1. Volt vagy van-e evés, ivás vagy gyógyszerfüggés az életedben?
2. Bízol-e abban, hogy tudsz egyedül is gondoskodni magadról vagy szükséged van valakire, aki gondoskodik rólad?
3. Meg tudsz-e bízni másokban és képes vagy-e elengedni az önkontrollt?
4. Eszel-e olyankor, amikor nem vagy éhes?
5. Jól gondoskodsz-e a testedről, például evés, alvás, testmozgás biztosítása és betegség esetén a megfelelő kezelést, ápolást elfogadva?
6. Mennyire esel szét, ha elhagynak, érezted-e hosszabb ideig a teljes reménytelenséget, voltak-e öngyilkossági gondolataid?
7. Érezted-e a sehová nem tartozás érzését?
8. Érezted-e azt, jó lenne láthatatlannak lenni?
9. Beáldozod-e önmagad azért, hogy megtartsd a fontos kapcsolataidat? Értem ezen a túlzott segíteni akarást, a vágyat arra, nélkülözhetetlen legyél?
10. Nagy igényed van arra, hogy megérintsenek, átöleljenek, mert így érzed magad biztonságban?
11. Elsodró erejű vágyad van arra, hogy elismerjenek és értékeljenek?
12. Érezted-e azt, nem érdemes kapcsolódni másokhoz?
13. Gyakran előfordul, hogy az általad csodált személy véleményét naivan és teljes mértékben igaznak fogadod el és lenyeled?
 
Ha a kérdések többségére igennel válaszoltál, akkor azt tapasztalod, hogy nagyon korai sérülések miatt a biztonság érzeted sérült. Ide tartozik a magzati kor és a csecsemőkor is.
Azért fogalmazok így, hogy értsd, az eredendő sérülés meggyógyításával a tünetek eltűnhetnek az életedből, visszakaphatod a biztonságérzetedet.
Kiemelten fontos, mert ez az alap, amire az egész életünk épül.
A biztonságérzet és maga az ősbizalom, ami azt jelenti az élet jóindulatú és támogató, megtanít arra, önmagadban és azokban, akik valóban megbízhatóak tudj bízni. Ez az anyától és az anyai ágról származik. Átvetted, ahogy az anyukád hitt önmagában és az élet jóindulatában. Ha félt, magától az élettől vagy az anyává válástól olyan félelmekkel és szorongásokkal érkeztél ide, amit megpróbálhattál függésekkel pótolni. Ezek a függések megakadályozzák azt, hogy önmagad lehess.
Ha szeretnél ezen változtatni, három terápiás módszerrel tudok segíteni. Az egyik az egyéni Hellinger családállítás, ahol az un. generációs félelem és nehéz sors csomagot kell elengedni, mert ez a csomag addig adódik kézről kézre egy családon belül, amíg valaki képessé válik arra, letegye és befogadja azt a gyógyító erőt, ami nemcsak őt, hanem az egész család lelkét meggyógyítja. A generációs félelem csomag, amit dédanyáktól és még régebbről adódik anyától a lányáig, abból a tapasztalatból táplálkozik, hogy egy anya és a gyermeke nincs biztonságban például háborúk, egy erős férfi hiánya vagy éppen a férfi agresszivitása, alkoholizmusa miatt.
A másik terápiás módszer a Belső gyermek terápia, ahol létrehozzuk és elmélyítjük a kapcsolatot a benned élő gyermekkel, indulva az alapoktól, ha erre van szükség. Ide értem magát a magzati kort is, ahol megsérülhet maga a létezésed joga, a jól-létre való jogod, azáltal, hogy nem akartak vagy esetleg magát az abortuszt is megfontolták. A negatív születés élmények is feloldásra várnak, akit érint még az a kórházi tapasztalat, ahol nem tették mellre az újszülöttet, elválasztották és időre hozták-vitték, mint egy csomagot… Aztán a hazatérés körülményei és így tovább…
A harmadik módszer szimbólumokkal dolgozik, ha ez anya gyermek kapcsolat és ősbizalom, akkor a szimbolikus kép, amivel dolgozunk a kapcsolódás magához a Földhöz. A mocsár instabil és megfojt. A benned élő rét, ahogy megjelenik, tükrözi a benned élő anyai kapcsolódást. Ezek a képi szimbólumok átalakíthatóak és megoldási mintát adnak a félelmek feloldására is.
 
Ha szeretnél terápiás segítséget, távban tudunk együtt dolgozni. Bővebben az elérhetőség menüpont alatt. 

A nárcizmus és az „empataság”

 

Kedves empaták, azzal kezdeném, hiába hiszed magad empatának, nem vagy az. Megmondom miért: ha valaki képes együtt érezni másokkal, másoknak az empátiából bőven osztogat, akkor tud adni belőle önmagának is.

Ha ezt beismered, hogy mindig másokért teszel, ha alárendelődsz a kapcsolataidban, sőt együttérzel a szenvedőkkel, de önmagaddal nem, akkor beláthatod, hogy ez egy káros szerep, ami megfelelésre épül, ahol szeretetre, biztonságra vagy elismerésre sóvárogsz. Ez függést hoz létre.

Egy olyan minta követése, ahol mindig másokat helyezel magad elé. Ha valaki túl önzetlen akkor törvényszerűen bevonz valakit, aki kihasználja. Maga a gyógyulás, a kiszabadulás a kihasználó kapcsolatokból azon múlik, hogy elismered-e, felborult az adok-kapok egyensúlya a kapcsolataidban, hogy nem tisztelnek, mint embert, de érzelmileg zsarolnak, azért hogy háttérbe szorítsd az igényeidet és túl jó legyél.

Ha megtörtént a felismerés, akkor képes vagy-e rá, hogy akár egyedül, akár terapeutai segítséggel kibontsd azokat a mintákat, amik a gyerekkortól kezdődően beletettek ebbe a szerepbe. Gyakran találkozom azzal a terápiás oldások során, hogy ha már valaki súlyosan megtépázva kikecmergett egy ilyen kapcsolatból, hibáztatja magát. Minél inkább hibáztatod magad, „én voltam az aki nem volt elég jó” annál inkább „bevonzod” ezt másoktól is. Arra a kérdésre, hogy hogyan mehettem ebbe bele, mit rontottam el, elég egyszerű válaszok vannak. Azt tetted, amire a gyermekkorodban mintát kaptál, fel sem tűnt igazán, hogyan bánnak veled.

Ezek olyan erősen működő programok, hogy amíg nincsenek feltárva, törvényszerűen belevisznek ilyen helyzetekbe. Kaptál törvényként működő mintát a szüleidtől arra, milyen is egy kapcsolat, ők hogyan éltek. Aztán maga az ödipusz korszak és még utána is, ahol az ellenkező nemű szülőhöz kapcsolódtál, mintát adott arra, hogy, hogy a legfontosabb Ő, mennyire tart értékesnek, fontosnak, hogyan bánik veled.

Amikor felismered azt, hogy ragaszkodsz egy fájdalmas kapcsolathoz, hogy ráfüggtél a partneredre, a legfontosabb felismerés az, hogy a függések alapja az un. fájdalmas hiányok sora. Fájdalmas hiány a gyermekkorban megélt veszteségből fakad és onnan ismétlődik. Veszteségről beszélek és a feldolgozása is gyászmunka, mert ugyanúgy veszteség az is, amit soha nem kaptál meg, mint ami a tied volt és aztán elveszítetted. Az, hogy fontos vagy-e, szerethető vagy-e, biztonságban vagy-e, értékes vagy-e, számít-e amit szeretnél, amit érzel.

