezdj el kutakodni. Ugyanis a feltétel nélküli szeretettel bőven rendelkező ember harmonikus, toleráns, elfogadó. Magyarul tudja szeretni magát és azokat, akik igazán fontosak a számára. Köztük Istent és a kutyákat is  :-)

Terápiás segítséggel kapcsolatos infót az Elérhetőség menüpont alatt találsz.
 

Azért, mert a szívünk megnyitásának és önmagunk elfogadásának a módszerét nem ismerjük. Amit megtanultunk a szüleinktől, testvéreinktől, a többi közösségtől, amikben felnőttünk, aszerint van bennünk ami szerethető és van, amit elfogadni nem lehet. Az elutasítás blokkot képez a szívcsakrában, az el nem fogadás alacsony rezgését a szív nyitásával, a feltétel nélküli szeretet magasabb rezgésével tudjuk feloldani. Ugyanis minden dolog, minden lény elfogadható és szerethető, a feltétel nélküli szeretet rezgésébe emelhető. Ha a szív nyitva, akkor a feltétel nélküli szeretet és elfogadás erőfeszítés nélkül kiárad, mert ez a természete. Áradó, gyógyító, teljes. Minden lény a fejlődésében, a tudatosságában valahol tart, ahonnan tovább fejleszthető. Az elkövetett hibák a fejletlenségből, tudás hiányból származnak, bűnné csak az adott értékrend teszi, amit az adott emberi csoport a magáénak vall.
Egy esemény, történés a személyiségemmel ütközve válik bennem valamilyenné. Ami történik, önmagában sem jó, sem rossz, negatív vagy pozitív élménnyé attól válik, ahogy megélem, amilyen szintig be tudom engedni. Egy veszteség kiválthat dühöt, fájdalmat, végül pedig feloldódik és helyére kerül az elfogadás által. Ha a saját személyiségünkből eredő elutasító hozzáállást feloldjuk, akkor leszünk arra képesek, hogy meglássuk annak a dolognak a jó oldalát is.
A szubjektív vélemény azt jelenti, hogy egy adott dolog egy részét felerősítve látjuk, a másik részét pedig elnyomjuk.
Az objektív látás azt jelenti, nem fűződik ahhoz érdeked, hogy a megtapasztalt dolgot eltorzítsd. Milyen érdeke fűződik az egódnak ahhoz, hogy torzítson?
A kényelem, a biztonság, a jó közérzet ez a három a legalapvetőbb. A szüleink a saját meg nem valósított vágyaikat rajtunk, a gyerekeiken keresztül szeretnék/szerették volna való váltani. Milyen hatással van ez a gyermek kialakuló személyiségére?
Kényelmetlen lesz, mert erőnkön keresztül kell teljesítenünk, oda a jó közérzet, mert azzal kell foglalkozzunk, amivel egyáltalán nem szeretnénk.
Megrendül az önbizalmunk, félni fogunk a szeretet megvonásától, a büntetéstől, a megszégyenítéstől.
Szerethetőségünk meghatározott viselkedéshez és teljesítményhez lesz kötve, ami aztán belső követelménnyé, a személyiségünk részévé válik. Hibáztatjuk önmagunkat, vagy pedig a belső feszültségünket a külvilágba kivetítve egy másik emberben kifogásoljuk és támadjuk, ott „fedezzük fel” a saját problémánkat. Elfelejtettük vagy soha meg nem tapasztaltuk azt, hogy a létezés jogán mienk az elfogadás, az öngyógyítás energiája és a szeretet. Mint az elakadt lemez, úgy teremtjük újra ugyanazokat a helyzeteket, újra és újra elbukva, mert a bennünk élő gyermek nem volt rá képes, hogy feldolgozza az elutasítást, a büntetést, a hazugságokat, a szégyent, az elhagyottságot és a bántást magát.
Ott kell tehát kijavítani és harmonikussá tenni a személyiségünket, ahol a blokk képződött. Elindulunk és megtaláljuk a Belső Gyermekünket, meghallgatjuk, megvigasztaljuk, szeretjük és elfogadjuk. Megadunk neki mindent, amire vágyott. Érzéseket, élményeket, bátorítást, önbizalmat, figyelmet, biztonságot.
Megtanulható a szívnyitás és az elfogadás technikája, a személyiség fejleszthető, az öngyógyítás forrása ott van minden emberben.

domoszlaikatalin on március - 17 - 2013
Hozzászólások kikapcsolva
categories: Cikkeim