A halálvágy eredete egy vállalás, onnan ered, hogy a családban valaki meghalt, aki vágyik a halálra helyette akar meghalni. Hogy helyet adjon neki.

Maga az Élet elutasítása, a Halál utáni vágy tévedésen alapszik.

Igazából ez tévedések sora.

Mert tény, hogy a fizikai halál után a köztes létben lenni nagyon jó. Mégis visszatérünk, leszületünk újra. Mert a vágyak visszahoznak ide. Karmakörből való kilépés a vágyakon alapuló kötelékek felszámolásával lehetséges, két módon, az egyik megélni, a másik elengedni a vágyainkat.

A Hellinger családállítás két fő alapesetét mutatja meg a halál utáni vágynak. Létezik ennél jóval több, eset függő. Az egyik, gyakori ok, amikor a szülő hal meg, idő előtt. Mit értek idő előtt? A gyermek 21 éves kora körül válik felnőtté, ha a szülő jóval korábban meghal, plusz a családban több gyerek van, egy gyerek tévedésből, szeretetből felvállalja - tudat alatt – az “Inkább én megyek el, Te maradj” sorsforgatókönyvét. Másik sorsforgatókönyv, a “Követlek a halálba”. Mert a szülőre nagyobb szükség lenne a családban mint őrá. Felvállalja akkor is, ha egyke, mert szüksége lenne a szülőre és menne utána. Tévedésen alapszik a vállalás, mert másik embert nem tudunk sem megváltani, sem visszatartani.

Másik eset, amikor testvér hal meg. Kiemelném az abortuszok fontosságát, mert számos esetben megtörtént, viszont titok az élő testvérek számára. Ha nem titok, akkor is elakadhat a családban a történtek feldolgozása. Mert lelki szinten mit él át egy gyerek, aki tudat alatt vagy tudatosan tudja, érzi, mi történt? Azt éli át, hogy a családban helye van annyi gyereknek, ahány él. Itt jön a tévedés, a bűntudat, azért halt meg, aki meghalt, mert ennyi itt a hely, innen jön a következtetés, ha meghaltam volna, ha meg sem születtem volna, ha én nem lennék itt, élhetne, tehát az oka annak ami történt, én vagyok. Nincs jogom élni, nem jár, hogy örülhessek az életemnek.

A sorsforgatókönyv hat, amíg az adott ember ragaszkodik az áldozati szerephez. Mert az egó elkezd kompenzálni. Sikertelen kísérletek sora bizonyítja, nincs kiút, a látszólag érthetetlen okból szenvedő ember belefárad a kitörési kísérletekbe. Ezután jön az, hogy az egó kompenzál az áldozati szerep előnyeivel.

Milyen előnyei vannak az áldozatiságnak?

A különlegesség érzése.
Én vagyok én, én én, aki itt a legjobban szenved.
Imádkoznak az emberek azért, hogy a szenvedésnek legyen vége.

Itt ismét felismerhetünk egy komoly tévedést. Bármilyen formában adunk energiát, figyelmet egy életminőségnek, erőt adunk annak, létezzen. Ha a szenvedéssel azonosulunk, azért imádkozunk, vége legyen, ezt az állapotot valójában fenntartjuk.

Miért nem imádkozik valaki azért, hogy konkrét útmutatást, segítséget kapjon Istentől?
Miért nem imádkozik azért, hogy kioldódjon a blokkok sora, ami az életöröm megélését akadályozza?

Mert megtörték a kudarcok.
Mert az egó úgy gondolja, tudja, hol lenne neki jó, képtelen feladni az akaratát.

Mert Isten és az ember közé beékelődött az Apa-kép. Az anyagi világhoz való kapcsolódáshoz, a Föld Anyához való viszonyulásban pedig ott van az anya gyerek viszony problémáinak, hiányainak sora. A világ úgy bánik velem, ahogy a szüleim tették. Ennyi jár.

A mély problémák mögött vannak spirituális és vannak pszichológiai okok.

Más módszer oldja a spirituális krízist és más oldja a pszichológiai okokat.

A pszichológiai okok feloldása a halálvágy letevésével kezdődik. Kapcsolódás a Belső Gyermekhez, a Belső Gyermek meggyógyítása. Nyilvánvaló, hogy azok a módszerek, amik tompítanak, sikertelenek. Ha a fejedre akar esni egy kő, keveset segít, ha lecsiszolják az éleit. Más hasonlattal, kínzóan erős fény elől eltakarhatod a szemed, vagy dughatod a fejed struccként a homokba. Az Ok ott marad.

Spirituális krízis alap dilemmája a miért vagyok itt kérdése. Maga a kérdés feltevés tévedésen alapszik. Mert a kérdés az, Vagyok?

Megvilágosodott tanítok tanácsa, hogy segíthet olyan technikák elsajátítása, amivel sikerül különválasztani magunkat a szenvedéstől. A szereptől, amivel azonosultunk. Vagyok és van a szerep, van a szenvedés, ami elmúlik. Ha engedjük.

Még egy lehetséges ok, a tévedésből vagyok itt kérdésére. Meghatározó egy gyerek számára és később, a felnőttkort is áthatja, ahogy megfogant és ahogy megszületett. Vannak családok, akik úgy tesznek, ó, mi normális család vagyunk, az élet az ilyen, letagadják, titkolják a fogantatás körülményeit és vannak szülők, akik elmondják, megosztják, nehezebb esetben a gyerek fejéhez vágják, miattad szenvedek, szenvedünk.

Zárt karmának nevezik, nevezzük azt a leszületést, ahol az egó nem tudja az adott szerepet, sorsforgatókönyvet meghaladni. Tény, nincs az a módszer, ami ilyen esetben segíthetne.
A segítők akkor tudnak segíteni, ha az adott emberben a lelki erő, az öngyógyító erő erősebb, mint a romboló hatások. A vágy a gyógyulásra erősebb, mint a vágy a halálra, a kiszállásra, az elmenekülésre.

Comments are closed.