1. rész
Klasszikus energiaszerző emberi játszma a dráma háromszög. Játszmának nevezzük azt a kapcsolódást, ahol az egyik ember tudatosan vagy ösztönösen rábírja a másikat, hogy olyan dolgot tegyen, amit magától, önként és dalolva nem tenne. A játszma sokféle létezik, most az alap dráma háromszöget vesszük, ennek a szereplői: a tettes, az áldozat, a megmentő.
Ha arra vágyunk, fejlődjön a tudatosságunk, vágyunk a belső békére, a harmonikus, támogató, szeretetre épülő emberi kapcsolatokra, akkor kiemelten fontos, hogy a dráma háromszögből ki tudjunk lépni.
A dráma ugyanis az életünk része. Mondhatnám, már az anyatejjel ezt szívtuk be, szó szerint, ezt beszívtuk ????
Minél meghatározóbb volt a dráma a családban, annál erősebben kialakultak a mintáink, hogy az élet az egy dráma.
Első lépés, hogy felismerd, ha a dráma háromszögben benne vagy, ez a három szerep létezik mindössze. A szerepek persze cserélődnek, vagy áldozat vagy, vagy tettes, vagy megmentő. Punktum. Azért vagy benne, akár önként léptél bele, akár belerángattak, mert mind a három szerepre hajlamod van. Eltérő mértékben, de azonosulsz mind a három egó szereppel.
Ezért a megoldás az, hogy felismerd, hogy tudatosítsd és aztán meghaladd ezeket a szerepeidet.
Áldozati egó. Kezdjük ezzel. Miért hibás ez a szerep? Az áldozati egójában élő ember a világot, mint a drámát úgy éli meg, hogy ő ártatlan, hasítja a világot tettesekre ( miattuk rossz a világ ) és vár a megmentőkre, sőt ennél többet tesz, a kifinomult “intelligens” manipulációkat használ vagy durva, támadós, hibáztatós játszma eszközöket azért, hogy megmentsék. Hogy segítsenek neki. Hogy kihasználjon másokat. És hoppá, itt már könnyen átbillenhet a tettes, vagyis a támadó, hibáztató szerepébe, a saját bűntudatát, azt, hogy hibákat követett el, kiprojektálja, kivetíti a külvilágba egy másik emberre és ott támadja. Tény, hogy az áldozat attól áldozat, hogy ártatlannak, vétlennek hazudja be magát. Holott minden ember követ el hibákat, a felnőtt ember ezzel képes szembenézni, kezébe venni a sorsát, változtatni, fejlődni. Az áldozati egó ezt az irányítást a saját sorsa felett feladja, viszont lelkesen vagy éppen kétségbeesetten próbál irányítani másokat, hogy álljanak be a megmentő, segítő szerepébe. Sajnáltatja magát, panaszkodik. Eltúlozza a nehézségeit. Ha a megmentő kihátrálna, mert van saját dolga, a megmentő nehézségeit lekicsinyli, esetleg teljes mértékben megtagadja. Neked könnyű.
A legnagyobb probléma az áldozatisággal az, hogy egy másik ember energiáját csapolja, akár tudatosan, akár ösztönösen teszi ezt. Holott a Forrás energiája végtelen. Azaz hozzáférhető lehetne, ha az áldozati egóját élő ember képes kenne a kapcsolódásra. Plusz ha lenne bátorsága ahhoz, hogy a saját karmáját tudatosítsa és elengedje. Mert ha tanulnia kellene egy helyzetből, ha fel kellene nőnie ahhoz, hogy megoldja, akkor imádkozhat megmentésért, sorra véve az összes létező angyalt, akkor sem érkezik meg a segítség abban a formában ahogy az egó ezt vágyja.
Konkrét példákat mondok:
A szenvedély beteg, legyen alkoholista, drogos, játéggép függő, vagy akár shoppingoló, állandó jelleggel pénz zavarral küzd. Imájába a lottó nyereményt foglalja. Na most a még több pénz az alap függést szimplán felerősíti, a romboló hatás nagyobb pénz beáramlása esetén még erőteljesebb. Ezért az esetek többségében az Istentől és az ő angyalaitól a válasz a pénz utáni könyörgésre egy igen határozott NEM. Isten és az ő angyalai szívesen adnak energiát, pénzt, szakembereket a gyógyulásra, ha az illető képes szembenézni a saját függésével és megszabadulni tőle. Ez akkor működik, ha képes a saját gyengeségeivel, hibáival felnőtt módra szembenézni. Ha nem, akkor energia vámpírként kapcsolódik rá azokra az emberekre, akik a saját bűntudatuk vagy naiv jóhiszeműségük miatt manipulálhatóak.
