Klasszikus energiaszerző emberi játszma a dráma háromszög. Játszmának nevezzük azt a kapcsolódást, ahol az egyik ember tudatosan vagy ösztönösen rábírja a másikat, hogy energiát adjon, amit magától, önként és dalolva nem tenne. A játszma sokféle létezik, most az alap dráma háromszöget vesszük, ennek a szereplői: tettes, áldozat, megmentő.

Ha arra vágyunk, fejlődjön a tudatosságunk, vágyunk a belső békére, a harmonikus, támogató, szeretetre épülő emberi kapcsolatokra, akkor kiemelten fontos, hogy a dráma háromszögből ki tudjunk lépni.

 
A dráma ugyanis az életünk része. Mondhatnám, már az anyatejjel ezt szívtuk be, szó szerint, ezt beszívtuk.
 
Minél meghatározóbb volt a dráma a családban, annál erősebben kialakultak a mintáink, az élet az egy dráma.
 
Első lépés, hogy felismerd, ha dráma háromszögben ha benne vagy, ez a három szerep létezik mindössze, a szerepek persze cserélődnek, vagy áldozat vagy, vagy tettes, vagy megmentő. Punktum. Azért vagy benne, akár önként léptél bele, akár belerángattak, mert mind a három szerepre hajlamod van. Eltérő mértékben, de azonosulsz mind a három egó szereppel.

 
Ezért a megoldás az, hogy felismerd, tudatosítsd, és meghaladd ezeket a szerepeidet. 
 
Áldozati egó. Kezdjük ezzel. Miért hibás ez a szerep? Az áldozati egójában élő ember a világot, mint a drámát úgy éli meg, hogy ő ártatlan, hasítja a világot tettesekre ( miattuk rossz a világ ) és vár a megmentőre, sőt ennél többet tesz, a kifinomult “intelligens” manipulációkat használ vagy  durva, támadós, hibáztatós játszma eszközöket azért, hogy megmentsék. És hoppá, itt már könnyen átbillenhet a tettes, vagyis a támadó, hibáztató szerepébe, a saját bűntudatát, azt hogy hibákat követett el, kiprojektálja, kivetíti a külvilágba egy másik emberre és ott támadja. Tény, hogy az áldozat attól áldozat, hogy ártatlannak, vétlennek hazudja be magát. Holott minden ember követ el hibákat, a felnőtt ember ezzel képes szembenézni, kezébe venni a sorsát, változtatni, fejlődni. Az áldozati egó ezt az irányítást a saját sorsa felett feladja, viszont lelkesen vagy éppen kétségbeesetten próbál irányítani másokat, hogy álljanak be a megmentő, segítő szerepébe. Sajnáltatja magát, panaszkodik. Eltúlozza a nehézségeit. Ha a megmentő kihátrálna, mert van saját dolga, a megmentő nehézségeit lekicsinyli, esetleg teljes mértékben megtagadja. Neked könnyű.

 
A legnagyobb probléma az áldozatisággal, hogy egy másik ember energiáját csapolja, akár tudatosan, akár ösztönösen teszi ezt. Holott a Forrás energiája végtelen, Isten, mint a Joly Joker megmentő, a Szuperman minden ember számára hozzáférhető. Azaz hozzáférhető lehetne, ha az áldozati egóját élő embernek lenne hite. Plusz bátorsága ahhoz, hogy a saját karmáját tudatosítsa és elengedje. Mert ha tanulnia kellene egy helyzetből, imádkozhat megmentésért, sorra véve az összes létező angyalt, akkor sem érkezik meg a segítség abban a formában ahogy az egó ezt vágyja.
Konkrét példákat mondok.
 
