Névtelen111

 

 

 

 

Hogyan védd meg magad attól, hogy egy nárcisztikus ember használjon?

Az első lépés az, hogy őszintén rá kell nézni a helyzetre, hogy az adok-kapok egyensúlya elcsúszott. Energiát adsz valakinek, aki ebből táplálkozik. A pók szimbólum mutatja meg, mi történik, manipulációval, degradálással, hamis ígéretekkel befont és fogva tart, nem öl meg, de folyamatosan szívja a véredet.

Nemcsak párkapcsolatban jöhet létre ilyen romboló dinamika, hanem bármelyik emberi kapcsolatban, valamelyik szülővel, barátságban, munkahelyen vagy akár egy szomszéddal. Több módon is táplálhatod, szolgálattal, anyagi forrással stb de a legfontosabb dologgal szeretnék most foglalkozni, mert ez a kulcs, a figyelem energia.

A nárcisztikus embert az érzelmi reakcióid táplálják. Elsőrangú táplálék számára a dicséret, rajongás, elismerés. Létfontosságú számára, hogy valakinek érezhesse magát. Az elismerés első osztályú táplálék, de ha kiderülnek az alávaló dolgai, ahogy kiismerjük, ez a forrás részünkről elapadhat. Ekkor jön a junk food, a szemét kaja. A negatív érzelmi reakcióink is táplálék források számára, ezért irritálni és piszkálni fog, elmegy akár a legdurvább provokációig. Annál könnyebben beránt a gusztustalan játszmáiba, minél jobban ismeri a nyomógombjaidat, mi az, amire ugrasz. Nagyon gyakori még az is, hogy a sajnálatodra hajt. Ez is egy trükk, talán a legegyszerűbb ezt felismerni.

Mérgező kapcsolat esetén le kell mondani arról, hogy ez javítható, kezelhető és érdemes minden kontaktot megszakítani.

Amennyiben van rá módja, be fog újra férkőzni a világodba, egészen addig, amíg jobb táplálék forrást nem talál. Ilyenkor a szürke szikla, vagy a sárga szikla módszert érdemes használni. A szürke szikla érzelem mentes védőfalat jelent. Úgy működik, hogy kifelé semmilyen érzelmi reakciót nem mutatsz. Egy nárcisztikus ember képtelen arra, felismerje valójában mi zajlik benned, érthetetlennek találja majd a “közönyödet”. Mivel telefonon a képen látható szöveg nehezen olvasható, itt felsorolom: – rövid válaszok adása – igen, nem, nem tudom, aha, mmmm – tényszerűség, tömörség, személytelenség – érzelmi reakciók elkerülése – távolságtartás a drámázástól – maradj elfoglalt, ha kapcsolódni akar – legyél unalmas, amennyire csak lehetséges – tarsd távol attól, infóhoz jusson az életedről, mert visszaél vele.

A sárga szikla egy finomabb változata a védekezésnek, udvarias és kedves reakciókat ad, de a lehető legminimálisabb kommunikációval. Ennyi maga az elmélet, jó videók vannak a neten, ajánlom a szakmai profizmusért a Bennfentes csatornáját, a használható és jó tanácsokért és a magas szintű empátiájáért Pünkösti Nórát.

Szóval a szürke szikla módszer jó, de azt tapasztaltam, igen nehéz alkalmazni :-) Nehéz annak, aki számára alap a nyílt kommunikáció, az őszinteség, mert ez bizony egy szerepjáték. Belül komoly érzelmi vihart kelt a nárcisztikus ember provokációja. Nagyon erős haragot vált ki belőlünk, amikor azon a sérelmén, hogy nem táplálod tovább, bosszút áll. Nagyon jól esne megmondani a véleményünket, elküldeni a zivatarosba vagy éppen szétverni valamit. Muszáj önuralmat gyakorolni és más módon levezetni az indulatot, mert eléri amit akar, ha ezt csinálod. Táplálod a haragoddal és magas labda, le fogja ütni, Te milyen ember vagy hogy így viselkedsz.

