Igen, megéljük  dühöt, mert emberből vagyunk. A düh olyan energia, ami tűz típusú, kontroll nélkül rombol és jól elrejti ezt az üzenetet, kérlek segíts nekem. Vagy azt, kérlek tisztelj. Szeress, figyelj rám. Értékelj.

 
Ahhoz, hogy tudatosan ezt az energiát jó irányba fordíthasd, első körben a kérdés az, az adott helyzetet túlreagáltad -e.
Ezt tesztelni tudod úgy, hogy képesnek érzed-e magad arra, kisebb ügyet csinálj belőle, mint amekkora. Azt, hogy elfojtsd vagyis a szőnyeg alá söpörd, már biztosan megpróbáltad s utána jön az utolsó csepp hatás, egy pirinyó ingerre az egész visszafojtott düh robban. A kisebb ügyet csinálni belőle azt jelenti, hogy felvállalod azt, kimondod, mire vágysz. Segítesz magadon és/vagy elfogadod a segítséget. Ha a dühöd tárgya nem segít, megkeresheted ezt máshol. Felvállalod és kimondod, mire vágysz és milyen formában. Hogy át tudja hatni az az energia, hogy képessé váltok egy helyzetet jobban megoldani. Vagy át tudja hatni az, úgyis megszívom, tehetetlen vagyok, mindenki velem szórakozik, vagyis bele lehet ragadni egy sértett, dühös állapotba. 
 
Hogy ki tudj állni magadért a romboló indulatok nélkül, hogy elkerüld, hogy a helyzet tovább mérgesedjen, ehhez az kell, hogy az adott helyzet düh energiáját felbontsd erre a három tényezőre:
 
Van egy adag, ami a konkrét helyzetből, a jelen szituációból fakad. Intelligens, jó szándékú emberek, ha a békés, építő megoldást keresnek, meg is találják.
 
Ha kifejezett rosszindulattal és tönkretevő energiával állunk szemben, életbevágóan fontos, hogy a düh energiáját feloldjuk, ugyanis ahhoz, hogy megvédjük magunkat észnél kell lenni. A düh elvakít, meggondolatlanná tesz. 
 
Mindkét esetben fontos, hogy felismerjük mi az a túlreagálásban, ami olyan múltbeli helyzetekből jön, ahol a dühödet elfojtottad. A gyerekkorban kaptál egy mintarendszert arra, neked milyennek is kéne lenned. A jó gyerek nem hisztizik, a fiúk nem sírnak, a jó gyerek mindent megtesz a szülőért, tud viselkedni, megfelelni. Ez az elvárás rendszer a gyerekkorban aztán belsővé válik, a személyiséged részévé, vagyis elhiszed, neked valóban ilyenné kellene válnod, maximálisan el is várod magadtól a lehetetlennél is többet. Minden olyan ponton elbuksz a maximalizmus miatt, ahol a saját magaddal szemben támasztott elvárás irreális, aztán keletkezik egy jó adag düh emiatt, amikor is saját magadra vagy dühös. Ez a saját magunk iránt érzett düh a harmadik tényező a koktélban. 
 
Ha a maximalista elvárást rávetíted például a partneredre a párkapcsolatodban, a munkahelyen, vagy akár a saját gyerekedre, bárkire, akkor figyelmen kívül hagysz két nagyon fontos tényezőt. Az egyik, hogy felmérd reálisan, az adott helyzetben a másik mire képes. Saját magához képest és éppen milyen állapotban van. A másik fontos tényező, amit tudni érdemes, törekszik-e a másik arra, hogy jobbá váljon. Mert amire most még nem képes, képessé válhat. Ha ebben nem tudsz hinni a csalódás csomagod miatt, Te magad fogod blokkolni őt, hibáztatással, ahelyett hogy motiválnád, erősítenéd, építenéd.
 
Mind a gyerekkori, múltbeli érzéseinket, mint a saját magunk tökéletlensége miatt érzett dühünket képesek vagyunk belevetíteni, projektálni a jelenbe és ettől válik a jelenlegi helyzet kezelhetetlenné. Kezelhetetlen helyzetben aztán tehetetlennek érezzük magunkat és ettől a düh tovább fokozódik.
 
Kezelhetetlen, mert hogyan tudná orvosolni a dühöd jelenlegi tárgya például a gyerekkori sérelmeidet? Hogyan tudna Téged bárki szeretni, támogatni, segíteni ha belül önmagadra vagy dühös? Ismétlem olyan elvárások miatt, amik teljesíthetetlenek. Azt sugárzod ki, így ahogy vagyok, nem vagyok sem elfogadható sem szerethető. 
 
Addig képtelen vagy túllépni egy sérelmen, elengedni a dühöt és építő megoldást keresni, amíg a mögöttes okokat nem tisztítottad ki. Minél nagyobb a düh, annál nagyobb szomorúság és bánat van mögötte. 
 
 
Összegezve a megoldás tehát az, a helyzeted addig tisztítjuk, a mögöttes okokat addig oldjuk, amíg a helyzet kezelhetővé válik. Világossá válik a megoldás. Megoldási lehetőségként kínálkozhat az is, hogy hagyjuk az egészet a francba és akkor képessé válsz arra, hogy  olyan célt tűzz ki, ami reálisan megvalósítható ahelyett, hogy irritálna a lehetetlen.
 
A megosztást, like-ot köszönöm! 
Terápiás foglalkozás elérhető online, skype-on vagy messengeren. Ha érdekel, várom jelentkezésedet, írj a dk1011@dk email címemre!
 