A fizikai test betegségeinek jelentős részét az áldozati egónak köszönhetjük. Szuper eszközt kap a kezébe ugyanis az illető, hogy a másik embert kihasználhassa. Fontos felismerni, hogy ez a dinamika, az energia vámpírság dinamikája ott van-e, avagy sem. Mert van az az eset, hogy aki beteg, a gyógyulás érdekében igényli és meg is érdemli a segítséget. Az áldozati beteggel azonban az a helyzet, hogy sajnos esze ágában sincs meggyógyulni! Például cukorbeteg és édességgel tömi magát. A tüneteit a végletekig eltúlozza, ezzel szerezve figyelem energiát, anyagi támogatást, felmentést feladatok alól. Egyetlen teszt kérdéssel a játszma világosan megmutatja magát: mit teszel a gyógyulásodért?? Ha az illető erre ad egy világos választ, megérdemli, hogy segítsd, abban az esetben ha van erre energiád és tudod, hogy kell jól csinálni. Ha nincs bőven fölös energiád, mégis segítesz, Te is kimerülhetsz annyira, hogy megbetegedhetsz, erre vigyázz. Ha nem tudod, hogy kell profi módon segíteni, akkor a jó szándék a pokolba vezet, merthogy abból van kikövezve A vak vezet világtalant helyett érdemes önvizsgálatot tartani, feltenni ezt a kérdést, tényleg értek-e ehhez?
Párkapcsolati függés és áldozati egó. Mindenről vagy a pasik, másik nem esetén a nőnemű bestiák tehetnek. Helyesebben a Pasi vagy a Nősárkány Viccet félretéve, a dráma háromszögben, a párod tettesnek való beállítása jó eszköz arra, hogy a megmentő megmanipulálható legyen. Testvér, szülő, barát, vagy akár a saját gyermeked belerángatható a megmentő szerepébe.
A gyerek, ha az a dolga, hogy a szülőt, aki a körülmények és a párja áldozata, meg kell hogy mentse, megoldja azt, amire a szülő képtelen, igen súlyosan sérül. Minél erősebben rárakták ezt a szerepet, annál kevésbé van saját élete. A mások életét éli. Ha fellázad, akkor hoppá, tettes lesz, aki a szegény nyomorult anyját vagy apját bántja. Magára hagyja a hálátlan dög.
Ha áldozatnak érzed magad, ismerd fel, ez egy érzés, egy téves hitrendszer, ami meghaladható. Az érzelmi blokkokból, családi mintákból kételkedés és hitetlenség fakad, korlátozzák azt, hogy higgyünk önmagunkban, a többi emberben, a boldog jövőben, a kiteljesedésben. Ahhoz, hogy a sorsunkat a kezünkbe vegyük, fel kell nőni a feladathoz. Felismerni és elengedni a korlátozó sorsmintákat. Ha megtanulunk kapcsolódni a szellemi vezetésünkhöz, a problémáink megoldása világossá válik és kézzel fogható. Tanulni tudunk azoktól, akik tudják jól csinálni. Ha elakadtál, ismételd ezt a kérdést: mi az, ami ebben a helyzetben segít? Ezzel a figyelmedet kiemeled onnan, ahelyett, hogy az improduktív agyalásba ragadnál, vagy éppen a depresszió tehetetlenségébe és nyitottá válsz arra, hogy a megoldási lehetőséget felismerd és meg is valósítsd.
Ha hasznosnak találtad az írásomat, a megosztást hálásan köszönöm
Ha szeretnél terápiás segítséget, távban tudunk együtt dolgozni ezekkel a módszerekkel:
szimbólum terápia ( KIP)
reinkarnációs utaztatás
Hellinger családállítás
belső gyermek terápia
angyalterápia
Áldás!