Erre van az a mondás: ne birkózz disznóval mert mocskos leszel, ráadásul ezt a disznó élvezi. Viszont azt, hogy számodra ő már senki, elviselhetetlennek fogja találni. Ha kitartasz ez mellett, tényleg felkutat új táplálék forrásokat.

Azt van az a vágy, hogy az ember szeretne válaszokat kapni arra, miért tesz ilyen dolgokat veled a másik ember, miért él vissza a jó szándékoddal. Lehet tenni pár hiábavaló kört, viszont beleütközünk abba a két alap problémába, hogy egyrészt egyáltalán nem érzi azt, hogy ő bármiben is hibázott vagy ha műbocsánat kéréssel és a megjavulok ígéretével újra behúz a csőbe, megtapasztalod azt, hogy képtelen a változásra.

Tipikus reakció az is, hogy igazságtalan hibáztatásként éli meg ezeket a konfliktusokat, ezért addig fogja csavarni, hogy kihozza végül, Te vagy a hibás. Mindig. Mindenben. Előjöhet olyan játszmával, hogy neked kellene hálásnak lenned azért, amit ő megtett neked. Vagy azzal, semmire sem mész nélküle.

Összefoglalva, erős elhatározást kíván az, hogy kitartsunk amellett, befejezzük, hogy figyelem energiával tápláljuk.

Lehet gyakorolni ezt akár a facebookon is, van ez a jelenség: kérlek, ha nem tetszik, akkor görgess tovább. Ez a kérés annyira hatékony, mintha egy disznót megkérnél arra, hogy ne röfögjön :-) Ha reagálsz a negatív kommentekre, rákérdezel, miért nem görget tovább, táplálod, mert adsz neki figyelem energiát. Saját magadat győzd meg inkább, töröld ki vagy görgess tovább :-) Szélsőséges esetben a nárcisztikus ember bármire képes, hogy figyelem energiához jusson. A te dolgod az, másra figyelj. Leginkább önmagadra vagy amire tényleg érdemes.

A teljesség igénye nélkül ennyit szántam gondolat ébresztőnek és ha hasznosnak találtad az írásomat, a megosztást hálásan köszönöm! 

domoszlaikatalin on november - 14 - 2023
Hozzászólások kikapcsolva
 
 
Minden gyereknek szüksége van szeretetre, figyelemre és gondoskodásra. Ha a gyerekkorban érzelmi elhanyagolás történt, az azt jelenti, hogy passzív elutasítás történt a szülő részéről. Minden 7 éves kor előtt megélt élethelyzet beépül a személyiségbe, adva egy alap mintát, ez az életem rendje. A gyerek énünk ezt úgy éli meg, a baj az vele van. Nem elég szerethető. Nem elég érdekes. Nem fontosak az igényei. Ő hisztis, követelőző, önző, sorolhatnám. Ha azt látja, hogy a másik gyereket babusgatják, kényeztetik, odafigyelnek rá, arra gondol, ő azért nem kaphatja meg ezt, mert ő másmilyen. Pláne, ha a szülők egyfolytában még bele is sulykolják, mi mindent megadtunk neked, neked jó gyerekkorod volt… Tény, mindent megadtak, amire képesek voltak. Ettől függetlenül mély űr marad, ez a magány fájdalma. 
 
A magány nagyon tud fájni. Ezért a túlélés érdekében már a gyerekkorban egy sor menekülési stratégiát dolgoztunk ki erre.
 
Függések sora erre az alap traumára épül. Ha a szülő túl sokat dolgozik és amikor pedig a gyerekével van, kimerült és stresszes, elhalmozhatja játékokkal, aztán csodálkozik, amikor ráfügg a gyerek a számítógépre, mert iszonyú félelem tartja vissza a minőségi kapcsolódástól, visszautasítják úgyis, mert nem elég érdekes, nem elég jó. Él egy virtuális világban, mert ott sikeres lehet.
 
El lehet menekülni az alkoholizmusba, a munka alkoholizmusba. Bármivel kitölteni az űrt.
 