 

1.rész

” Ami nem öl meg, az megerősít “

Hozok egy példát a természet világából. Legyen mondjuk a bélféreg. A gazdaszervezetből él, méreganyagait a bélrendszerbe üríti. Ha valaki tényleg elhiszi, hogy a bélférgességtől erősebb lesz, annál ajánlom, próbálja ki. Vagy nézzen rá egy puffadt hasú, csontsovány kutyára… Szóval, az tesz erőssé, ami Téged táplál, emel, segít, ami érted van. Előző közhely tartalmaz egy féligazságot, ez pedig az, hogy ha sikerül megszabadulni egy parazitától, legyen az állat, növény, gomba vagy ember, akár asztrál entitás, a tudásod, amit megszereztél, hogy megszabadulhassl, az valóban erősebbé tesz. Tévedés azt hinni, hogy az, aki téged kihasznál, legyen állam bácsi, a munkahelyed, vagy “jóbarát” ne adj isten ” gyógyító ” majd segíteni fog Téged abban, hogy okosabbá válj, vagy gyűjtsél elegendő erőt a változtatáshoz. Ezt máshol keresd, olyannál, akinél érzed, Téged megért, támogat, segít és emel…

 

2. rész

 az Alázat

Az emberi érzések két csoportba sorolhatóak ( forrás Dr. Hawkins Tudattérkép ) negatív és pozitív energia mezőbe.

https://hawkinstanitasok.wordpress.com/about/a-tudatterkep/

Az alázatot kétféle képpen értelmezik az emberek, egyik, megalázhatod magad egy másik ember egója által. S ez voltaképpen nem alázat, hanem bealázás. Az igazi Alázat az, amikor isteni erőhöz kapcsolódsz, a tiszta kapcsolódás jele a kísérő érzések szintje, öröm, megtiszteltetés, áhitat. Az igazi alázat Téged emel. Az, hogy elhitted, hogy rendben van, ha mások megaláznak, onnan fakad, hogy félsz valamit elveszíteni. Azt például, hogy Te “jó” vagy, “alázatos” mert akkor majd talán szeretnek. Mert még mindig a szüleid elvárásainak akarsz megfeleni és ők adtak egy mintarendszert a saját egójuk mentén, mennyit érsz, milyennek kéne lenned. Persze nem vagy az és nem vagy olyan. Félsz, félsz elveszíteni egy munkahelyet. Félsz az egyedülléttől. Félsz az emberek gúnyától, ítélkezésétől. Félsz felvállalni a saját emberi érzéseidet. Pláne kimutatni :-) Ezért ha bealázod magad, a kísérő érzés a szégyen, a félelem, a harag. Haragszol arra, aki megaláz és haragszol magadra, mert hibáztatod magad a helyzetért, amiben benne vagy. Mert máshol ” kellene ” tartanod. És átfordulhat ez kompenzálásba, ez pedig a büszkeség szintje. Ez negatív. Engedsz a sértett egódnak és a figyelmeddel azt keresed és természetesen könnyen találsz példákat, Te miben vagy szuperabb, mint mások és mások mennyivel rosszabbak nálad. Ez kompenzálás a javából. Aki Téged megalázott, ugyanezt teszi. Ebből szépen kikerekedik egy karma-kör. Mert az ember, ha átengedi az irányítást az egójának, akkor isten szerepébe vagy egy másik embert helyez, akár egy hamis gurut vagy valakit, akivel függő viszonyban van, vagy a saját egóját. Ezért van tele a facebook például borzasztóságosságokról  szóló megosztott posztokkal. Ez kompenzálás és ítélkezés a javából. Nézz rá a Tudattérképre, vegyük a például a legalsó szintet. Azt tapasztalod, megvetnek. Mert abban hiszel, Te nyomorult vagy. Koldussá válsz, szeretet és figyelem morzsákért kuncsorogsz és kirekesztődsz. Honnan is? Onnan, hogy vannak pozitív emberek, akik elfogadóak, bölcsek, megértőék. Azt veszíted el, hogy pozitív emberekhez kapcsolódj. Ezért az segít, ha tudatos és őszinte vagy a saját érzéseidet illetően. Ha megaláztak és elfojtod, tönkre teheti a gyomrodat. Átrakhatod allergiába, gyomorfájásba, hányingerbe. Beleroppanhat a gerinced. Ez megéri? Vállald fel, igenis nagyon fáj, hogy így bánnak veled. Áss még mélyebbbre és ott azt találod, ezt voltaképpen Te teszed saját magaddal. Gyógyítsd meg ezt, oldd ki a az önsorsrontó mintáidat és kapcsolódj a tiszta forráshoz. És akkor a negatív energia mezőből kikerülsz. A kísérő érzés bátorság, elfogadás, öröm és áhítat.

 

3. rész

Az egó igyekszik elkerülni a szenvedést

Három példát hozok fel arra, mikor választa az ego a szenvedést azért, mert abban hisz, ebből előnyökhöz jut.

1. Testi betegség fentartása. Magyarul az illető az Istennek sem akar meggyógyulni. Milyen előnyök származnak abból, ha valaki beteg? Ha gyerekkorban a szülő túlterhelt volt, viszont adott törődést, figyelmet, extra kényeztetést, amikor a gyermeke beteg volt, máris frankón beépült a minta, figyelnek rám, ha beteg vagyok. Aztán a betegség társadalmilag elfogadott indok arra, hogy nemet mondhass valamire. Ezt ne várjátok el tőlem, mert beteg vagyok…

2. Önvezekeltetés. Alapja a bűntudat, a bűnösség, piszkosság érzése lelkileg, ez elmehet önutálatig, öngyűlöletig. A bűntudat gyerekkori háttere lehet az, hogy a szülő a saját hibáival képtelen volt szembenézni és a gyerekre pakolta ezt, a gyereket hibáztatta a nehézségeiért. A szülő fejében létrehozott csodálatos és tökéletes gyermekhez képest a valódi ügyetlen, piszkos, suta, követelőző, önző és még sorolhatnám. Mit remél az ego az önvezekeltetéstől? Megbocsátást és elfogadást.