Szereteten, tiszteleten alapuló párkapcsolat, ahol az adok kapok egyensúlya is megvalósul, csak abban az esetben jöhet létre, épülhet fel, ha a szüleiddel, a tágabb családoddal eljutsz az oldások során idáig, hogy: „ így kaptam az életem, ennyit és ebben a formában tudtatok adni, jót rosszat egyaránt. Begyógyítom a sebeimet, elfogadom az Életet. Innentől felnőttként megoldom”

Ahol az oldások után a nők be tudják fogadni és meg tudják élni a női energiát és a férfiak valódi férfiak tudnak lenni, mert képesek a családjuk férfi energiájához kapcsolódni. A forrás alapja a nőknél az anyai ág, a férfiaknál pedig az apai ág.

Az empatasággal van egy másik nagyon komoly probléma is, nemcsak a kihasználó kapcsolat bevonzása. Az, hogy együtt érzel a szenvedőkkel az egy képesség, ami mellé feltétlen szükség van egy másik képességre is, ez pedig a tisztán látás. Tisztán látása és elfogadása annak, hogy az a helyzet, amivel a szenvedő küzd, egy olyan karmikus lecke, ami a fejlődését kell hogy szolgálja. Ha nehéz a helyzete, ha bajban van, miért ezt teremtette magának, milyen okokból tapasztalja ezt meg. Ha belenyúlsz és megpróbálod megoldani mások helyett, akkor soha nem tanulnak belőle. Ráadásul ha nem a saját utadon jársz, nem éled az életed, a saját fejlődésedet is korlátozod, nemcsak a másik emberét. 

Ha szeretnél terápiás segítséget, távban tudunk együtt dolgozni ezekkel a módszerekkel: szimbólum terápia ( KIP) reinkarnációs utaztatás Hellinger családállítás belső gyermek terápia.

Érzelmi blokkok oldása 

Ha átélsz egy negatív érzést, de nem tudod feldolgozni, akkor a tudatalattiba kerül. Blokkot, vagyis akadály képez, gátol az új dolgok, élmények megtapasztalásában. Visszatart, hogy ne kelljen ugyanazt átélni. Ilyen például a csalódástól való félelem. Vagy a kudarctól való félelem. Ha a lendület, a lelkesedés, a haladás tüze érzelmi blokk miatt el van fojtva és ez a gát félelem alapú, akkor a testünkben gyulladás jön létre.

 

A testünk üzen a betegség szimbolikáján keresztül. Ha vesszük az üzenetet, felszínre hozzuk és feloldjuk az érzelmi blokkot, akkor a testünk öngyógyító folyamatai beindulnak, igen tudunk mondani, ha szükséges a természetgyógyász, az energia gyógyász vagy az orvos segítségére, és a segítség valóban segíteni fog. Folytatás lent:

 

A legjobb példa erre a ciszták keletkezése és felszívódása. Zárt burokba kerül egy érzelmi fájdalom. Hiába iszol meg három liter vizet, mosod át a testedet tisztító teával, a burok zárt, ezért marad. Ha a ciszta például a fogakhoz, a fog gyökerekhez kapcsolódik, akkor az anyagi biztonság és a negatív családi minták, mint extra nehéz sors, nélkülözés, felszínre hozása és gyógyítása szükséges.

 

Az érzelmi blokkok ellenállnak a gyógyító energiának. Erre a legjobb példa a bűntudat érzése. Nem érdemlem meg, hogy a sorsom jobbra forduljon. A bűntudat feldolgozásában egyrészt át kell élni azt, ami fájdalmas, másrészt le kell tenni az a terhet, hogy minden rajtad múlt. Ott van még jó sok szereplő, a többi ember felelőssége, vagy annak felvállalásának hiánya is….

 

A petefészek ciszta üzenete, az új dolgok megteremtésének vagy befogadásának gátja. Lehet szégyenből fakadó, negatív szexuális élmény miatt.  Ha a szülők válása katasztrofális, komoly traumát okoz, sok fájdalom kerül a deréktájra, a méh, a petefészek területére. A gyermeki énünk túlélési mintákat hoz létre, ezek közül most bővebben a tanult tehetetlenség mintájáról írnék.

 

Ha a szülő áldozat, a többi ember és a körülmények áldozata – legalábbis ezt éli meg – nem képes mintát adni arra, hogy vehetjük a kezünkbe a sorsunkat. Tanult tehetetlenségi mintát hoz létre az is, ha gyerekként olyan elvárással találtuk szembe magunkat, ami teljesíthetetlen volt. Van amikor nem is mi dolgunk lenne megoldást találni. Nem a mi dolgunk  helyrehozni, amit a szülők elrontottak vagy a saját sorsuk miatt kellett elszenvedniük. Kicsik vagyunk ahhoz, hogy a szülőnek érzelmi támaszt, mankót adjunk. Felcserélődött szülő-gyermek szerepek kényszeressé tehetik azt, aki ebben nőtt fel. Vagy túl aktívvá vagy túl passzívvá válhatunk. Ha aktívan cselekszünk, beállhatunk a megmentő szerepbe, a „mindenki támasza” szerepbe, a „mindenki fontosabb mint én” szerepbe. Ennek komoly ára van, le kell mondanunk a saját életünkről, arról, amiért ide, erre bolygóra leszületettünk.

 

A tanult tehetelenségben passzívvá válunk és szenvedünk. A múlt feldolgozása kiszabadít a tehetetlenség vagy a túlzott és igen fárasztó „mindent megoldok” csapdájából és elkezdődhet egy tanulási folyamat, a hogyan tudom megoldani, megvalósítani, megteremteni kudarcokkal tűzdelt útján. Azt is fontos megtanulni, hogy rá kell bízni a megoldások egy részét a többi emberre, akár az életre, az időre… Ha az akadályt, a problémát túl nagynak, magunkat pedig kicsinek, tehetetlennek érezzük, az arra utal, lementünk gyerekbe, a gyermeki énünk küszködik. Újra játszik egy régi, feloldatlan konfliktust. Ha a felnőtt énünk bekapcsolódik, átadhatja a gyermeki énnek azt a tudást, ami már nála ott van. Van amikor még ennél is több kell, bekapcsolódik az érzelmi gyógyulási folyamatba a bennünk élő isteni rész.

1. A szégyen

Dr. Hawkins kalibrációja szerint a legrombolóbb érzés ( lásd Erő kontra erő című könyve, vagy google Tudattérkép ) mivel a legtávolabb van a gyógyító, feltétel nélküli szeretettől. Szégyent élhetünk át akkor, ha mi tettünk valamit, vagy velünk tettek valamit, sőt akkor is, ha családtagunk él, cselekszik „elfogadhatatlan” módon. Minden megtörtént traumára igaz, hogy gyógyulatlan, betokozott lelki sebbé akkor válik, ha elmarad a megosztása és feldolgozása egy támogató, empatikus kapcsolódásban.

 

… „ nem mondhatom el senkinek… ” miért is?

 

Azért mert az adott csoport, legyen az a család, vagy baráti kör, munkahely, lakóhely sőt még ennél nagyobb nyilvánosság is olyan mértékben ítélkező, hogy a teljes kirekesztettségtől való félelem áttörhetetlen blokkot képezhet.