Megtanuljuk már a gyerekkorban a figyelemszerző játszmákat is. Tudja, hogy figyelnek rá, ha rosszat csinál. Hát rossz lesz. Ha akkor figyelnek rá csak, amikor beteg, akkor beteg lesz. Sokat. Felnőttként is. Ha akkor figyelnek rá, ha valami csúcszuper dolgot csinált, kényszeresen próbál csúcsszuper lenni. Nincs helye annak, hogy szeretetet kapjon a normális, emberi lénye.
 
Mivel retteg az egyedülléttől, kapcsolataiban prostituálja magát. szeretet morzsákért odadob bármit. Csüng a kapcsolataiban, ez a másik félnek fárasztó és taszító.
 
Mert a jelenben akar kielégíteni egy hiányt, aminek az űrje a múltban keletkezett. Ha azt látod, a partnered lemegy gyerekbe, akkor ahány évesként viselkedik, onnan ered a traumája. Vedd észre, ha Te is ezt teszed. Ha duzzogsz és bezárkózöl. Ha azt éled meg, téged senki sem szeret.
 
Bezárkózást okoz az is, ha úgy próbáltál fontossá és szerethetővé válni, ha túl sokat adtál magadból. Már totál eleged van abból, használnak, kihasználnak, ha kicsavartak, mint egy citromot eldobtak…
 
Ezért maga a megoldás, a gyógyulási folyamat az alap sérülés oldásával kezdődik. A tudatalattiból a felszínre, a gyógyulás terébe kell emelni azokat az elfojtott érzéseket, amiket ott a túlélés érdekében elfojtottál. Átélni és elfogadni. ez az érzés jogos, ennek helye van. Például sajnálom az anyukámat, mert nagyon rossz neki, megpróbálok hát nagyon jó gyerek lenni, hiszen amúgy csak nyűg vagyok…
Vagy például ez, mindent megoldok magamnak, akármilyen magányos és nehéz érzés is ez, úgysem segít senki… szororú és üres vagyok, fázik a lelkem…
 
A feldolgozás folyamatában a második lépés ezeknek a negatív érzéseknek, rezgéseknek a kitisztítása. A harmadik pedig a feltöltés gyógyító energiával.
 
Kapcsolódnak hozzám emberek terápiában, akik elmondják, hogy sorra próbáltak ki módszereket, amik a felszínt kapirgálták, a mély szintű gyógyítás és ezáltal a gyógyulás elmaradt. Ez azért van, mert módszerek sora kihagyja az első vagy még a második lépést is.
 
Olyan ez, mintha valakinek lenne egy gennyes sebe és feltöltenék vitaminokkal. Tény, valamit segít persze. A gócot érdemes megkeresni, kinyitni és meggyógyítani. Ha ez meg van, jöhet az energia feltöltése. Ha autós hasonlatot hozok, akkor azt mondom, hiába fényesíted a kasztnit, ha a motorban egy-két henger leállt. A motor maga a szív a kaszni meg ahogy kinézel. A sorrend a fontos, először azt rakjuk rendbe, ami az alap, aztán lehet áttenni ezt a külső kisugárzásba.
 
Terápiás segítséggel kapcsolatos infót az Elérhetőség menüpont alatt találsz.
 

1. rész

Klasszikus energiaszerző emberi játszma a dráma háromszög. Játszmának nevezzük azt a kapcsolódást, ahol az egyik ember tudatosan vagy ösztönösen rábírja a másikat, hogy olyan dolgot tegyen, amit magától, önként és dalolva nem tenne. A játszma sokféle létezik, most az alap dráma háromszöget vesszük, ennek a szereplői: a tettes, az áldozat, a megmentő.

Ha arra vágyunk, fejlődjön a tudatosságunk, vágyunk a belső békére, a harmonikus, támogató, szeretetre épülő emberi kapcsolatokra, akkor kiemelten fontos, hogy a dráma háromszögből ki tudjunk lépni.

 

A dráma ugyanis az életünk része. Mondhatnám, már az anyatejjel ezt szívtuk be, szó szerint, ezt beszívtuk ????

 

Minél meghatározóbb volt a dráma a családban, annál erősebben kialakultak a mintáink, hogy az élet az egy dráma.