3. Áldozati szerep. Erre találtam egy történetet, egy nő minden este dunnyogva vacsorát főz. Közben hajtogatja mennyire fáradt és persze mekkora hős, hogy beáldozza magát. Egy este végre eljut odáig, ma nem főzök, rendeljünk pizzát. Azt várta, majd a családja szemrehányásokkal halmozza el. Ezzel szemben kitört az örömujjongás. Miért is? Mert mindenki kedvét elrontotta azért, hogy áldozati hősnek érezhesse magát. S végre volt egy laza, jókedvű együtt vacsorázás.

Hozhatnék a fentieken kívül is példákat, van bőven, most inkább azt szeretném átadni, hogy az ego hitrendszere mintákra épül: ha ezt teszem, ezt kapom. És fordítva, ha ezt szeretném kapni, ezt kell tennem. Erre épül az emberi kapcsolatok egy síkja, amit emberi játszmáknak hívunk. Első lépésben azt kell felismerni, a Te döntésed, ha a szenvedés valamilyen formáját választod. Ehelyett válaszhatod a felszabadulást. Ami történetesen azt jelenti, elfogadod magad, oké, ebben nem vagyok a toppon, viszont fejlesztem magam, figyelsz magadra, megadod azt az érzést magadnak, elég jó vagyok, a fejlődésed jó kezekben van. Szerethető vagy anélkül, hogy 110 %-os teljesítményt nyújtanál.

A gyerekkori nagy hiányokat a Forrásból (vagy hívhatod Szellemi Síknak ) be lehet tölteni, a lelki sebek, ahogy a fizikai sebek is, gyógyulnak, néha hegesen, néha hegek nélül… Kitisztul a bűntudat, a szeretet és figyelemhiány tiszta energiákkal töltődik.

 

 4. rész 

Aki ad, annak adatik – vagyis másoknak adj 

Ennek tévedésnek is ugyanaz a gyökere, ami a többinek is, egy részigazságot az egészre értelmezünk. 

Ugyanis annak adatik, aki nyitott arra, hogy elfogadjon. Ha adsz, adj önmagadnak is, bőségesen. A flow, az áramlás akkor jön létre, akkor élhetünk isteni harmóniában, ha feltöltődünk, adunk és újra elfogadunk.

 

A mártír, aki önsanyargatva ad, azért teszi, mert ettől érzi magát felsőbbrendűnek. Ez egóból fakad.

Adakozhatsz vezeklésből, bűntudatból is. Ettől a bűntudat ugyan ki nem oldódik. A bűntudat kioldásához ugyanis arra van szükség, hogy megbocsáss önmagadnak, ami az egyik legnehezebb lelki feladat. Teljesen elakadhat a bűntudat elengedése akkor, ha az alatta lévő bűnbánat elfojtva marad. Annál nagyobb a bűntudat, minél nagyobb veszteség fakadt abból a hibából, amit elkövettünk. A veszteség feldolgozásával a bűntudat kioldódik. Akkor annyira voltam képes, ezt elfogadom. Szeretem és megbecsülöm magam tudva, hogy az Univerzum lehetőséget ad arra, hogy a legjobbat kihozzam az életemből.

 

Összefoglalva a lényeget, hiába ad az, akinek az a sorsmintája, szegénységben éljen. Hogy kihasználják. Ha valaki előző életben szegénységi fogadalmat tett, vagy transzgenerációs mintaként extra nehéz sorsú felmenőjének a sorsát leköveti, az zárt a jólét megtapasztalására.

 

Kizsákmányolásra épült társadalmi rendszer agymosása ez, hogy adj, adj, adj….

Ehelyett adj magadnak én-időt. Tápláld a lelkedet lelki élményekkel. Meditálj, hallgass zenét, kapcsolódj a természethez – tedd amiben örömödet leled!

Add meg a testednek, amire szüksége van, pihenést, mozgást, friss levegőt.

Először önmagadnak adj. Mert ha jól vagy, szívesen, jó energiából tudsz adni. Ne félj attól, hogy zsugori, vagy fösvény leszel. Az igazi öröm rezgésében a félelem és a kivagyiság szertefoszlik.

 

A karma nem egy adok veszek biznisz Istennel. Ha most azért leszek jó, „önzetlen” mert akkor megjutalmaznak :-) az egós működés. Ha természetesen, szívből, szívesen tudok adni, elengedve azt, hogy ezért elvárásokat támasszak, jutalom reményében tegyem, az már a flow, ez valóban önzetlenség. Ugyanis a karma törvénye ez: legyen jó nekem most és a jövőben és azoknak is, akiket érint, most és a jövőben is, ha ez nem lehetséges, akkor elkerülöm, hogy ártsak.

 

Ha adnod kell, az Univerzum ad neked feladatot. Bízd rá nyugodtan ???? Amit nagyon fontosnak tartok kioldani, mint önsorsrontó mintát, az az, ha valaki kényszeresen ad. Ha kizsarolja magát. Ha olyan helyzeteket vonz be, ahol kicsavarják, mint egy citromot, aztán eldobják.

 

5. rész

A rezgés szint emelkedéstől rosszabbul érzed magad, sőt, agyam elszáll, az alacsonyabb tudatosságúaknak árt, őket elpusztíthatja….

A dr. Hawkins féle tudattáblán alulról felfelé láthatjuk a kalibrált rezgésszinteket.