 

Ősi, zsigeri szinten a kirekesztettség halálfélelemhez kapcsolódik, ott van a tudatalattiban, kirekesztettek, száműztek, s még a törzsi fejlődési szinten ez egyenlő volt a biztos halállal. Erre a rejtett halálfélelemre épül a megszégyenítést alkalmazó nevelés. Az odatartozás biztonságáért aztán gyermek és felnőtt eltűri a megszégyenítést, alkalmazkodik és közben igen nagyot sérül.

 

Ahhoz, hogy a szégyen sebe meggyógyuljon, feltétel nélküli szeretetre épülő kapcsolódásra van szükség, mert el kell mondani, át kell újra élni ahhoz, hogy túl lehessen lépni rajta.

 

Karma szempontjából ez is végtelenül egyszerű, ha megszégyenítettél valakit, ítélkeztél, a karmikus törvények létrehozzák a szituációt, hogy átéld. De nem azért tapasztaltad vagy tapasztalod ezt meg, hogy ebben elveszítsd a lelkedet, hanem azért, hogy átérezd, ennek mekkora súlya van, mekkora fájdalmat okoz, mekkora sebet ejt … és az ítélkezést bármi felett, a gúnyolódástól a szégyenfalig, kitisztísd a világodból.

 

Negatív rezgésből a pozitívba ennél a traumánál az út így néz ki, bátran vállalom, amit tettem, éreztem, gondoltam, teszek, érzek és gondolok. Feltétel nélkül elfogadom a magam és a mások szerepét ebben a karma körben és átadok gyógyulásra minden mocskot, minden fájdalmat, félelmet, neheztelést és haragot.

 

Meditációban segítségül hívható ehhez az öngyógyító munkához Mihály arkangyal és a királykék gyógyító fény – az emberek által művelt gonoszság sebeinek a gyógyítására. A víz tisztító ereje Gabriel arkangyallal és narancs színű gyógyító fénnyel kimossa a mocskos élményeket és a végén, smaragzöld és rózsaszín fény Rafael arkangyallal a szív csakra gyógyításához.

 

2. Bűntudat 

A bűntudat érzése 100 százalékban felesleges, ezért teljes mértékben elengedhető. Mégpedig azért, mert a bűnösség érzése azon a tévedésen alapszik, egyedül Te vagy a hibás, Te vagy az, aki hibáztatható. Ezzel szemben az igazság az, minden résztvevőnek felelőssége van abban, ami megtörtént vagy ami történik. Azért hiszünk abban, hogy lehetett volna jobban csinálni, többet kellett volna tennünk, másként, mert a feldolgozatlan szomorúság miatt képtelenek vagyunk a tisztánlátásra, önmagunk elfogadására, jó és rossz oldallal együtt. Maga a túlzott bűntudat mintája arra épül, hogy a szülő, a gyermekkori környezet, az iskola a bűntudat keltéssel “nevelt”. Összetörtél valamit és megbüntettek. Hibás voltál-e azért, ha a szülő jobban szerette a tárgyat, ami pótolható, mint téged? Ha nem biztosított biztonságos teret az önfeledt játékhoz? Még mielőtt átesnénk a ló túlsú oldalára és mi lennénk most meg a szülőt hibáztatók, jobban járunk, ha megtanuljuk az elfogadást. Maga az elfogadás tisztább, magasabb rezgés szinten tud létrejönni, ott automatikusan megvalósul. Az alacsonyabb szintű érzéseket feldolgozva tudunk felemelkedni az elfogadás szintjére. Magát az érzést szerintem ismeritek, amikor jól mennek a dolgok, ha nagyon jó kedved van, lazán legyintesz a kellemetlenségekre. Szereted magad. A meditációs technika, ami feloldja a bűntudatot, a következő: képzeld el, vizualizáld az elfogadás sugarát, ami fentről megvilágít. Ez lehet fehér színű fény vagy a szivárvány tiszta színeiből az, amelyikre éppen szükséged van. Add át, amit szeretnél elfogadni. Aki szeret angyalokkal együtt működni, kérje az őt segítő angyalt, adjon energiát az elfogadásra, tisztítsa ki a bűntudatot. Teljesen. Ha kétségeid vannak, ahogy nekem is voltak, kérd, hogy a felesleges bűntudatot oldják fel. Meg fogsz lepődni, ha így kéred, akkor is kitisztul az egész. Mert ez egy hamis érzés. Kisebb dolgokra ezt akár kemény ???? 5 perc alatt teljesen végig vihetjük. Nagyobb dolgok esetén van egy nehezebb része, amikor a veszteség mély bánatát oldani kell – engedd, ha sírnod kell, mert így tisztul. Ha oldódott a szomorúság, kérd újra az elfogadás sugarát.

 

 

3. Félelem

 

A belső gyermek félelmeinek feloldása
 
Már a magzati korban, ha a szorongás, félelem rezgéséből fejlődtünk embrióból ember gyerekké, mert az anyukánk félt és szorongott, az a kettősség határozza meg az életünket, igazán otthon a szorongásban és a félelemben érezzük magunkat, közben mélyen vágyunk a biztonságra, a nyugalomra. Az isteni nyugalom a feltétel nélküli szeretet egyik aspesktusa. Isteni. A szorongásban azt éljük át, a helyzethez képest kicsik vagyunk. Annál kisebbek, kiszolgáltatottabbak, minél korábbi élményből táplálkozik a félelem. Amikor a félelem forrását keressük, az un. gyökér okot, meditációs technikával utazunk a múltba, a felnőtt én összekapcsolódik a bennünk élő gyermekkel. Feltétel nélkül elfogadjuk, szeretjük és támogatjuk a bennünk élő gyermeket, féljen bármitől. Másként fél az újszülött, az óvodás én, mástól fél a tinédzser. Oldás során a tudatalatti kinyílik és az eredeti félelem jelenik meg. Ez attól gyógyul, tisztul, hogy a mostani, felnőtt énünk az akkori helyzetet képes biztonságosan megoldani. Kérhet és kaphat a felnőtt én ehhez segítséget a szellemi vezetésétől. Ezt az ősbiztonság érzést, odafigyelést tudja odaadni a belső gyermeknek, aki a személyiség aktív része. Amikor a bennünk élő gyermek megnyugszik, meghálálja a törődést, abból ad a felnőtt részünknek, amit még ő jól tudott. Játékosságot, kreativitást, jószívűséget. Ha generációs sorsminta a félelemben élés, családi minta, akkor ezt kapjuk örökségként, tudatalatti programot, akkor tartozhatom a családhoz, ha együtt szorongok velük. Mert ennél jóval félelmetesebb elveszíteni azt, hogy kötődöm, hozzájuk tartozom. A gyökerek nélküli sodródás ijesztő. Sorsminta oldásánál igazából egy vak szereteten alapuló tévedést igazítunk ki. A tévedés azon alapszik, hogy ha osztozunk a rosszban, mindenkinek egy akkora rész jut, amivel meg tud birkózni. Mindenki kiveszi a részét és így könnyebb. Holott az isteni részünk, akit belső, legmélyebb békeként meg tudunk tapasztalni, végtelenül nyugodt, jóindulatú, része a jóindulatú, támogató Univerzumnak. A bennünk élő végtelen bölcsességhez kapcsolódva lehetünk óvatosak, amikor arra van szükség. Mert minden félelemnél, szorongásnál, amit a jelenben megélünk, van egy kérdés, ami irányt mutat. Miben legyek óvatosabb, mire figyeljek és mi az, amibe bele lazulhatok, nyugodtan megtehetem. Mert a szorongás igen kimerítő, mindent figyel, mindent kontrollálni akar, alvás zavarokat okoz és sajnos kikapcsolja az immunrendszert, amit a legújabb kutatások igazoltak. Több mint szorongató, kellemetlen érzés, hosszú távon megbetegít. A belső gyermekkel végzett munka egy összekapcsolódás, integrálás. A gyermeki, a felnőtt és az isteni részünk kapcsolódik. Ha a szülő mély lelki sebeket ejtett a gyermeken, akkor a negatív szülőkép, mint bánásmód rávetül arra, mit feltételezünk és várunk el istentől, univerzumtól. Akit vertek, azt veri az isten – legalábbis így éli meg… Ha a szülő érzelmileg elhanyagoló, a teremtő is az, közönyös a szenvedővel. Ha kimondottan rosszindulatú, gonoszkodó, hát ez egy ilyen világ, ahol a gonoszságnak nagyobb tere van… Ezek az érzelmi bugyrok, megélések blokkolják a Forráshoz, az ősbiztonsághoz való kapcsolódást, ezt mindenképpen oldani kell. A belső gyermek félelmeinek feloldásában kiemelten fontosnak tartom a karmikus háttér ismeretét. Mert ha anno, valamikor régen, olyan negatív karmát hoztunk létre, amivel félelmet keltettünk, megfélemlítéssel irányítottunk, akkor egy ártatlan részünknek ezen a tapasztalaton át kell menni. A gyermeki részünk ártatlan. Ha azért bántják, büntetik, mert amit elvárnak tőle, az képtelenség, ő ártatlan. A karma megismerése felszabadító, akkor ezt és ezt okoztam, ezért ezt és ezt megtapasztaltam. Tartott A ponttól B pontig. Véges. Vége van. Most már több, jobb ember vagyok. Megfejlődtem, leckét megtapasztaltam. A tudásomat, jóindulatomat, erőmet a többi ember és önmagam javára fordítom. Első körben bőségesen adok a bennem élő gyermeknek, aki megnyugszik, fellélegzik, kinyílik az örömre.
 
