Minden 7 éves kor előtti élmény ( és ebbe a magzati élmények is beletartoznak ) és kapott visszajelzés arról, hogy egy gyerek mennyit ér, mennyire szerethető, beépül a személyiségünkbe mégpedig stabil önmeghatározás formájában. Ez vagyok én… Ha “csak úgy lett” értetlenül áll az előtt, mi az élete célja. Ha egy instabil, működéképtelen házasságot kellene pont neki összetartania, akkor olyan megmentő szereppel azonosul, ahol olyan dolgokat vállal be, amik meghaladják a lehetőségeit. Haszontalannak érezheti magát. A logikus, kritikus gondolkozás kialakulása 7 éves korra tehető, tehát ezt megelőzően nem áll rendelkezésünkre az a képesség, hogy megkérdőjelezzük a szülő véleményét, cselekedeteit. Egyszerűen elhisszük, igaza van, hogy azok vagyunk, aminek a szülő bennünket lát. Ahogy bánik velünk, azt megérdemeltük. A szülő csalódik bennünk, az nem azt jelenti, veled van a baj, sokkal inkább vele, a szülővel. Azért, mert a szülő elvárása, értékrendje, hamis illúzió világa a valóságtól elrugaszkodott. A nárcisztikus szülő a saját belső értéktelenség érzését kompenzálja a perfekcionizmussal, felsőbbrendűséggel. Ezért aztán ennek a szülő típusnak semmi sem elég jó, még nagyobbat sérül a gyerek ha van a családban egy kedvenc, akit kritika nélkül ajnároznak. Sőt a “bezzeg a testvéred” vagy “bezzeg amikor én” összehasonlításokkal tovább torzítják a gyerek önmagáról alkotott képét. Ha a szülő arra vágyik, hogy fia vagy lánya szülessen és bumm, pont az ellenkezője lettél, hát a tény az, hibázott amikor mindenhatónak képzelte magát és pont Te vagy az, aki szembesítette azzal, hogy bizony nem az. A maximalista, perfekcionista szülőt folyamatosan szembesítjük azzal, elvárásainak megfelelni nem tudunk. Minél sérültebb a szülő személyisége, annál keményebbek a következmények és ez a gyengébbik félen, a gyereken csattan. Jön a büntetés azért, hogy olyan vagy, amilyen vagy. Maga a büntetés nagyon fájdalmas és mély sebet okoz. A szeretet megvonása büntetés, ahogy az elmaradt dicséret és ajándékok is azok, az elhanyagolás összes formája, ahogy a megszégyenítés, a lelki esetleg fizikai terrorban tartás is büntetés. Felnőttként már felismerhetjük, hogy melyek azok a negatív énkép minták, amik gyógyításra, korrigálásra szorulnak.
Én vagyok az, aki csalódást okoz helyett azt a pozitív önazonosulást kell befogadni, megtapasztalni, magunkévá tenni, én vagyok az, aki sikeres. A szerethető, az elfogadható. A csalódást kell hogy okozzak, mint belső drive ( drive azt jelenti önsorsrontó belső hajtóerő ) olyan helyzeteket vonz, ahol bevállalunk teljesíthetetlen feladatokat, rendszeresen olyanokat, amik egyáltalán nem a mi feladatunk. Ugyanis boldoggá, elégedetté tenni a másik embert akkor lehet, ha neki erre a belső képessége meg van. Vagyis képes örülni. Ha sérült az öröm megélésének képessége, most használnom kell a pontos magyar kifejezést az illető búval b&szott nincs az az Isten pláne egy tökéletlen emberi lény, aki képes arra, hogy olyat tegyen érte, hogy örülni tudjon. Aztán van a másik szintén súlyos eset, hogy tud örülni, de hogyan! Annak tud örülni, ha a másikat bánthatja, kritizálhatja, megszégyenítheti. Ha a szomszéd tehene is megdöglik. Ha kudarcot vallasz, mert akkor dicsőítheti magát, ő megmondta. Az örömnek ez a szintje igen távol áll attól, ami a feltétel nélküli szeretet szintjéhez kapcsolódik, ez pedig az együtt tudunk örülni képessége. Mivel az együtt örülés egy képesség, tudati szint, ezért a tény az, valaki vagy képes erre vagy nem. Ha nem képes rá, akkor a megoldás az, feloldani azt a drive-ot ami az adott emberhez téged bekapcsolt és elengedni, kirezegtetni az életedből. Ha időnként képes az együtt örülésre az adott ember, időnként meg elveszik a saját negatív bugyraiban, akkor a kapcsolódásban rendesen vannak még potenciálok, hogy magyarul mondjam, a belőled áradó szeretet, öröm, elfogadás a másikra úgy hat, kinyílik, gyógyul, ő is sugározni kezd.