 

Első lépés, hogy felismerd, ha a dráma háromszögben benne vagy, ez a három szerep létezik mindössze. A szerepek persze cserélődnek, vagy áldozat vagy, vagy tettes, vagy megmentő. Punktum. Azért vagy benne, akár önként léptél bele, akár belerángattak, mert mind a három szerepre hajlamod van. Eltérő mértékben, de azonosulsz mind a három egó szereppel.

 

Ezért a megoldás az, hogy felismerd, hogy tudatosítsd és aztán meghaladd ezeket a szerepeidet. 

 

Áldozati egó. Kezdjük ezzel. Miért hibás ez a szerep? Az áldozati egójában élő ember a világot, mint a drámát úgy éli meg, hogy ő ártatlan, hasítja a világot tettesekre ( miattuk rossz a világ ) és vár a megmentőkre, sőt ennél többet tesz, a kifinomult “intelligens” manipulációkat használ vagy durva, támadós, hibáztatós játszma eszközöket azért, hogy megmentsék. Hogy segítsenek neki. Hogy kihasználjon másokat. És hoppá, itt már könnyen átbillenhet a tettes, vagyis a támadó, hibáztató szerepébe, a saját bűntudatát, azt, hogy hibákat követett el, kiprojektálja, kivetíti a külvilágba egy másik emberre és ott támadja. Tény, hogy az áldozat attól áldozat, hogy ártatlannak, vétlennek hazudja be magát. Holott minden ember követ el hibákat, a felnőtt ember ezzel képes szembenézni, kezébe venni a sorsát, változtatni, fejlődni. Az áldozati egó ezt az irányítást a saját sorsa felett feladja, viszont lelkesen vagy éppen kétségbeesetten próbál irányítani másokat, hogy álljanak be a megmentő, segítő szerepébe. Sajnáltatja magát, panaszkodik. Eltúlozza a nehézségeit. Ha a megmentő kihátrálna, mert van saját dolga, a megmentő nehézségeit lekicsinyli, esetleg teljes mértékben megtagadja. Neked könnyű.

 

A legnagyobb probléma az áldozatisággal az, hogy egy másik ember energiáját csapolja, akár tudatosan, akár ösztönösen teszi ezt. Holott a Forrás energiája végtelen. Azaz hozzáférhető lehetne, ha az áldozati egóját élő ember képes kenne a kapcsolódásra. Plusz ha lenne bátorsága ahhoz, hogy a saját karmáját tudatosítsa és elengedje. Mert ha tanulnia kellene egy helyzetből, ha fel kellene nőnie ahhoz, hogy megoldja, akkor imádkozhat megmentésért, sorra véve az összes létező angyalt, akkor sem érkezik meg a segítség abban a formában ahogy az egó ezt vágyja.

Konkrét példákat mondok:

 

szenvedély beteg, legyen alkoholista, drogos, játéggép függő, vagy akár shoppingoló, állandó jelleggel pénz zavarral küzd. Imájába a lottó nyereményt foglalja. Na most a még több pénz az alap függést szimplán felerősíti, a romboló hatás nagyobb pénz beáramlása esetén még erőteljesebb. Ezért az esetek többségében az Istentől és az ő angyalaitól a válasz a pénz utáni könyörgésre egy igen határozott NEM. Isten és az ő angyalai szívesen adnak energiát, pénzt, szakembereket a gyógyulásra, ha az illető képes szembenézni a saját függésével és megszabadulni tőle. Ez akkor működik, ha képes a saját gyengeségeivel, hibáival felnőtt módra szembenézni. Ha nem, akkor energia vámpírként kapcsolódik rá azokra az emberekre, akik a saját bűntudatuk vagy naiv jóhiszeműségük miatt manipulálhatóak.