A megértéséhez fontos, hogy tudjátok, az emelkedés hogyan működik.
A tudatos résznek a rezgés szintje kb. 10 %-ot tesz ki, ez a részed lehet bátor, kreatív, elfogadó, szerető. A tudatalatti rész, addig amíg el nem kezdjük nyitni, gyógyítani, emelni, 90%-ot tesz ki. Le tud húzni, ki tud billenteni. Ez a jéghegy alja.
Fogadalmak, akár a családi karmából jönnek, akár előző életekből, teljesen blokkolhatják a tudatos rész 10 %-ot kitevő jó szándékát, törekvését.

Amikor egy külső esemény kinyit egy tudatalatti blokkot, mint például ez a mesterségesen generált korona vírusos tömeg hisztéria, akkor a felszínre kerülnek a félelmek, a haragok, egészen a paranójáig, üldözési mániáig.

Beaktiválja az emberekben a sötét oldalt, finomabban fogalmazva az árnyékban szunnyadó érzéseket.

Ha a tudatalattiból a felszínre kerül egy addig elhárított, elfojtott érzés, akkor a legfontosabb az, hogy beazonosítod.

Negatív. A spirituális fejlődésben negatívnak definiáljuk azt, ami a fejlődést hátráltatja. Ami a feltétel nélküli szeretettől elválaszt.
A negatív érzés – minél alacsonyabban van a rezgés szintje – annál inkább eltorzítja az igazság érzékelését.
Tévedéseket szül.

Lehúz, rossz döntésekre sarkall.

A második lépés a negatív érzés beazonosítása után, elfogadni a létezését. Félsz. Haragszol. Emberből vagy.

A harmadik rész az, kivonod magad a hatása alól. Létfontosságú, hogy 200 alatti negatív érzésnek ne engedd meg, hogy irányítson!

Mivel a többi ember alacsony rezgés szintje hat rád, ez napi szinten tisztítani érdemes!

Mivel azt teremted, amilyen rezgés szintből meghozod a döntésedet, erre légy tudatos és éber.

Dühből hozott döntés miatt haragudni fogsz magadra…
Ha megsajnálsz valakit, eljön az az idő amikor rájössz, a végén magadat sajnálhatod.
Ha hallgatsz a félelemre, kapkodsz, menekülsz, vagy teljesen visszahúzódsz, aztán ott találod magad egy ugyanolyan, vagy még nehezebb helyzetben, mint ami elől menekülnél…

Visszatérve a kiinduló kérdésre. A rezgés szint emelkedéstől jobban érzed magad, amennyiben feljutsz a 200 feletti szintre.

Ha kinyílik a tudatalatti és az alacsony rezgés szintű érzések elárasztanak, kitisztítod ezeket, kioldod és elfogadod, ez átmenetileg hozhat rosszabb megéléseket, addig tisztítod, amíg feljutsz újra a pozitív tartományba. Ott újra jól érzed magad.

Ismétlem, ha döntést kell hoznod, az a minimum, legalább a bátorság szintjén légy.

A kalibrációkról ajánlom Dr. Hawkins Erő kontra erő című könyvét, a csoportomban kitettem a linket, ahonnan letölthető.

Ha szeretnél segítséget a tudatalatti blokkok oldásában, családi karma tisztításában, előző életekből átható fogadalmak, félelmek feloldásában, távban tudunk konzultálni 

 

6. rész

Ha megváltoztatod a gondolkodásodat, ha pozitívan gondolkodsz, megváltozik az életed.

Ez zsákutca. Ahhoz, hogy megértsd miért is, kezdjük Einsteinnel. Albert Einstein: „Egyetlenegy probléma sem oldható meg azon a tudatossági szinten, amelyen az keletkezett.”
Ezt sok helyen olvasom félre fordítva. Az eredeti angolul: No problem can be solved from the same level of consciousness that created it. Szó sincs a gondolkodás módról, tudatossági szintről van szó. Mégis elterjedt, ez a fordítás: Egy problémát nem lehet ugyanazzal a gondolkodásmóddal megoldani, amivel azt létrehoztuk.”

A gondolkodás, mint tévesen misztifikált megváltó erő tükröződik a félrefordításban.

A tudatossági szintekről Dr. Hawkinstól érdemes olvasni, tanulni, például az Erő kontra erő című könyvéből.

Dr. Hawkins a lényeget így foglalta össze: egy adott tudatossági szint egy meghatározott emberi érzéshez kapcsolódik, adott isten és életfelfogás, adott életfolyamat kapcsolódik hozzá. Magára az érzésre, érzelmi állapotra ráépül egymillió gondolat. Ha át akarod pozitívba fordítani, el is kezdheted kipucolni, átírni egyenként az egymilliót :-) Minél alacsonyabb szintű a tudatosság, minél alacsonyabb szintű, negatív, romboló az azt átható érzés, annál távolabb van az igazságtól az egymillió megszülető gondolat… 200-as kalibrációs érték alatt a tévedések, hamis hitek, félrevezető gondolatok születnek az adott érzésből, hitrendszerből.

Az agyalás pont ezért zsákutca, kimerítő és lehangoló. Nehéz átprogramozni, beindul, kattog.
Ha viszont magát az érzést kioldjuk a felesleges, hamis gondolatok kitisztulnak, mint a köd a napfényben.

Az életed akkor változik meg, ha a negatív tudatossági szintekről feljutsz a pozitív tartományba, következetesen kiemelve magad ezekből az érzelmi bugyrokból, mint szégyen, bűntudat, beletörődés, bánat, félelem, sóvárgás, büszkeség.