Mikor elkezdtem ezt magamban helyretenni, én vagyok az, aki csalódást okoz, az a részem, aki képes a nevetésre, látni mennyire nonszensz és komikus is egyben ez, ahogy mi emberi lények játszmákba bonyolódunk, ahogy felismertem a Siker az, ami igazából hiányzik, elkezdtem nevetni azon, amikor megint és sokadszorra a csalódást generáló helyzetet bevonzottam, jé most megint sikeresen okoztam csalódást
A valódi siker befogadásában, megtapasztalásában segítségünkre jöhet – ha hívjuk – az Atlantiszi angyalok közül Stamiel, mint specialista, ő ugyanis a Siker angyala. Üzenete ez: meg tudod csinálni. Vagy ez: hagyd a francba Segíthet abban, hogy megmutatja, ha egy pozitív változást egyedül Te blokkolsz. Saját magadat akadályozod.
Ha szeretnél terápiás segítséget, szívesen segítek, online tudunk terápiában együtt dolgozni, skype-on vagy messengeren.
Bővebb infót az Elérhetőség menüpont alatt találsz.
Ha a csalódástól való félelem állandóan jelen van, akkor a vágyakozás, sóvárgás rezgésében vagyunk.
Az ésszerű óvatossággal, gondos körültekintéssel ellentétben ez a félelem is negatív hatással van ránk, mégpedig kétféleképpen, vagy bezár és megbénít vagy túlpörget.
Ha tudatos a csalódástól való félelmed, ki is mondod, szeretnék boldog és sikeres lenne DE. Minden mondatodban ott van a DE. Vagy velem van a baj, nem vagyok elég tökéletes. Úgyis csalódni fogok. Vagy a többiekkel van a baj, az emberek MIND önzők, hitványak, hazugok és csalók. Ha figyelsz arra, ahogy fogalmazol, észreveszed, pontosan úgy beszélsz, úgy gondolkozol, ahogy egy gyerek. Ugyanis amikor egy negatív érzésben, állapotban bent ragadunk, sötét helyzetként éljük meg a valóságot, az azért van, mert a személyiségünk, anno a gyerekkorban a sorozatos csalódásokat élt meg. Akár mi magunk okoztuk másoknak, akár mi csalódtunk, a bennünk élő gyermek elfogadta ezt, mint a Világ működési elvét. A Világ egy olyan hely, ami csalódással van tele.
Ha csalódást okoztál a szüleidnek, mert olyan vagy, amilyen, akkor beépült a BEZZEG SZINDRÓMA. Összehasonlítottak másokkal, a testvéreddel, az iskolatársaiddal. S tény, igen könnyen lehet másokban találni olyan képességet, tulajdonságot, amiben mások előrébb vannak mint Te. Ha eddig még nem tetted fel a kérdést, akkor én most felteszem, ha ez ennyire könnyű, miért nem látták meg benned azt, amiben Te vagy csodálatos? Oké, legalább átlag feletti, különleges, igen jó? Azért, mert ha kaptál egy szülőt, aki nárcisztikus, az a saját, jól leplezett értéktelenség érzését kivetítette rád. Kívülre rakta és ott kritizálta. Benned. Mert rendelkezett a másik meghatározó elakadással, ami a nárcizmust jellemzi, hogy építő önvizsgálatra, saját hibákra való szembenézésre képtelen. Ahogy empátiára és támogató dicséretre sem…
Nézzük mi történt, amikor Te csalódtál. Csalódásainknak két fő típusa van. Az egyik típus, amikor bedőltél egy ígéretnek. A másik, amikor magadnak álmodtál meg valamit, amire a valóság kíméletlenül rácáfolt.