Félelem oldás – amikor átvett, generációs mintából fakad
 
Rejtett és nyílt sorsminták, sors-forgatókönyvek
 
Jól látható az a sorsminta, ami így jelenik meg: a mi családunkban mindenkinek fáj a dereka, mi derékfájósak vagyunk… Vagy így például, az anyukám és a nagymamám is pánikolós volt, amióta az eszemet tudom, szorongok és félek.
Ezek a sorsminták a gyermeki, ártatlan tudatunkba beíródnak, beszívjuk, mint a szivacs. Aztán hitrendszerré válnak, ami beton keményen bevésődik. Holott ezen a tévedésen alapulnak: ahhoz, hogy odatartozhassak a családomhoz, teljes jogú tagként, az örökségül kapott mintáimat mindenképpen tartanom kell, el kell szenvednem. Olyan ez a gyerek, mint az apja, vagy mint a nagymamája, tisztára olyan. Ha sokat hallod ezt, meghatározó korláttá válik. Ha magát a tévedést kioldjuk, hogy másolnod kell azt ami negatív, betegségeket, tulajdonságokat, akkor felvállalható egy olyan életút, ami felszabadult. Önmagad lehetsz, még akkor is, ha most kell kitalálnod, ez mit is jelent ???? Magunkkal visszük, ami értékes, ami tiszteletre méltó és magunk mögött hagyjuk a felesleges szenvedést, önkorlátozást. Tisztelheted a gyökereidet akkor is, ha más célokhoz igazítod az életed.
A rejtett sorsminta működését úgy tudod megérteni, ha a családra, mint egészre gondolsz és itt a nagy családot, un. klánt értem, ebbe beletartoznak a nagyszülők, sőt olyan korábbi felmenők is, akiknek extra nehéz sors jutott, vagy kiemelkedő igazságtalanságot éltek meg. Az egészhez tartoznak azok is, akik meghaltak és akik meg sem születtek…
Mivel a család egész, csak úgy lehet egész, ha minden generációban van valaki aki az adott szerepet viszi. Ha anno valakit kitagadtak, minden generációban lesz egy fekete bárány. Ha az a minta, az egyik gyerek az egyik szülőhöz, a másik a másikhoz tud csak kötődni, ez is öröklődik…
Rejtett sorsminta az is, amikor a szülő előző partnerének sorsa tragikus, akkor egy gyermek képviseli őt. Ez a gyermek ellenséges, békétlen, hiperaktív – amíg a köteléke oldva nincs…
Rejtett sorsmintát ad az ikertestvér elvesztése a magzati korban, a következő érthetetlen, megmagyarázhatatlan érzéseket éli át az élő: állandó bűntudat, halálvágy, félembernek érzi magát és mégis kettő helyett helytáll…
A sorsminták oldását a Hellinger családállítás törvényei alapján végezzük és a szeretet rendjének a helyreállítása a célunk.
Életre szóló élmény lehet ezt csoportban megtapasztalni. Itt szeretném felhívni a figyelmeteket arra, hogy körültekintően válasszatok terapeutát. Mert amennyiben az állítás során nem történik meg maga az oldás, nincs végig vezetve a szeretet áramlásáig, akkor elég súlyos káoszt okozhat az illető személyiségében. Természetesen mint minden kontár munka, ez is javítható, jó esetben nem magában a módszerben csalódik az, aki így járt.
Maga a családállítás a családi sorsmintákat oldja, gyógyítja.
Ha az adott blokkhoz, elakadáshoz olyan meghatározó előző életbeli trauma is kapcsolódik, aminek a hatása erősebb is lehet, mint amit a mostani családunkban átéltünk, megtapasztaltunk, akkor a családállítás szükséges, de nem elégséges…
Ezen kívül erősen terhelt családokban, például ahol alkoholizmus van, szexuális visszaélés történt vagy ha a szülő mentálisan vagy pszichésen súlyosan sérült, akkor kiemelten fontos a családállítás mellett a bennünk élő gyermek gyógyítása is, belső gyermek terápiával. Mert másképp érez, cselekszik és gyógyul a gyermeki énünk, mint a felnőtt énünk. Lehet a felnőtt énünk már belátó, megbocsátó, elfogadó, attól még a gyermekkori sebek, fájdalmas hiányok még gyógyításra várnak.
S van gyermeked, a legtöbbet akkor tehetsz érte, ha megszakítod az un. generációs fájdalom és félelem csomag tovább adását. Az oldás során szétválasztjuk a jót, a követendőt attól, ami nem hozzád tartozik. Az a felmenőd sorsa, az ő karmikus vállalása. Neked és a gyermekeidnek legyen az a vállalása, hogy kihozzátok a legjobbat az életetekből.