A szenvedély beteg, legyen alkoholista, drogos, játéggép függő, vagy akár shoppingoló mániákus, állandó jelleggel pénz zavarral küzd. Imájába a lottó nyereményt foglalja. Na most a még több pénz az alap függést szimplán felerősíti, a romboló hatás nagyobb pénz beáramlása esetén még erőteljesebb. Ezért az esetek többségében az Istentől és az ő angyalaitól a válasz a pénz utáni könyörgésre egy igen határozott NEM. Isten és az ő angyalai szívesen adnak energiát, pénzt, szakembereket a gyógyulásra, ha az illető képes szembenézni a saját függésével és megszabadulni tőle. Ez akkor működik, ha képes a saját gyengeségeivel, hibáival felnőtt módra szembenézni. Ha nem, akkor energia vámpírként kapcsolódik rá azokra az emberekre, akik a saját bűntudatuk révén megmanipulálhatóak.
 
A fizikai test betegségeinek jelentős részét az áldozati egónak köszönhetjük. Szuper eszközt kap a kezébe ugyanis az illető, hogy a másik embert kihasználhassa. Fontos felismerni, hogy ez a dinamika, az energia vámpírság dinamikája ott van-e, avagy sem. Mert van az az eset, hogy aki beteg, a gyógyulás érdekében igényli és meg is érdemli a segítséget. Az áldozati beteggel azonban az a helyzet, hogy sajnos esze ágában sincs meggyógyulni! Például cukorbeteg és édességgel tömi magát. A tüneteit a végletekig eltúlozza, ezzel szerezve figyelem energiát, anyagi támogatást, felmentést feladatok alól. Egyetlen teszt kérdéssel a játszma világosan megmutatja magát: mit teszel a gyógyulásodért?? Ha az illető erre ad egy világos választ, megérdemli, hogy segítsd, abban az esetben ha van erre energiád és tudod, hogy kell jól csinálni. Ha nincs bőven fölös energiád, mégis segítesz, Te is kimerülhetsz annyira, hogy megbetegedhetsz, erre vigyázz. Ha nem tudod, hogy kell profi módon segíteni, akkor a jó szándék a pokolba vezet, merthogy abból van kikövezve :-) A vak vezet világtalant helyett érdemes önvizsgálatot tartani, feltenni ezt a kérdést, tényleg értek-e ehhez?

 
Párkapcsolati függés és áldozati egó. Mindenről vagy a pasik, másik nem esetén a nőnemű bestiák tehetnek. Helyesebben a Pasi vagy a Nősárkány :-) Viccet félretéve, a dráma háromszögben, a párod tettesnek való beállítása jó eszköz arra, hogy a megmentő megmanipulálható legyen. Testvér, szülő, barát, vagy akár a saját gyermek belerángatható a megmentő szerepébe.
A gyerek, ha az a dolga, hogy a szülőt, aki a körülmények és a párja áldozata, meg kell hogy mentse, megoldja azt, amire a szülő képtelen, igen súlyosan sérül. Minél erősebben rárakták ezt a szerepet, annál kevésbé van saját élete. A mások életét éli. Ha fellázad, akkor hoppá, tettes lesz, aki a szegény nyomorult anyját vagy apját bántja. Magára hagyja a hálátlan dög.
 
Ha áldozatnak érzed magad, ismerd fel, ez egy érzés, egy téves hitrendszer, ami meghaladható. Az érzelmi blokkokból, családi mintákból kételkedés és hitetlenség fakad, korlátozzák azt, hogy higgyünk önmagunkban, a többi emberben, a boldog jövőben, a kiteljesedésben. Ahhoz, hogy a sorsunkat a kezünkbe vegyük, fel kell nőni a feladathoz. Felismerni és elengedni a korlátozó sorsmintákat. Ha megtanulunk kapcsolódni a szellemi vezetésünkhöz, a problémáink megoldása világossá válik és kézzel fogható. Tanulni tudunk azoktól, akik tudják jól csinálni. Ha elakadtál, ismételd ezt a kérdést: mi az, ami ebben a helyzetben segít? Ezzel a figyelmedet ahelyett, hogy az improduktív agyalásba ragadnál, vagy éppen a depresszió tehetetlenségébe, kiemeled onnan, és nyitottá válsz arra, hogy a megoldási lehetőséget felismerd és meg is valósítsd.

 
Ha terápiás segítségre van szükséged, írj nekem a dk1011@live.dk email címre!

Comments are closed.