Mindenki ismeri mit jelent cseberből vederbe, ha döntést hozol félelemből, a félelmet átviszed magaddal, ha sajnálatból hozol döntést, sajnálni fogod, hogy megtetted, ha hallgatsz az elvakító dühre, később dühös leszel önmagadra és így tovább…

A büszkeségről is érdemes még szót ejteni, azért érdemes túllépni ezen, mert ez még egós működés, valakihez viszonyítod magad, valakinél különbnek éled meg magad, vagy valakit, valamit ami a tiéd. Érdemes kipróbálni, hogy kicseréled a büszkeség érzését azzal, hogy hálás vagyok azért, amiért az, amit átélek isteni… Része az egésznek, része vagyok a csodának… Hálás vagyok önmagamnak és mindenkinek, aki ehhez hozzájárult, hozzátesz…

Visszatérve az erőltetett pozitív gondolkodásra. Veit Lindau azt ajánlja, hogy helyettesítsük konstruktív, vagyis építő gondolkozással. Az az ajánlása, ha érzed, negatív vagy, add ki, adj ennek 10 percet, ahelyett hogy elfojtod. Ha kitisztult, akkor aztán fókuszálhatsz a megoldásra. Van amikor kisebb zökkenőknél elég is ez a tíz perc :-)   Mélyebb, traumatikus érzések más módszereket kívánnak, bűntudat oldására próbáld ki a meditációmat:

 

 

7.rész

Valaki más „kiolvassa” és „kioldja” a karmádat – helyetted.

Ez a rontás, átok levétel spirisítettett :-) változata. Azon a tévedésen alapszik, amit már anno a katolikus egyház is tökéletesen használt a vagyonának gyarapítására, hogy a bűnbocsánat pénzért megvető. Büszkén ragyognak a katedrálisok :-) már amelyik nem égett le…

A karma nagyon egyszerűen arról szól, okoztál egy hatást. Ami kivált egy ellenhatást. Adtál egy pofont, visszakapod. Loptál megloptak. Rabszolgát tartottál, most modern rabszolga vagy. Rávághatod, sosem tettem ilyet. De. Tettél, csak ott a felejtés fátyla. A sorsod, a lelki fejlődésed útja értelmezhetetlen egyetlen leszületésben, egyetlen életben gondolkodva. A karma megtanít arra a lelki fájdalomra, amit egy tett kivált. Egészen addig, amíg eljutsz arra a szintre, ezt még az ellenségemnek sem kívánom. Akkor meg tudod haladni. Kilépsz a helyzetből. Megszabadulsz. Viszont bent tart minden negatív érzésed és gondolatod, a csalódástól a szégyenig, a kövelezőző elvárásoktól a kiszolgáltatottság reménytelenségétől a haragig, a gyűlöletig. A fájdalom megélése és a keletkezett lelki seb átadása gyógyulásra, az az ami megvált. Hogy visszakapd az erődet és be tudd fogadni a segítséget.

A bűntudat, amit hozunk magunkkal, áldozattá tesz bennünket. Áldozatnak lenni azt jelenti, nincs hatalmad, teremtő erőd, a sorsodat nem Te tartod a kezedben. Erre a tudat alatti bűntudatra aztán lecsapnak a spiri bizniszerek, kiszagolják, bevonzod, beteremted, ahogy tetszik.

Jézus tanítása szerint, ha megdobnak kővel, dobd vissza kenyérrel. Indiában volt egy guru, akiről azt tartották, ha hozzá vágnak egy követ, képes felépíteni egy jóga centrumot. Amikor feléd repül egy kő -a harag szimbóluma – a karma a jelent jelenti. A reakciódat. Áldozatként hagyhatod, hogy sebet okozzon. Elugorhatsz. Elkaphatod és széttörheted a másik fején. Építhetsz belőle valamit.

Te döntesz. A sorsod a Te kezedben van, ha hajlandó vagy meghaladni az áldozati egó tehetetlenségét vagy az édes bosszút.

Még visszatérve erre a „látók” által felépített bizniszre. Egyszer egy lány megkérdezte tőlem, tudok-e jósolni. Erre azt mondtam, igen, tudok. Felcsillant a szeme, jósolsz nekem? Erre én azt mondtam, nem. Mert 80%-ban jön be. Rám csodálkozott. De hiszen a többieknek sem megy jobban, mondta. Erre én, tudom, de itt bejön az etikai része. Megszívtam a becsapás, a megvezetés karmáját. Vállalhatatlan a számomra, hogy 5 emberből akár egyet félrevezessek. Mert lenyűgöző, bámulatba ejtő, amikor kezdőként találkozol valakivel, akinél kinyílt a látás. Feltételezed, különleges – mindenki az, Te is  – és feltételezed, ha ilyen ajándékot ha kap valaki a Teremtőtől akkor az az ember jó. Nemes szívű. Tisztességes. De ha az erkölcsi fejlettsége szerint az illető az egóját éli, akkor a képességeit az alacsony rendű vágyainak a beteljesítésére használja. Felfuvalkodott lesz. Vagy szexfüggő. Vagy csalárd. Pénzsóvár és sorolhatnám. Vagy kényszeresen akar megmenti embereket. Megoldani helyettük a dolgukat azért, mert abban hisz, hogy akkor majd szeretni fogják. Olyan ez, mint amikor a szülő mindig beköti a gyerek cipőfűzőjét. Minden kakából kivakarja és mindent megold helyette. A gyerek totál függővé válik, soha nem nő fel.

Felnőtté válni azt jelenti, beleállok a sorsomba, a helyzetbe és felelősséget vállalok nemcsak azért, amit megteszek, vagy elutasítok, hanem a negatív érzéseim és gondolataim teremtő erejéért is.

Tarsd meg hát az ima erejét! Mert van megváltás és van támogatás.