 

gyász, veszteség feldolgozása időben hosszú folyamat. Az elengedés akkor jöhet létre, ha a szíved teljesen be tudta fogadni és feldolgozni a bánatot egészen a megbékélésig…

 

A szívcsakránk úgy működik, hogy az elhárító mechanizmusok védelme alatt van. Attól van megvédve, hogy megszakadjon, vagyis hogy a feldolgozandó fájdalom ne okozhasson akkora sérülést, ami helyrehozhatatlan. Ha nyitott állapotban sokk-szerűen történik valami, például ha hirtelen meghal, akit szeretsz, a szív a félig feldolgozott fájdalomra sérülten zár vissza. De ha még volt is lehetőséged felkészülni a szeretted halálára, akkor is kemény munka végig menni a megváltozhatatlanon. Elhúzódó gyászban elakad az életöröm megélése, az önmagunk és mások szeretetének a képessége.

Minden veszteségünk gyász, legyen az szakítás, a szülők válása, baráti kapcsolatok megszakadása. A személyiség érettségétől, stabilitásától függ, hogyan tudja a gyászfolyamatot megélni és attól, hogy lelki szinten a kapcsolata az elvesztett személlyel mennyire volt mély. Az elhúzódó gyász négy évnél hosszabbra nyúlik, megakadályozza a kölcsönös szereteten és elfogadáson alapuló kapcsolatok létrehozását és megélését.

Ha a félig feldolgozott fájdalmakra rázárult szívet megnyitjuk, ez két irányba történhet. Mint minden csakránk, a szív is leadja és felveszi, befogadja az energiákat és az információt. Leadó üzemmódban a sérülés kivetítés és játszmák formájában jelentkezik. A feldolgozáshoz a szívet befelé, a mélység felé, a feltétel nélküli szeretet forrása felé nyitjuk meg. Ott megtaláljuk az oldást, az elfogadás végtelen erejét.

 Minden befejezetlen érzelmi szál köteléket hoz létre, legyen az szeretet hiány, elismerés iránti vágy, harag, be nem teljesült ígéretek, a jövőről közösen megalkotott vágyak. Teljesen elakaszthatja a gyász feldolgozását az is, ha bűntudatod van.

 

gyász-meditációban szemben állsz azzal, akit el szeretnél engedni, rányitod a szívedet és összekapcsolódsz a szívével. A feldolgozás optimális ütemének a beállítása meggyorsítja az elengedést anélkül, hogy fennállna a borulás veszélye. Kérdezz rá a szívedre, mennyire van nyitva. Testérzetben ilyenkor a mellkas közepén nyomást vagy égető érzést észlelsz, ami jelzi hogy a befogadandó fájdalom nagyobb, mint amennyire a szív ki van nyitva. Ha nem jelenik meg a testérzet, a meditáció nem elég mély. Ott tovább kell mélyülni. Tehát érzékeled, hogy mekkora a feldolgozandó érzés, ahogy nyom, feszít, éget. Megkéred a szívedet, nyisson rá az optimális mértékben. 

A szellemi segítők, az isteni kegyelem erejére támaszkodhatsz a feldolgozás során.

 

Az elengedés gyakorlat hatása az életünkben a harmónia megélése, a szeretet és életöröm képességének a visszatérése. Ha jól sikerül a gyakorlat, rámosolygunk a világra újra és a világ visszamosolyog ránk.
Ugyanis nincs olyan elvárás a szellemi vezetésünktől, hogy folyamatosan szenvedjünk, sőt. 

Az eltávozott szeretteink akkor nyugodhatnak békében ha bennünk is végbe megy az elengedés, megbékélés folyamata.

 

Ha terápiás segítségre van szükséged,  az elérhetőség menüpont alatt megtalálod a szükséges infókat.

Szerettel ajánlom a vezetett meditációmat Azrael arkangyallal

 

domoszlaikatalin on május - 30 - 2019
Hozzászólások kikapcsolva
Tudtad -e, hogy az önismeret egy idő után zsákutcába vezet?
 
A személyiséged megismerése fontos. A lényed megérdemel minden jót, empátiát, szeretetet, figyelmet. Feltétlenül igényli a fejlesztést, az ismétlődő, bosszantó hibák javítását.
 
Az igazi lelki fejlődéshez azonban ennél jóval több kell. 
 
 
Két hasonlatot hozok fel a személyiség működésére. Az egyikben a személyiség egy hajó. A hajó a kikötőben van biztonságban, ott lehorgonyozhatsz. Önismerettel foglalkozol, ami azt jelenti, a hajó minden zegét-zugát jól kiismered. Talán még ki is hajózol ismert vizekre, de mi van az ismeretlennel. De honnan vette Columbus a bátorságot, hogy elinduljon nyugatra, honnan jött a hite, élve odaér?
 
Mert a Világot akarta megismerni!
 
A másik hasonlatban képzeld el, hogy a személyiséged egy ház, körbe veszi egy kerítés. A kerted kicsi, rendezett. Remélhetőleg. Ha mégsem, hát elfoglalhatod magad azzal, ott szépen rendet raksz.
 
A lelki fejlődés ennél azonban jóval többet kíván. Bontsd le a kerítést és terjeszd ki a területedet, engedj be a kinti dzsungelből egy darabot. 
Ha ezt megteszed, azt tapasztalod, a növekedéseddel együtt beáramlott a káosz. Ennek örülj, mert a növekedés első, egyben biztató jelét tapasztalod. Aztán felnőssz a feladathoz, kiismered a dzsungeledet, megszelídíted. Ez egy szint megfejlődését jelenti. 
 
Terapeutaként miben tudok segíteni?
 
Ha elakadtál már az elején, vagyis még a hajó se oké, a ház se oké, pláne nem oké a kerítés, ha nincs, vagy ha éppen túl zárt, magas, ha jelentősen eltér az egészségestől. A kerítés az én-határaidat szimbolizálja, ami elválaszt a külvilágtól. Megvéd és izolál is egyben.
 
Ezen kívül tudok segíteni abban, hogy azokat a félelmeket felold, amik az unalmas és egyben biztonságos komfort zónában tartanak fogva, amikor a hajó is oké, a ház is oké, mégis elakadtál. Van amikor ezek nem félelmek, hanem transzgenerációs sors minták, ami egyszerűen fogalmazva azt jelenti, karmikus vállalásod van arra, hogy lekövess egy nehéz sorsmintát. Amíg a sors mintád a meghatározó, addig minden változtatásra irányuló törekvésed kudarcra van ítélve. Ha például a nehéz sors, a magány, a fizikai betegségek be vannak kódolva. Jó hír az az, hogy ezek a programok a tudatosság szintjén feloldhatóak és új egészséges programokat lehet a helyükre beírni. Így fordul a sikertelenségre ítéltetett életút a siker útjára.
 
Itt a weboldalon találhatsz még írásokat ebben a témában.
Ha igénybe szeretnéd venni a segítségemet online, skype-on vagy messengeren tudunk konzultálni, blokkot oldani, bővebben az elérhetőség menüpont alatt.
 
 
 
Minden gyereknek szüksége van szeretetre, figyelemre és gondoskodásra. Ha a gyerekkorban érzelmi elhanyagolás történt, az azt jelenti, hogy passzív elutasítás történt a szülő részéről. Minden 7 éves kor előtt megélt élethelyzet beépül a személyiségbe, adva egy alap mintát, ez az életem rendje. A gyerek énünk ezt úgy éli meg, a baj az vele van. Nem elég szerethető. Nem elég érdekes. Nem fontosak az igényei. Ő hisztis, követelőző, önző, sorolhatnám. Ha azt látja, hogy a másik gyereket babusgatják, kényeztetik, odafigyelnek rá, arra gondol, ő azért nem kaphatja meg ezt, mert ő másmilyen. Pláne, ha a szülők egyfolytában még bele is sulykolják, mi mindent megadtunk neked, neked jó gyerekkorod volt… Tény, mindent megadtak, amire képesek voltak. Ettől függetlenül mély űr marad, ez a magány fájdalma. 
 