 

A fizikai test betegségeinek jelentős részét az áldozati egónak köszönhetjük. Szuper eszközt kap a kezébe ugyanis az illető, hogy a másik embert kihasználhassa. Fontos felismerni, hogy ez a dinamika, az energia vámpírság dinamikája ott van-e, avagy sem. Mert van az az eset, hogy aki beteg, a gyógyulás érdekében igényli és meg is érdemli a segítséget. Az áldozati beteggel azonban az a helyzet, hogy sajnos esze ágában sincs meggyógyulni! Például cukorbeteg és édességgel tömi magát. A tüneteit a végletekig eltúlozza, ezzel szerezve figyelem energiát, anyagi támogatást, felmentést feladatok alól. Egyetlen teszt kérdéssel a játszma világosan megmutatja magát: mit teszel a gyógyulásodért?? Ha az illető erre ad egy világos választ, megérdemli, hogy segítsd, abban az esetben ha van erre energiád és tudod, hogy kell jól csinálni. Ha nincs bőven fölös energiád, mégis segítesz, Te is kimerülhetsz annyira, hogy megbetegedhetsz, erre vigyázz. Ha nem tudod, hogy kell profi módon segíteni, akkor a jó szándék a pokolba vezet, merthogy abból van kikövezve  A vak vezet világtalant helyett érdemes önvizsgálatot tartani, feltenni ezt a kérdést, tényleg értek-e ehhez?

 

Párkapcsolati függés és áldozati egó. Mindenről vagy a pasik, másik nem esetén a nőnemű bestiák tehetnek. Helyesebben a Pasi vagy a Nősárkány  Viccet félretéve, a dráma háromszögben, a párod tettesnek való beállítása jó eszköz arra, hogy a megmentő megmanipulálható legyen. Testvér, szülő, barát, vagy akár a saját gyermeked belerángatható a megmentő szerepébe.

A gyerek, ha az a dolga, hogy a szülőt, aki a körülmények és a párja áldozata, meg kell hogy mentse, megoldja azt, amire a szülő képtelen, igen súlyosan sérül. Minél erősebben rárakták ezt a szerepet, annál kevésbé van saját élete. A mások életét éli. Ha fellázad, akkor hoppá, tettes lesz, aki a szegény nyomorult anyját vagy apját bántja. Magára hagyja a hálátlan dög.

 

Ha áldozatnak érzed magad, ismerd fel, ez egy érzés, egy téves hitrendszer, ami meghaladható. Az érzelmi blokkokból, családi mintákból kételkedés és hitetlenség fakad, korlátozzák azt, hogy higgyünk önmagunkban, a többi emberben, a boldog jövőben, a kiteljesedésben. Ahhoz, hogy a sorsunkat a kezünkbe vegyük, fel kell nőni a feladathoz. Felismerni és elengedni a korlátozó sorsmintákat. Ha megtanulunk kapcsolódni a szellemi vezetésünkhöz, a problémáink megoldása világossá válik és kézzel fogható. Tanulni tudunk azoktól, akik tudják jól csinálni. Ha elakadtál, ismételd ezt a kérdést: mi az, ami ebben a helyzetben segít? Ezzel a figyelmedet kiemeled onnan, ahelyett, hogy az improduktív agyalásba ragadnál, vagy éppen a depresszió tehetetlenségébe és nyitottá válsz arra, hogy a megoldási lehetőséget felismerd és meg is valósítsd.

 

 Ha hasznosnak találtad az írásomat, a megosztást hálásan köszönöm

Ha szeretnél terápiás segítséget, távban tudunk együtt dolgozni ezekkel a módszerekkel:

szimbólum terápia ( KIP)

reinkarnációs utaztatás

Hellinger családállítás

belső gyermek terápia

angyalterápia

Áldás!