Ahelyett hogy azt várod el, megoldják helyetted, a mesebeli tündér majd éjjel jól belopózik a Navhoz vagy a bankodba és kettő kattintással törli a tartozásodat :-) vagy odadobja a lottó főnyereményt, vagy leszáll a varázspor a bántalmazó társad fejére vagy övön alul :-) és mesebeli királyfivá változik, aki majd imád és elfogad Téged, ehelyett:

Kérlek Istenem, mutasd meg nekem, mi az, ami segít ebben a helyzetben, köszönöm.

Vagy, kérlek Istenem, mutasd meg, mit kell itt megtanulnom, elengednem vagy elfogadnom, köszönöm.

Kérlek Istenem adj erőt, bölcsességet, támogatást hogy ez a helyzet megváltozzon, köszönöm.

S hogy ne maradjon ki az igazi megváltás imája, mert minden szenvedés alapja az egységtől való elkülönültség illúziója: Istenem, kérlek, olvassz magadba engem, köszönöm ( Mooji )

Vagy Adyashantitól: kérlek Istenem emeld fel itt a Jelenléted Fényét, köszönöm.

Minden imát namaszte kéztartással mondj ki hangosan, legalább 3x egymás után és mindig tedd hozzá, köszönöm.

 

8. rész

Te egy mágnes vagy, aki ha félsz, bevonzod a félelmed tárgyát…

Nem vagy mágnes, kezdjük ezzel. Egységként avagy Egyetlen létezőként tapasztalod az ember létet. Ahol a félelem jelen van. Azért tartom fontosnak azt, hogy erről írjak, mert én is átmentem azon a szakaszon, amikor elhittem a fenti mondatot és már attól is féltem, mi történik, ha félek ???? és ez nemcsak saját tapasztalatom, hanem terápiás konzultációs során is többször találkoztam már vele.

Dr. Hawkins hozta el a fényt a sötétségbe, ezzel a tanításával: nem vagy mágnes. Ha erősen gondolsz egy tóra, nem fogod bevonzani. ( bővebben olvashatsz erről az Erő kontra erő című könyvében ) Hozhatsz egy döntést, hogy elmész egy tóhoz vagy építesz egyet a kertedbe. Te döntesz és Te mozdulsz, nem a tó. A félelem rezgésében, megengedheted, hogy a félelem irányítson. A rezgése negatív és minden negatív szinten az igazság érzékelése torzul. Eltorzult igazságként a félelem tárgyát nagyobbat, magunkat kicsinek, kiszolgáltatottnak, áldozatnak élhetjük meg. A torzítást biztosan ismeritek, amikor megoldottatok dolgokat, amitől nagyon féltetek. Vagy megoldotta az Élet helyettetek. Kiderült, hogy kevésbé félelmetes, mint amilyennek gondoltátok.

Visszatérve arra, mit kezdj a félelemmel. Vedd a kezedbe az irányítást! Ha felemeled magad a bátorság rezgésébe, még a félelem is ott van, de a bátorság, mint az első pozitív szint, jóval nagyobb energiával rendelkezik és felülírja a félelmet. Ez a nézz szembe vele és oldd meg szintje.
Kiemelten fontos a tudatosság, mert mind a média, mint az irányító hatalom a megfélemlítést használja igen profi módon.

Ha megengeded, hogy a félelmed irányítson, akkor tipikusan három, alacsony tudatossági szintű reakciót élsz meg. Menekülsz. Erőszakossá válsz. Üss vagy fuss. Ezt kiegészítem a harmadik típusú reakcióval, ezt pedig a tettesd magad halottnak. Lefagyás, blokkoltság. Mindhárom ösztön reakció. Az eredménye az, a félelem marad. Véget nem érő menekülés vagy éppen véget nem érő felesleges és jelentős negatív karmát teremtő erőszakosság…

Aztán lehet a félelmet elfojtani. Az elfojtott félelemek gyulladásokat hoznak létre a testünkben. Hasmenést vagy szorongásnál szorulást. Alvászavarokat.

Elfojtás és ösztönreakciók helyett amit megtehetsz és ne halaszd holnapra ????

1. Megtartod az ésszerű elővigyázatosságot. Mondok erre példát, ha elfogadod, az élet természetéhez tartozik a hol jobb, hol kevésbé jó, a fent és lent és a buktatók, akkor takarékos vagy. Felkészülsz ésszerű mértékben.

2. Megkeresed a félelem forrását, ami vagy múltban történt tapasztalaton alapszik vagy átvett. Itt írnék a terápiás segítség fontosságáról. A múltban történt negatív élmények egy részéhez azért érdemes segítséget kérni, mert vagy fel sem tudod hozni vagy nem ismered azokat az oldó technikákat, amivel tisztítani, gyógyítani lehet. Mert más és mást használunk például, ha a félelem előző életből jön, vagy a magzati korból, vagy születés élményből. Vagy olyan kora gyerekkori esemény, amire még nem tudsz tisztán visszaemlékezni. Ezekre meg vannak a hatékony terápiás eszközök, mindegyikre más és más. Az átvett félelmek egyrészt transzgenerációs mintákból jönnek, a családod múltjából, másik része a központi tudatalattiból.
Kiemelten fontos a tudatosság, mert mind a média, mint az irányító hatalom a megfélemlítést használja igen profi módon.
Ami közös minden típusú félelemben, a szorongástól, a stressztől kezdve egészen a pánikbetegségig, hogy mindegyik feloldható.