A magány nagyon tud fájni. Ezért a túlélés érdekében már a gyerekkorban egy sor menekülési stratégiát dolgoztunk ki erre.
 
Függések sora erre az alap traumára épül. Ha a szülő túl sokat dolgozik és amikor pedig a gyerekével van, kimerült és stresszes, elhalmozhatja játékokkal, aztán csodálkozik, amikor ráfügg a gyerek a számítógépre, mert iszonyú félelem tartja vissza a minőségi kapcsolódástól, visszautasítják úgyis, mert nem elég érdekes, nem elég jó. Él egy virtuális világban, mert ott sikeres lehet.
 
El lehet menekülni az alkoholizmusba, a munka alkoholizmusba. Bármivel kitölteni az űrt.
 
Megtanuljuk már a gyerekkorban a figyelemszerző játszmákat is. Tudja, hogy figyelnek rá, ha rosszat csinál. Hát rossz lesz. Ha akkor figyelnek rá csak, amikor beteg, akkor beteg lesz. Sokat. Felnőttként is. Ha akkor figyelnek rá, ha valami csúcszuper dolgot csinált, kényszeresen próbál csúcsszuper lenni. Nincs helye annak, hogy szeretetet kapjon a normális, emberi lénye.
 
Mivel retteg az egyedülléttől, kapcsolataiban prostituálja magát. szeretet morzsákért odadob bármit. Csüng a kapcsolataiban, ez a másik félnek fárasztó és taszító.
 
Mert a jelenben akar kielégíteni egy hiányt, aminek az űrje a múltban keletkezett. Ha azt látod, a partnered lemegy gyerekbe, akkor ahány évesként viselkedik, onnan ered a traumája. Vedd észre, ha Te is ezt teszed. Ha duzzogsz és bezárkózöl. Ha azt éled meg, téged senki sem szeret.
 
Bezárkózást okoz az is, ha úgy próbáltál fontossá és szerethetővé válni, ha túl sokat adtál magadból. Már totál eleged van abból, használnak, kihasználnak, ha kicsavartak, mint egy citromot eldobtak…
 
Ezért maga a megoldás, a gyógyulási folyamat az alap sérülés oldásával kezdődik. A tudatalattiból a felszínre, a gyógyulás terébe kell emelni azokat az elfojtott érzéseket, amiket ott a túlélés érdekében elfojtottál. Átélni és elfogadni. ez az érzés jogos, ennek helye van. Például sajnálom az anyukámat, mert nagyon rossz neki, megpróbálok hát nagyon jó gyerek lenni, hiszen amúgy csak nyűg vagyok…
Vagy például ez, mindent megoldok magamnak, akármilyen magányos és nehéz érzés is ez, úgysem segít senki… szororú és üres vagyok, fázik a lelkem…
 
A feldolgozás folyamatában a második lépés ezeknek a negatív érzéseknek, rezgéseknek a kitisztítása. A harmadik pedig a feltöltés gyógyító energiával.
 
Kapcsolódnak hozzám emberek terápiában, akik elmondják, hogy sorra próbáltak ki módszereket, amik a felszínt kapirgálták, a mély szintű gyógyítás és ezáltal a gyógyulás elmaradt. Ez azért van, mert módszerek sora kihagyja az első vagy még a második lépést is.
 
Olyan ez, mintha valakinek lenne egy gennyes sebe és feltöltenék vitaminokkal. Tény, valamit segít persze. A gócot érdemes megkeresni, kinyitni és meggyógyítani. Ha ez meg van, jöhet az energia feltöltése. Ha autós hasonlatot hozok, akkor azt mondom, hiába fényesíted a kasztnit, ha a motorban egy-két henger leállt. A motor maga a szív a kaszni meg ahogy kinézel. A sorrend a fontos, először azt rakjuk rendbe, ami az alap, aztán lehet áttenni ezt a külső kisugárzásba.
 
Terápiás segítséggel kapcsolatos infót az Elérhetőség menüpont alatt találsz.
 

/p>

A megosztást, like-ot köszönöm! 

 

Minden 7 éves kor előtti élmény ( és ebbe a magzati élmények is beletartoznak ) és kapott visszajelzés arról, hogy egy gyerek mennyit ér, mennyire szerethető, beépül a személyiségünkbe mégpedig stabil önmeghatározás formájában. Ez vagyok én… Ha “csak úgy lett” értetlenül áll az előtt, mi az élete célja. Ha egy instabil, működéképtelen házasságot kellene pont neki összetartania, akkor olyan megmentő szereppel azonosul, ahol olyan dolgokat vállal be, amik meghaladják a lehetőségeit. Haszontalannak érezheti magát. A logikus, kritikus gondolkozás kialakulása 7 éves korra tehető, tehát ezt megelőzően nem áll rendelkezésünkre az a képesség, hogy megkérdőjelezzük a szülő véleményét, cselekedeteit. Egyszerűen elhisszük, igaza van, hogy azok vagyunk, aminek a szülő bennünket lát. Ahogy bánik velünk, azt megérdemeltük. A szülő csalódik bennünk, az nem azt jelenti, veled van a baj, sokkal inkább vele, a szülővel. Azért, mert a szülő elvárása, értékrendje, hamis illúzió világa a valóságtól elrugaszkodott. A nárcisztikus szülő a saját belső értéktelenség érzését kompenzálja a perfekcionizmussal, felsőbbrendűséggel. Ezért aztán ennek a szülő típusnak semmi sem elég jó, még nagyobbat sérül a gyerek ha van a családban egy kedvenc, akit kritika nélkül ajnároznak. Sőt a “bezzeg a testvéred” vagy “bezzeg amikor én” összehasonlításokkal tovább torzítják a gyerek önmagáról alkotott képét. Ha a szülő arra vágyik, hogy fia vagy lánya szülessen és bumm, pont az ellenkezője lettél, hát a tény az, hibázott amikor mindenhatónak képzelte magát és pont Te vagy az, aki szembesítette azzal, hogy bizony nem az. A maximalista, perfekcionista szülőt folyamatosan szembesítjük azzal, elvárásainak megfelelni nem tudunk. Minél sérültebb a szülő személyisége, annál keményebbek a következmények és ez a gyengébbik félen, a gyereken csattan. Jön a büntetés azért, hogy olyan vagy, amilyen vagy. Maga a büntetés nagyon fájdalmas és mély sebet okoz. A szeretet megvonása büntetés, ahogy az elmaradt dicséret és ajándékok is azok, az elhanyagolás összes formája, ahogy a megszégyenítés, a lelki esetleg fizikai terrorban tartás is büntetés. Felnőttként már felismerhetjük, hogy melyek azok a negatív énkép minták, amik gyógyításra, korrigálásra szorulnak.