A harag akkor keletkezik bennünk, ha irreális elvárást támasztunk. Olyan dolgot várunk el a másik embertől, amire az nem képes. A csalódás és a veszteség érzése, fájdalma van a harag érzése alatt. Maga a harag és a megbocsátás azért nehéz, mert a harag három részből tevődik össze. A jelenben haragszunk valakire, de ez mögött még ott van az, hogy haragszunk saját magunkra, ugyanis van felelősségünk azért, méghozzá teljes felelősségünk, amiért ez a szituáció kialakult. Amikor jelentősen túlreagáljuk a helyzetet, akkor ott van mögötte egy múltban keletkezett harag is, ami a közvetlen családunkkal kapcsolatos, a gyerekkorból jön. Amikor irreális elvárás támasztunk egy másik ember felé, ez abból fakad, hogy a másik emberre rávetítünk egy idealizált képet, olyan képességeket, tulajdonságokat, energiaszintet, amik messze vannak attól a ténytől, hogy a másik is emberből van. Legyetek nagyon óvatosak azzal a hamis érzéssel, hogy a teljes oldás helyett azt az egó-mítoszt választjátok, hogy én megbocsátok és ezzel felsőbbrendűbb vagyok mint a másik, aki ott hibázott. Ennek a karmikus következménye ugyanis az, ha a hamis megbocsátás, a mártír szerepbe bújás mintává válik, rögzül, kimarad az a rész, hogy felvállaljuk a saját felelősségünket. A teljes felelősséget. Ezért a karma működésbe lép, megcseréli a szerepeket. Azt veszed észre, pontosan ugyanazt csinálod, amit a másik embernek képtelen voltál megbocsátani. A megbocsátás legnehezebb része pedig az megtalálni és kinyitni azokat a múltbeli, gyerekkorbeli traumákat, ahonnan a legtöbb haragunk fakad. Amikor a bennünk élő gyermek sérült, lemegyünk gyerekbe. Felerősödik az ideál kergetés és a csalódások újra és újra bekövetkeznek. A sérült belső gyerek függő helyzetekben ragad. Ugyanis azokat a szükségleteit, amiket anno a szülei nem elégítettek ki, mint elismerés, figyelem, gondoskodás, ajándékok, biztonság adása, segítség nyújtása stb játszmákkal próbálja megszerezni. Hízeleg a figyelemért. Hisztizik. Durcáskodik. Hibáztat. Fenyegetőzik. Hogyan lehet felvállalni felnőttként a felelősséget? Az első és legfontosabb kérdés, mire vágyom, mi a szükségletem. A második kérdés az, milyen formában kaphatom meg azt az energiát, legyen az figyelem, szeretet, elismerés és leginkább kitől. Mivel blokkolom, hogy befogadjam. Ugyanis ha újra belép a hamis elvárások sora, a negatív gyerekkori hiányok, nélkülözések mintája, olyan emberhez fordulunk, aki azt, ott egyáltalán nem tudja, vagy nem akarja adni. Mert nem képes rá, vagy nem az ő dolga. Vagy azért, mert érzi, ebben a helyzetben ki van használva. Elakadt az energia visszaáramlása. A megoldás az az, hogy ezeket a játszmákat felismerjük és feloldjuk. Ugyanis játszmákra csak akkor van szükségünk, ha hiányzik a tudatosság. A gyógyító forráshoz való kapcsolódás. A gyógyító forráshoz való kapcsolódás tölti ki a mély hiányokat és gyógyítja be a sebeket. Tesz bennünket képesség arra, hogy adjunk és elfogadjunk. Hogy felelősséget vállaljunk az életünkért. Felnőttként. A felelősség vállalása ugyanis felszabadít. Ha én teremtem a világomat, a negatívot is én teremtettem bele. Rajtam múlik, hogy ezt megváltoztassam. Szeretnék még félreoszlatni egy mítoszt az önismerettel kapcsolatban. A szakpszichológiában és “spirituális” vonalon is elterjedt az a nézet, hogy az önismeret gyógyít. Ez tévedés. Az önismeret egy elengedhetetlen lépcsőfok a gyógyulás, traumafeldolgozás, felnőtté válás folyamatában. Viszont az az energia, ami a gyógyulást teljessé teszi a Forrásból fakad. Akár az egyik marad ki, például ha az önismeret, a mintafelismerés tudatosítása nélkül fordulunk például isteni, angyali segítség felé, a felsőbb erő azt tudja tenni értünk, még tisztábbá, még plasztikusabbá teszi a negatív mintát. Visszajelez vagy éppen beint az Univerzum Ha pedig a Forráshoz való kapcsolódás blokkolt, akkor a felszínre törő kaotikus érzések megoldhatatlannak tűnnek, az adott ember tehetetlenségként éli meg és jobb megoldás híján ismét visszafojtja, hárítja vagy éppen kiprojektálja valaki másra.
Ha segítségre van szükséged, skype terápiában fordulhatsz hozzám, keress bizalommal!
Csoportos Hellinger Családállítást tartok Székesfehérváron, időpontjait a Hellinger családállítás menüpont alatt találod.