A harag akkor keletkezik bennünk, ha irreális elvárást támasztunk. Olyan dolgot várunk el a másik embertől, amire az nem képes. A csalódás és a veszteség érzése, fájdalma van a harag érzése alatt. Maga a harag és a megbocsátás azért nehéz, mert a harag három részből tevődik össze. A jelenben haragszunk valakire, de ez mögött még ott van az, hogy haragszunk saját magunkra, ugyanis van felelősségünk azért, méghozzá teljes felelősségünk, amiért ez a szituáció kialakult. Amikor jelentősen túlreagáljuk a helyzetet, akkor ott van mögötte egy múltban keletkezett harag is, ami a közvetlen családunkkal kapcsolatos, a gyerekkorból jön. Amikor irreális elvárás támasztunk egy másik ember felé, ez abból fakad, hogy a másik emberre rávetítünk egy idealizált képet, olyan képességeket, tulajdonságokat, energiaszintet, amik messze vannak attól a ténytől, hogy a másik is emberből van. Legyetek nagyon óvatosak azzal a hamis érzéssel, hogy a teljes oldás helyett azt az egó-mítoszt választjátok, hogy én megbocsátok és ezzel felsőbbrendűbb vagyok mint a másik, aki ott hibázott. Ennek a karmikus következménye ugyanis az, ha a hamis megbocsátás, a mártír szerepbe bújás mintává válik, rögzül, kimarad az a rész, hogy felvállaljuk a saját felelősségünket. A teljes felelősséget. Ezért a karma működésbe lép, megcseréli a szerepeket. Azt veszed észre, pontosan ugyanazt csinálod, amit a másik embernek képtelen voltál megbocsátani. A megbocsátás legnehezebb része pedig az megtalálni és kinyitni azokat a múltbeli, gyerekkorbeli traumákat, ahonnan a legtöbb haragunk fakad. Amikor a bennünk élő gyermek sérült, lemegyünk gyerekbe. Felerősödik az ideál kergetés és a csalódások újra és újra bekövetkeznek. A sérült belső gyerek függő helyzetekben ragad. Ugyanis azokat a szükségleteit, amiket anno a szülei nem elégítettek ki, mint elismerés, figyelem, gondoskodás, ajándékok, biztonság adása, segítség nyújtása stb játszmákkal próbálja megszerezni. Hízeleg a figyelemért. Hisztizik. Durcáskodik. Hibáztat. Fenyegetőzik. Hogyan lehet felvállalni felnőttként a felelősséget? Az első és legfontosabb kérdés, mire vágyom, mi a szükségletem. A második kérdés az, milyen formában kaphatom meg azt az energiát, legyen az figyelem, szeretet, elismerés és leginkább kitől. Mivel blokkolom, hogy befogadjam. Ugyanis ha újra belép a hamis elvárások sora, a negatív gyerekkori hiányok, nélkülözések mintája, olyan emberhez fordulunk, aki azt, ott egyáltalán nem tudja, vagy nem akarja adni. Mert nem képes rá, vagy nem az ő dolga. Vagy azért, mert érzi, ebben a helyzetben ki van használva. Elakadt az energia visszaáramlása. A megoldás az az, hogy ezeket a játszmákat felismerjük és feloldjuk. Ugyanis játszmákra csak akkor van szükségünk, ha hiányzik a tudatosság. A gyógyító forráshoz való kapcsolódás. A gyógyító forráshoz való kapcsolódás tölti ki a mély hiányokat és gyógyítja be a sebeket. Tesz bennünket képesség arra, hogy adjunk és elfogadjunk. Hogy felelősséget vállaljunk az életünkért. Felnőttként. A felelősség vállalása ugyanis felszabadít. Ha én teremtem a világomat, a negatívot is én teremtettem bele. Rajtam múlik, hogy ezt megváltoztassam. Szeretnék még félreoszlatni egy mítoszt az önismerettel kapcsolatban. A szakpszichológiában és “spirituális” vonalon is elterjedt az a nézet, hogy az önismeret gyógyít. Ez tévedés. Az önismeret egy elengedhetetlen lépcsőfok a gyógyulás, traumafeldolgozás, felnőtté válás folyamatában. Viszont az az energia, ami a gyógyulást teljessé teszi a Forrásból fakad. Akár az egyik marad ki, például ha az önismeret, a mintafelismerés tudatosítása nélkül fordulunk például isteni, angyali segítség felé, a felsőbb erő azt tudja tenni értünk, még tisztábbá, még plasztikusabbá teszi a negatív mintát. Visszajelez vagy éppen beint az Univerzum  Ha pedig a Forráshoz való kapcsolódás blokkolt, akkor a felszínre törő kaotikus érzések megoldhatatlannak tűnnek, az adott ember tehetetlenségként éli meg és jobb megoldás híján ismét visszafojtja, hárítja vagy éppen kiprojektálja valaki másra.

Ha segítségre van szükséged, online terápiában fordulhatsz hozzám, keress bizalommal!