3. Az alatt a folyamat alatt – mert ez idő és munka – amíg a félelem kioldódik, használod az un. felülíró technikákat. Ilyen például a meditáció, ehhez ajánlom a Hála meditációmat, itt találod:

https://www.youtube.com/watch?v=CQyPWcspTRw&t=1s

Milliószoros energia szinttel rendelkezik, ha felhozod magad a hála és az öröm rezgésébe. Kinevetheted a félelmed tárgyát, csinálj belőle viccet, ez is működik. Aztán van egy még egyszerűbb gyakorlat, gondolj a félelmed tárgyára és mosolyogj. Még akkor is és annál is inkább, ha nincs hozzá kedved. Tartsd pár percig. A végeredmény olyan lesz, amin mosolyogni fogsz ????

S nem csak a félelmek esetén, hanem más negatív érzések estén is szívből ajánlom nektek ezt az imát: kérlek Istenem áldjál már meg engem, hogy befejezzem, ennek adok energiát! köszönöm, köszönöm, köszönöm ????

Ezt a hármat így egyben ???? azért, hogy kihozhasd az Életedből a legjobbat és ez a világ is jobb hely legyen!

 

9. rész

 

Az egó a Te ellenséged

 

Dr. Hawkins ajánlása szerint, szeretettel, elfogadással irányítsuk az  egónkat, ahogy például egy szeretett kis kedvenccel, kiskutyával bánunk. Annál jobban működik és fejlődik, minél több szeretettel bánunk vele. Ahogy megbecsüljünk önmagunkat, annyi megbecsülést kaphatunk azoktól az emberektől, akiknek azonos az értékrendjük. Aki pedig nem tud tisztelettel és jó szándékkal közeledni feléd, magas önbecsüléssel távol tudod tartani, vagyis az én határaid jót működnek.

 

Ha bármit vagy bárkit az ellenségünknek tekintünk, akkor a harag, a félelem és az ítélkezés szintjén vagyunk. Ebből lehetetlen pozitív életet teremteni.

 

Ahogy a fizikai testünk, úgy a személyiségünk is egy eszköz, amit azért kaptunk, hogy megtapasztaljuk az ember létet és egy bizonyos szinten túl ennél is többet.

 

Találkoztam már olyan problémával, hogy valaki gyűlölte a testét. Holott arról van szó, kapott egy kőkemény gyermekkori programot arra, azért nem szerethető, ahogyan kinéz. Ugyanez a helyzet az egónkkal, vagy hívjuk inkább személyiségnek. Fontos belátni, hogy az a részed, aki az egót ellenségnek tekinti, szintén egó, hívhatjuk szuper egónak, vagy spirituális egónak. Érdemes befogadni Sadhguru tanítását: Ne szuper ember akarj lenni, hanem tapasztald azt meg, embernek lenni szuper ????

 

A személyiségünk ugyanazokon a fejlődési szinteken megy át, mint ami megfigyelhető az állatvilágban, a hüllőktől kezdve, életekről életekre, jó sok leszületés egymás után egészen az Egység megtapasztalásáig. Az a feladatunk, hogy meggyógyítsuk az ember részünk sérüléseit és fejlesszük, elfogadva azt is, hogy az ösztön lényünk, vagy hívhatjuk állati lényünknek szintén bennünk él.

 

Az az ember, aki a hüllő szinten tartó egóval rendelkezik, csupán a saját jóllétével képes törődni. Vegyük például a gyíkokat, lerakják a tojásait és a sorsukra hagyják őket. Nem várható el szeretet és empátia ezen a szinten tartó emberektől. Nárcisz, pszichopata vagy zsarnok, akkor tud rád hatni, ha beengeded a világodba. Konkrét példával, ha félelemben tartanak és irányítanak, akkor beengedtél a világodba egy kígyót és táplálod. Szíveden melengeted, aztán összetörsz, ha megmar.

 

A személyiségünk bevonzza és megélhetjük támadásnak az egónk részéről azt, amikor elkezd negatív érzésekkel bombázni. Lehet ez irigység, harag, félelem, értéktelenség érzés, szorongás…

 

Ha a tudatos részed az, aki irányít, lehet ezt szeretettel kezelni. Első körben érdemes elfogadni, hogy emberként ezek az érzések megjelennek. Emberi reakciók. Pontosan ezeknek az elfojtásából, hárításából fakad az, hogy amikor a felszínre törnek a tudatalattiból, azt megélheted egós támadásként.

 

Néhány példát szeretnék erre hozni.

 

Bűnös vágyak. A karma törvénye szerint úgy kell gondoskodnod a jóllétedről, hogy az minél több ember számára is jólléted eredményezzen, azonban érdekellentét esetén egyetlen feladat van, hogy kerüld el azt, hogy árts. Ennek értelmében a vágyad a hajtóerő, a fejlődés, megtapasztalás hajtóereje.

 

Na és itt van az irigység. Ez is egy vágy, az van mögötte, hogy aki irigy, az nem hisz abban, megkaphatja azt, ami a másik embernek már meg van. Áldásként, ajándékként nem kaphatod meg nyilván azt, ami árt egy másik embernek és ha valaki meg is szerzi ezen az áron, abban nem lesz köszönet. Viszont ami a jóllétedhez és a fejlődésedhez szükséges azt adná ajándékként az élet, na meg persze ha készen állsz rá, a részedről is beletedd azt, amit beletudsz…  Ezért ha irigységet érzel, tudd a kishitűségeddel kell dolgoznod. Vagy a vezeklő programjaiddal, a boldogtalanságban vagy szegénységben tartó, akár előző életből származó fogadalmakról.

 

A félelmek egyik részét át kell alakítani körültekintéssé, óvatossággá, elővigyázatossággá. A félelmek azon része azonban, ami a lelki fájdalmak elkerülésére vonatkozik, nagyon sok felesleges kört eredményezhet. Például félsz attól, hogy elveszíted azt, hogy szeretnek. Beleállhatsz egy megfelelési kényszerbe. A megfelelési kényszer lehetetlen küldetés, s mivel emberből vagyunk előbb utóbb hibázni fogunk. Ha ehelyett elfogadod a gyengeségidet, a negatív tulajdonságaidat, az ahogy bent úgy kint elve alapján ha megértő vagy önmagaddal a többi embertől is megtapasztalod a megértést. Ha hibáztatod magad bevonzod a hibáztató embereket, akik bűntudat keltéssel manipulálnak. 

