A nárcizmus és az „empataság”

 

Kedves empaták, azzal kezdeném, hiába hiszed magad empatának, nem vagy az. Megmondom miért: ha valaki képes együtt érezni másokkal, másoknak az empátiából bőven osztogat, akkor tud adni belőle önmagának is.

Ha ezt beismered, hogy mindig másokért teszel, ha alárendelődsz a kapcsolataidban, sőt együttérzel a szenvedőkkel, de önmagaddal nem, akkor beláthatod, hogy ez egy káros szerep, ami megfelelésre épül, ahol szeretetre, biztonságra vagy elismerésre sóvárogsz. Ez függést hoz létre.

Egy olyan minta követése, ahol mindig másokat helyezel magad elé. Ha valaki túl önzetlen akkor törvényszerűen bevonz valakit, aki kihasználja. Maga a gyógyulás, a kiszabadulás a kihasználó kapcsolatokból azon múlik, hogy elismered-e, felborult az adok-kapok egyensúlya a kapcsolataidban, hogy nem tisztelnek, mint embert, de érzelmileg zsarolnak, azért hogy háttérbe szorítsd az igényeidet és túl jó legyél.

Ha megtörtént a felismerés, akkor képes vagy-e rá, hogy akár egyedül, akár terapeutai segítséggel kibontsd azokat a mintákat, amik a gyerekkortól kezdődően beletettek ebbe a szerepbe. Gyakran találkozom azzal a terápiás oldások során, hogy ha már valaki súlyosan megtépázva kikecmergett egy ilyen kapcsolatból, hibáztatja magát. Minél inkább hibáztatod magad, „én voltam az aki nem volt elég jó” annál inkább „bevonzod” ezt másoktól is. Arra a kérdésre, hogy hogyan mehettem ebbe bele, mit rontottam el, elég egyszerű válaszok vannak. Azt tetted, amire a gyermekkorodban mintát kaptál, fel sem tűnt igazán, hogyan bánnak veled.

Ezek olyan erősen működő programok, hogy amíg nincsenek feltárva, törvényszerűen belevisznek ilyen helyzetekbe. Kaptál törvényként működő mintát a szüleidtől arra, milyen is egy kapcsolat, ők hogyan éltek. Aztán maga az ödipusz korszak és még utána is, ahol az ellenkező nemű szülőhöz kapcsolódtál, mintát adott arra, hogy, hogy a legfontosabb Ő, mennyire tart értékesnek, fontosnak, hogyan bánik veled.

Amikor felismered azt, hogy ragaszkodsz egy fájdalmas kapcsolathoz, hogy ráfüggtél a partneredre, a legfontosabb felismerés az, hogy a függések alapja az un. fájdalmas hiányok sora. Fájdalmas hiány a gyermekkorban megélt veszteségből fakad és onnan ismétlődik. Veszteségről beszélek és a feldolgozása is gyászmunka, mert ugyanúgy veszteség az is, amit soha nem kaptál meg, mint ami a tied volt és aztán elveszítetted. Az, hogy fontos vagy-e, szerethető vagy-e, biztonságban vagy-e, értékes vagy-e, számít-e amit szeretnél, amit érzel.

Szereteten, tiszteleten alapuló párkapcsolat, ahol az adok kapok egyensúlya is megvalósul, csak abban az esetben jöhet létre, épülhet fel, ha a szüleiddel, a tágabb családoddal eljutsz az oldások során idáig, hogy: „ így kaptam az életem, ennyit és ebben a formában tudtatok adni, jót rosszat egyaránt. Begyógyítom a sebeimet, elfogadom az Életet. Innentől felnőttként megoldom”

Ahol az oldások után a nők be tudják fogadni és meg tudják élni a női energiát és a férfiak valódi férfiak tudnak lenni, mert képesek a családjuk férfi energiájához kapcsolódni. A forrás alapja a nőknél az anyai ág, a férfiaknál pedig az apai ág.

Az empatasággal van egy másik nagyon komoly probléma is, nemcsak a kihasználó kapcsolat bevonzása. Az, hogy együtt érzel a szenvedőkkel az egy képesség, ami mellé feltétlen szükség van egy másik képességre is, ez pedig a tisztán látás. Tisztán látása és elfogadása annak, hogy az a helyzet, amivel a szenvedő küzd, egy olyan karmikus lecke, ami a fejlődését kell hogy szolgálja. Ha nehéz a helyzete, ha bajban van, miért ezt teremtette magának, milyen okokból tapasztalja ezt meg. Ha belenyúlsz és megpróbálod megoldani mások helyett, akkor soha nem tanulnak belőle. Ráadásul ha nem a saját utadon jársz, nem éled az életed, a saját fejlődésedet is korlátozod, nemcsak a másik emberét. 

Ha szeretnél terápiás segítséget, távban tudunk együtt dolgozni ezekkel a módszerekkel: szimbólum terápia ( KIP) reinkarnációs utaztatás Hellinger családállítás belső gyermek terápia.

Comments are closed.