Én vagyok az, aki csalódást okoz helyett azt a pozitív önazonosulást kell befogadni, megtapasztalni, magunkévá tenni, én vagyok az, aki sikeres. A szerethető, az elfogadható. A csalódást kell hogy okozzak, mint belső drive ( drive azt jelenti önsorsrontó belső hajtóerő ) olyan helyzeteket vonz, ahol bevállalunk teljesíthetetlen feladatokat, rendszeresen olyanokat, amik egyáltalán nem a mi feladatunk. Ugyanis boldoggá, elégedetté tenni a másik embert akkor lehet, ha neki erre a belső képessége meg van. Vagyis képes örülni. Ha sérült az öröm megélésének képessége, most használnom kell a pontos magyar kifejezést az illető búval b&szott :-) nincs az az Isten pláne egy tökéletlen emberi lény, aki képes arra, hogy olyat tegyen érte, hogy örülni tudjon. Aztán van a másik szintén súlyos eset, hogy tud örülni, de hogyan! Annak tud örülni, ha a másikat bánthatja, kritizálhatja, megszégyenítheti. Ha a szomszéd tehene is megdöglik. Ha kudarcot vallasz, mert akkor dicsőítheti magát, ő megmondta. Az örömnek ez a szintje igen távol áll attól, ami a feltétel nélküli szeretet szintjéhez kapcsolódik, ez pedig az együtt tudunk örülni képessége. Mivel az együtt örülés egy képesség, tudati szint, ezért a tény az, valaki vagy képes erre vagy nem. Ha nem képes rá, akkor a megoldás az, feloldani azt a drive-ot ami az adott emberhez téged bekapcsolt és elengedni, kirezegtetni az életedből. Ha időnként képes az együtt örülésre az adott ember, időnként meg elveszik a saját negatív bugyraiban, akkor a kapcsolódásban rendesen vannak még potenciálok, hogy magyarul mondjam, a belőled áradó szeretet, öröm, elfogadás a másikra úgy hat, kinyílik, gyógyul, ő is sugározni kezd.

Mikor elkezdtem ezt magamban helyretenni, én vagyok az, aki csalódást okoz, az a részem, aki képes a nevetésre, látni mennyire nonszensz és komikus is egyben ez, ahogy mi emberi lények játszmákba bonyolódunk, ahogy felismertem a Siker az, ami igazából hiányzik, elkezdtem nevetni azon, amikor megint és sokadszorra a csalódást generáló helyzetet bevonzottam, jé most megint sikeresen okoztam csalódást :-D

A valódi siker befogadásában, megtapasztalásában segítségünkre jöhet – ha hívjuk – az Atlantiszi angyalok közül Stamiel, mint specialista, ő ugyanis a Siker angyala. Üzenete ez: meg tudod csinálni. Vagy ez: hagyd a francba :-) Segíthet abban, hogy megmutatja, ha egy pozitív változást egyedül Te blokkolsz. Saját magadat akadályozod.

Ha szeretnél terápiás segítséget, szívesen segítek, online tudunk terápiában együtt dolgozni, skype-on vagy messengeren. 

Bővebb infót az Elérhetőség menüpont alatt találsz.

 

 

 

 

Képzeld el, hogy a lényed egy ház. Ha valaki elhagyott, de nem tudod elengedni, azt jelenti a lelked egy darabja egy lezárt szobában van kettesben vele. Minden félelmed, vágyad, örömöd és szomorúságod ott van abban a szobában ami összeköt Vele. Az ablak zárva. Ha beletörődsz, fogod az ajtó kulcsát és a tengerbe dobod. Beletörődtél, de nem engedted el, most már a lényed még egy része is lezárt, aki vagy a kulcsot próbálja kétségbeesetten megtalálni, vagy értetlenül áll a bezárt ajtó előtt.

 

Az elengedés azt jelenti, bemész abba a szobába, ahol Ő van. Megélsz és elengedsz minden érzést ami odaköt. Újra és újra, amíg a kötelék szálak mind semmivé válnak. Akkor kitárod az ajtót, kinyitod az ablakot. A napfény beragyogja a szobát, a szívedben nem marad más, mint elfogadás és szeretet.

 

Mivel ajtó, ablak nyitva, Ő is visszajöhet, vagy bárki más, akit az ott ragyogó szeretet és elfogadás bevonz.

 

Amikor vezetem a gyakorlatot, segítek kinyitni az ajtót. A kötelék szálak a két ember között színes energia szálakként jelennek meg, konkrét csakrákat kötve össze.

Támogató arkangyal Azrael, aki a feltétel nélküli szeretet erejével tisztítja ki a bánatot.

Segítségül hívhatjuk még az atlantiszi angyalok közül Simiel, aki gyógyító energiát ad a párkapcsolati életterületre. 

A legtöbb embernél a lezárt szobában nem egyetlen embert találnánk. Ezért a gyakorlatban érdemes úgy megjeleníteni, hogy alapból egy folyosót lássunk, az Elengedésre Váró Kötelékek folyosóját. Ahány ajtó, annyi kötődés más emberekhez. Nagyon sok esetben a szerelmi kötelék elengedése azért nem sikerül, mert gyerekkori és előző életes elszakadás feldolgozatlanságára épül rá. Köteléket okoz a feldolgozatlan sajnálat önmagunk és a másik ember iránt egyaránt, a megaláztatás, a félelem, a megcsalás és megcsalatás, a megsértett büszkeség, a jövőről alkotott tervek és vágyak, a kevés voltam érzése, a hazugságok oda-vissza, a szeretet és figyelem adásának vágya és a megkapásának a hiánya, az elszakadás fájdalma, a kapott bántások miatti düh és fájdalom, az adott bántások, be nem tartott ígéretek miatti lelkiismeret furdalás, hogy a legfontosabbakat említsem.

 

Az egész probléma mögötti spirituális seb maga a Teremtés, az Egységből való kiszakadás. Az elveszett paradicsomot keressük minden kötődésünkben. Azrael arkangyal üzenete szerint, nekünk embereknek azért ilyen nehéz és fájdalmas az elengedés, mert kevés a világunkban a szeretet. Biztosra akarunk menni, hogy a társunk a mienk marad, addig, amíg szükségünk van rá. Kapaszkodunk, függünk. Ha kötelék mentesen élünk, felszámolva a negatív érzéseket, amik a kötelék alapját képezik, a szívünk újra rá tud nyílni az életörömre, a változásra, a belső harmónia lényünket kitölti. Az összetarozás, ami szeretetre, együtt fejlődésre és támogatásra épül nem tartja vissza azt, akinek mennie kell, mert már más tapasztalatokra van szüksége.  Kapcsolódhatunk szabadon más emberekhez, azért mert együtt lenni jó, nincs benne sem sóvárgás, sem erőlködés, sem függés. 

 

1. rész

Klasszikus energiaszerző emberi játszma a dráma háromszög. Játszmának nevezzük azt a kapcsolódást, ahol az egyik ember tudatosan vagy ösztönösen rábírja a másikat, hogy olyan dolgot tegyen, amit magától, önként és dalolva nem tenne. A játszma sokféle létezik, most az alap dráma háromszöget vesszük, ennek a szereplői: a tettes, az áldozat, a megmentő.

Ha arra vágyunk, fejlődjön a tudatosságunk, vágyunk a belső békére, a harmonikus, támogató, szeretetre épülő emberi kapcsolatokra, akkor kiemelten fontos, hogy a dráma háromszögből ki tudjunk lépni.

 

A dráma ugyanis az életünk része. Mondhatnám, már az anyatejjel ezt szívtuk be, szó szerint, ezt beszívtuk ????

 

Minél meghatározóbb volt a dráma a családban, annál erősebben kialakultak a mintáink, hogy az élet az egy dráma.