Felnőttként elszenvedett csalódásaink egyik oka egy kevésbé ismert. Ezért kiemelten fontosnak tartom, hogy felvértezhesd magad a tudatosságra támaszkodva. Van olyan helyzet ugyanis, hogy a saját jóságunkat, erősségünket vetítjük rá a másik emberre, aki viszont jóval alacsonyabb fejlettségi szinten áll. Hisszük, többre képes, mint amire valójában. Például ha tudsz szeretni valakit és hiszel abban, ez elég ahhoz, hogy viszont szeressenek. Vagy segítesz és arra számítasz, ezt visszakapod. Kedves vagy és türelmes és ezt a másiktól el is várod. Joggal kérdezheted, akkor mi is van azzal a törvénnyel, azt kapom, amit adok? Ha segítesz például valakin, aki szimplán kihasznál, akkor nem szereted saját magadat. Ha szeretsz valakit, aki saját magát szereti, téged annál kevésbé, megint csak az van, nem szereted saját magad. Magadnak azt adod, nem vagyok értékes és szerethető. Az Univerzum nyilván ugyanezt tudja adni neked a többi emberen keresztül.
Ahogy saját magaddal bánsz, úgy bánik veled a többi ember.
Jó hír, ezen tudsz változtatni!
A csalódás valamennyi formája fájdalmas, túl fájdalmas, ezt az érzést ezért elfojtjuk. Tesszük a gyerekkorban azért, mert egyedül a szülőre számíthatunk. Ha bennük nem tudunk hinni, az egész világunk összeomlik. A túlélés érdekében aztán szépen lekerül a fájdalom, szomorúság érzése a tudatalattiba. Viszont ha a tudatalattiban ez a fájdalom és ez a félelem ott van, feldolgozatlanul, az egó millió trükköt bevet, hogy blokkolja azokat a helyzeteket, ahol a csalódást újra – esetleg – át kellene élned.
Ha valamit meg kellene tenned, hirtelen más dologban kezdesz. Nem fejezed be, amit elkezdtél. Bezárod magad. Virtuális és más függésekkel helyettesíted azt, hogy ÉLJ. Megnyílj, kapcsolódj, tapasztalj. Nem tudsz kérni.
Túlpörögsz, ha attól félsz csalódást okozhatsz. Vagyis annyira extra jól akarsz teljesíteni, hogy aztán ebben alaposan kimerülsz és kimerülten bumm, azonnal becsúszik egy hiba.
A gyermekkori sérülések feldolgozása mellet kiemelten fontos az, hogy a másik embert és saját magadat reálisan lásd. Ez az alapja annak, tudd, mire számíthatsz.
Dr. Hawkins megvilágosodott tanító ajánlása szerint tegyél különbséget ítélkezés és aközött, tisztán látod a másik ember. ” Ha tudnának jobbak lenni, jobbak lennének ” Mérd fel az erősségeiket és a gyengeségeiket egyaránt. Ismétlem, tudnod kell, mikor legyél óvatos és körültekintő. Az ítélkezés maga attól negatív, hogy hiányzik belőle annak az elfogadása, hogy a másik ember mire képes.
Teljes video: https://www.facebook.com/hawkinsrdavid/videos/vb.351303148272824/1278089522260844/?type=2&theater
Az Igazság fénye, mint tiszta energia ebben támogatni tud, a gyógyító szín itt az égszínkék. Kapcsolódó Atlantiszi Angyal Aduachiel.
Ha terápiás segítségre van szükséged a csalódások, félelmek feldolgozásához, írj nekem a dk1011@live.dk email címre!
Csoportos Hellinger Családállítást tartok Székesfehérváron, időpontjait a Hellinger családállítás menüpont alatt találod.