 

Összefoglalva a feladat az, hogy empátiával és tudatossággal forduljunk a személyiségünk felé, meggyógyítsuk a sérüléseit, fejlesszük és el tudjuk fogadni a változás, fejlődés ütemét. 

 

 

Hónapok óta végzek meditációkat, transzlégzéseken veszek részt. Sok érzelmet átéltem, melyek közelebb vittek az alap problémámhoz, de az elfogadást csak felszínesen tudtam megélni. A gyakorlatokban megjelent a kíván érzelem vagy emlék, de az oldásukkal nem boldogultam.

Huszti Sanyi javasolta, hogy keressem meg Domoszlai Katit, aki nagyon hatékony gyakorlatokkal segített.

Az első alkalommal a túlzott megfelelési kényszeremmel foglalkoztunk, mindent másokért és nem magamért teszek. A vezetett meditációban egy rétre érkeztem, sütött a nap. A mező szélén egy sötétzöld erdő volt. Vártam, hogy előlépjen egy lény az erdőből. Végül megjelent egy leépült öregember, szinte csont és bőr volt. Először féltem tőle, majd később megsajnáltam, úgy éreztem, ilyen lennék a jövőben, ha így folytatnám az életem. Megkerestem a házat, ami engem szimbolizál. A kerítése csupán térdig ért, ezek az én-határaim, nem csoda, hogy ki-bejárnak bennem az emberek. Egy építőmesterrel 2 méteres fakerítést építettem és a kapun behívtam az öregembert. A házba nem akartam beengedni, de ő sem akart bejönni. Neki az udvaron a helye, ahol egy hintaszékbe ültettem, majd lefényképeztem és a képet egy kör alakú keretbe helyeztem. Azóta többször felidézem a képet, megnyugtató érzés, ahogy az öreg boldogan mosolyog (mosolygok, hiszen ő is én vagyok).

A gyakorlatot elneveztem „éber meditációnak”, mivel skype-on keresztül, ülve, nyitott szemmel és beszélgetve végeztük. A terapeuta végig velem volt, vezetett, segített értelmezni a válaszokat. Nagyon erős, ütős gyakorlat volt. Végre el tudtam fogadni egy én-részemet, amit egyedül, eddig, ilyen mélyen nem sikerült.

A gyakorlat hatása a szokásos tevékenységeimben is megjelent. Könnyebben kommunikáltam, valamint a teendőimet is lazábban, teljesebben végeztem. Jobban benne voltam a kezeimben, a lábaimmal, a mozdulatokban. Este kezdtem érezni egy laza, könnyed érzést, mely letisztult gondolatokkal párosult. Ami eddig elmélet, filozófia volt, kezdett valósággá válni bennem. Ebben a „megvilágosodás” közeli élményben feküdtem le, azonban az éjjel semmit nem aludtam.

Ezek után találkoztam ismét Katival, aki ráérzett a lényegre! Említettem, hogy korábban voltam családállításon, ahol kiderült, hogy volt egy ikertestvérem, aki meghalt az anyaméhben. A vezetett gyakorlatban találkozhattam a testvéremmel. A találkozást először nem akartam, de idővel éreztem enne szükségességét. Egy barlangi tó vizébe léptem, majd éreztem, hogy le kell ülnöm a sekély vízbe. Hirtelen áramlani kezdett az energia a talpamon keresztül, fölfelé az egész testemben. Hátam támaszkodott ”valamihez”, kiderült, hogy ő az ikertestvérem. Kati mondta, hogy kérjek tőle bocsánatot, mivel én maradtam életben. És ekkor beugrott, hogy ezért nem tudtam aludni! Egész éjjel a bocsánatkérés körül agyaltam, de nem tudtam, hogy ki kérjen kitől! Egész testem bizsergett, járta át az élet. Később, mikor megöleltük egymást rögtön kiderült, hogy miért kellett találkoznunk. Ő nagyon intenzíven töltött a gyökerembe, tőlem meg a solarból kért energiát, én meg adtam. Katartikus élmény volt, ahogy jött belém az energia, és ahogy közben adni is tudtam, miközben kiegyenesedett gerinccel, csípőből ringatóztam a széken. Ezért kellett találkoznunk, mert iszonyatosan nagy hiányom volt valami alapvető dologból. Találkoztam a hiányzó felemmel, a biztos támasszal, aki nélkül csak félig éltem és sodródtam a kisebbségi érzésben, az irigységben és a depresszióban. Mielőtt elköszöntünk, telepatikusan csatlakoztunk egymással egy védett csatornán. Ő egyébként jelenleg egy párhuzamos dimenzióban él.

A családállítás évekkel korábban volt, de eddig nem tudtam mit kezdeni az információval, de a mostani gyakorlatban az oldás is megtörtént.

Választ kaptam egy visszatérő transzlégzés élményre is. Sokszor azt éltem meg, hogy az anyaméhben vagyok, készülök megszületni, de képtelen vagyok rá. Szenvedek, üvöltök, akarok, akarok, de nem tudok megszületni és nem csak a megszületésről volt szó, hanem a testvérem haláláról, elvesztéséről. Hát ez az, a belsőm már régen jelezte a dolgokat, a terep elő volt készítve.
Nagyon hálás vagyok a gyakorlatokért és valóban egy makker vagyok :-)