 

Első lépés, hogy felismerd, ha a dráma háromszögben benne vagy, ez a három szerep létezik mindössze. A szerepek persze cserélődnek, vagy áldozat vagy, vagy tettes, vagy megmentő. Punktum. Azért vagy benne, akár önként léptél bele, akár belerángattak, mert mind a három szerepre hajlamod van. Eltérő mértékben, de azonosulsz mind a három egó szereppel.

 

Ezért a megoldás az, hogy felismerd, hogy tudatosítsd és aztán meghaladd ezeket a szerepeidet. 

 

Áldozati egó. Kezdjük ezzel. Miért hibás ez a szerep? Az áldozati egójában élő ember a világot, mint a drámát úgy éli meg, hogy ő ártatlan, hasítja a világot tettesekre ( miattuk rossz a világ ) és vár a megmentőkre, sőt ennél többet tesz, a kifinomult “intelligens” manipulációkat használ vagy durva, támadós, hibáztatós játszma eszközöket azért, hogy megmentsék. Hogy segítsenek neki. Hogy kihasználjon másokat. És hoppá, itt már könnyen átbillenhet a tettes, vagyis a támadó, hibáztató szerepébe, a saját bűntudatát, azt, hogy hibákat követett el, kiprojektálja, kivetíti a külvilágba egy másik emberre és ott támadja. Tény, hogy az áldozat attól áldozat, hogy ártatlannak, vétlennek hazudja be magát. Holott minden ember követ el hibákat, a felnőtt ember ezzel képes szembenézni, kezébe venni a sorsát, változtatni, fejlődni. Az áldozati egó ezt az irányítást a saját sorsa felett feladja, viszont lelkesen vagy éppen kétségbeesetten próbál irányítani másokat, hogy álljanak be a megmentő, segítő szerepébe. Sajnáltatja magát, panaszkodik. Eltúlozza a nehézségeit. Ha a megmentő kihátrálna, mert van saját dolga, a megmentő nehézségeit lekicsinyli, esetleg teljes mértékben megtagadja. Neked könnyű.

 

A legnagyobb probléma az áldozatisággal az, hogy egy másik ember energiáját csapolja, akár tudatosan, akár ösztönösen teszi ezt. Holott a Forrás energiája végtelen. Azaz hozzáférhető lehetne, ha az áldozati egóját élő ember képes kenne a kapcsolódásra. Plusz ha lenne bátorsága ahhoz, hogy a saját karmáját tudatosítsa és elengedje. Mert ha tanulnia kellene egy helyzetből, ha fel kellene nőnie ahhoz, hogy megoldja, akkor imádkozhat megmentésért, sorra véve az összes létező angyalt, akkor sem érkezik meg a segítség abban a formában ahogy az egó ezt vágyja.

Konkrét példákat mondok:

 

szenvedély beteg, legyen alkoholista, drogos, játéggép függő, vagy akár shoppingoló, állandó jelleggel pénz zavarral küzd. Imájába a lottó nyereményt foglalja. Na most a még több pénz az alap függést szimplán felerősíti, a romboló hatás nagyobb pénz beáramlása esetén még erőteljesebb. Ezért az esetek többségében az Istentől és az ő angyalaitól a válasz a pénz utáni könyörgésre egy igen határozott NEM. Isten és az ő angyalai szívesen adnak energiát, pénzt, szakembereket a gyógyulásra, ha az illető képes szembenézni a saját függésével és megszabadulni tőle. Ez akkor működik, ha képes a saját gyengeségeivel, hibáival felnőtt módra szembenézni. Ha nem, akkor energia vámpírként kapcsolódik rá azokra az emberekre, akik a saját bűntudatuk vagy naiv jóhiszeműségük miatt manipulálhatóak.

 

A fizikai test betegségeinek jelentős részét az áldozati egónak köszönhetjük. Szuper eszközt kap a kezébe ugyanis az illető, hogy a másik embert kihasználhassa. Fontos felismerni, hogy ez a dinamika, az energia vámpírság dinamikája ott van-e, avagy sem. Mert van az az eset, hogy aki beteg, a gyógyulás érdekében igényli és meg is érdemli a segítséget. Az áldozati beteggel azonban az a helyzet, hogy sajnos esze ágában sincs meggyógyulni! Például cukorbeteg és édességgel tömi magát. A tüneteit a végletekig eltúlozza, ezzel szerezve figyelem energiát, anyagi támogatást, felmentést feladatok alól. Egyetlen teszt kérdéssel a játszma világosan megmutatja magát: mit teszel a gyógyulásodért?? Ha az illető erre ad egy világos választ, megérdemli, hogy segítsd, abban az esetben ha van erre energiád és tudod, hogy kell jól csinálni. Ha nincs bőven fölös energiád, mégis segítesz, Te is kimerülhetsz annyira, hogy megbetegedhetsz, erre vigyázz. Ha nem tudod, hogy kell profi módon segíteni, akkor a jó szándék a pokolba vezet, merthogy abból van kikövezve  A vak vezet világtalant helyett érdemes önvizsgálatot tartani, feltenni ezt a kérdést, tényleg értek-e ehhez?

 

Párkapcsolati függés és áldozati egó. Mindenről vagy a pasik, másik nem esetén a nőnemű bestiák tehetnek. Helyesebben a Pasi vagy a Nősárkány  Viccet félretéve, a dráma háromszögben, a párod tettesnek való beállítása jó eszköz arra, hogy a megmentő megmanipulálható legyen. Testvér, szülő, barát, vagy akár a saját gyermeked belerángatható a megmentő szerepébe.

A gyerek, ha az a dolga, hogy a szülőt, aki a körülmények és a párja áldozata, meg kell hogy mentse, megoldja azt, amire a szülő képtelen, igen súlyosan sérül. Minél erősebben rárakták ezt a szerepet, annál kevésbé van saját élete. A mások életét éli. Ha fellázad, akkor hoppá, tettes lesz, aki a szegény nyomorult anyját vagy apját bántja. Magára hagyja a hálátlan dög.

 

Ha áldozatnak érzed magad, ismerd fel, ez egy érzés, egy téves hitrendszer, ami meghaladható. Az érzelmi blokkokból, családi mintákból kételkedés és hitetlenség fakad, korlátozzák azt, hogy higgyünk önmagunkban, a többi emberben, a boldog jövőben, a kiteljesedésben. Ahhoz, hogy a sorsunkat a kezünkbe vegyük, fel kell nőni a feladathoz. Felismerni és elengedni a korlátozó sorsmintákat. Ha megtanulunk kapcsolódni a szellemi vezetésünkhöz, a problémáink megoldása világossá válik és kézzel fogható. Tanulni tudunk azoktól, akik tudják jól csinálni. Ha elakadtál, ismételd ezt a kérdést: mi az, ami ebben a helyzetben segít? Ezzel a figyelmedet kiemeled onnan, ahelyett, hogy az improduktív agyalásba ragadnál, vagy éppen a depresszió tehetetlenségébe és nyitottá válsz arra, hogy a megoldási lehetőséget felismerd és meg is valósítsd.

 

 Ha hasznosnak találtad az írásomat, a megosztást hálásan köszönöm

Ha szeretnél terápiás segítséget, távban tudunk együtt dolgozni ezekkel a módszerekkel:

szimbólum terápia ( KIP)

reinkarnációs utaztatás

Hellinger családállítás

belső gyermek terápia

angyalterápia

Áldás!