weblap verzió1

Szia Kati! A kérdésem a párkapcsolati problémámmal kapcsolatos. Nagyon sokat dolgozom magamon. Szerinted, ha nem érzem jól magam a bőrömben, csak akkor, ha a társamnak jó kedve van, akkor az is társfüggőség? Hogyan, milyen gyakorlatokkal tudnék kívül kerülni egy másik ember hangulatain? Hogy engem ne frusztráljon az, hogy a másik nincs jól? Hogyan lehet a negatív kivetítésnek “ellenállni”?

Az integrál szemléletű ábra, amit a képen láthattok a párkapcsolatokban megjelenő összes állapotot szemlélteti. A 8.-as az egyesült szerelem érzése, ami a függés felett van. Ez az a vágyott állapot, amit az Egység érzésének hívunk a párkapcsolaton belül. Az egész ábrának az értelmezésétől most eltekintek, a témánk a párkapcsolati függés. Az ábra mutatja, két oldal “támasztja” alá a függést. Kezdjük az összetartozással. A párkapcsolatban az összetartozás alapja az, hogy adunk és kapunk, a függés szintjén ez úgy jelenik meg, hogy elvárunk és megfelelünk. Ha az egyik partner elvárásai a másik ember felé nagyon magasak, követelőzőek, míg saját magával szemben alacsony szinten vannak, akkor párja csak az az ember lehet, akinél ez fordítva van, saját magával szemben túlzott elvárásokat támaszt, míg a társa felé túl elnéző, ezért túlságosan odaadó. A függés alapja itt a kapcsolatból való kilépéstől való félelem, az “úgysem jár nekem ennél jobb” az alap. Ha a másik tényezőt nézzük, ez az őrült szerelem kategória, itt az a lényeg, a szerelem normálistól jelentősen eltérő látásmódot eredményez, vagyis a szerelmünket istenítjük, a hibáit nem látjuk tisztán, tipikus eset, inkább saját magunkat hibáztatjuk, ha valami rosszul működik, saját értékeinkkel nem vagyunk tisztában. A függés felszámolásának a módja az, hogy azokat a sorsmintákat kell feloldani, amik meghatározzák mennyi jár és ezért milyen árat kell megfizetni. Ha a függés alapja anyagi függés, önfenntartónak kell lenni anyagilag. Mese nincs, annyi pénzt kell megkeresni, amennyire szükségünk van. Mert ha a partner többet keres, ezt kihasználhatja, “megveszi” a rabszolgáját. Tény, aki ilyen kapcsolatot elfogad, az ámíthatja magát azzal, hogy ez tiszta szeretetere épül, de ez hazugság. Ugyanis ha a kapcsolat meghatározó eleme az Úr és Szolga viszony, a szolga feladja önmagát az anyagi biztonság megtartása miatt. A függésben tartó partnernek persze van eszköztára, amivel ezt az állapotot fenntartja, mert az egójának ez az állapot megfelel. Milyen eszközei vannak? Például kritizál, a partner önbizalmát rombolja. Nézzük a másik oldalt, a beteg szerelem élményét. Időnként őrülten szenvedélyes állapotokat megél, viszont a tartós, stabil szeretet, elfogadás és támogatás hiányzik a függésben tartó partner részéről. Helyette vannak a sérülés típusától függően dührohamok, nem beszélek veled állapotok, mély depresszió stb stb stb. A szeretetet, empátiát elvárja, de nem tudja adni. A megoldás az, hogy a konfliktus helyzetekben meg kell tanulni felvállalni a szükségleteinket és stabil, korrekt önértékelést, önbizalmat kell felépíteni. Ehhez fel kell dolgozni azokat a múltbeli sérüléseket, amik az önbizalmunkat lerombolták. Az őrült szerelem oldaláról pedig, a feladat még az, hogy a tisztánlátást erősítsük, legyünk tudatosak arra, a másik ember hogyan bánik velünk, például a tettei és a szavai mennyire vannak ellentmondásban. Ugyanis két megoldás létezik, vagy javítjuk a kapcsolatunkat, ami azt jelenti, mind a két fél olyan életet tud élni, felépíteni lépésről lépésre, ami számára örömteli, sikeres, önmegvalósító és ebben egymást támogatják, erősítik, vagy el kell válni. Mivel a párkapcsolatba belevisszük az összes sebünket, kettő variáció van, vagy a sebek feltépkedéséről szól a kapcsolat, és tendenciájában romboló, betegebbé tesz, vagy a gyógyulásról és a fejlődésről szól. Tendenciáról beszélek, mert a hosszú távon romboló kapcsolat rövid szakaszokban javulást mutat és a javuló, gyógyuló kapcsolatokban is rendre vannak visszaesések, amikor azt éljük meg, menthetetlen. Összegezve, amikor a kapcsolat javításáért csak az egyik fél akar és tud tenni, az kevés, egyszerűen elfogy a szeretet és egyre gyakrabban jön az egyes, a nem-szeretlek, nem tudlak szeretni állapota. Kiürül a szerelem raktár. Kifárad, belekeseredik az illető. Vagy lázad és újra lázad és ebbe belebukik. A függés feloldása első körben az tehát, hogy legyünk tudatosak a szükségleteinkre. Normál emberi szükséglet az igényes szexualitás. A partner ápoltsága, gyengédsége. A támogatás megadása. Türelem, empátia, kommunikáció. Beszélni a problémákról. Ha kell, párkapcsolati terapeutát bevonva. 
Visszatérve a nyitó kérdésre, ha a partner nincs jól, felnőttként tennie kell azért, hogy jól legyen. Van oka annak, amiért nincs jól és van rá mód, hogy megoldja, feloldja az okokat. Ha ezért nem tesz, akkor úgy marad. Ha Te ezt elfogadod, benne maradsz. Tehát a kérdés az, ha Te bevállalod a belső munkát, hogy meggyógyítsd a sebeidet, felépítsd az önértékelésedet, a partner veled együtt fejlődik vagy nem. Ha nem, akkor el kell válni. Ha lehet, akkor barátságban. Ha az őrült szerelem volt a dominánsabb rész, akkor viharos lesz. Segít a nyugalom szigetének a megtalálása, a belső menedék felépítése. 
Maga kérdés, fontos-e, mind a két félnek, egyforma súllyal: ÉN jól legyek és MI jól legyünk.
Ha van kérdésetek a témában, írjatok.

 

 

 

Szia Kati! A kérdésem a következő: úgy érzem valamit nem csinálok jól, mert életemben vissza-visszatérnek ugyanazok a problémák. Jelenleg sincs gyermekem, nehezen mozdulok ki a komfortzónámból. Nem tudom merre induljak és mi ez a nagy torpanás bennem. 2 hölgy foglalkozott velem, az első sok életet leoldott rólam, állítólag minden férfi csak kihasznált és bántalmazott fizikailag és lelkileg. Ő megállt egy szinten, mert az égiek nem engedik fejlődni mert a képességeit fekete mágiára használja. Úgy csinált családállításokat, hogy emberek nem is tudtak róla. Ott is hagytam.
Akihez most járok, ő azt mondja első pillanattól érezte, hogy más vagyok, aztán később azt mondta, a gyógyítás az utam és életfeladatom. Ennek régóta vannak jelei, most már elhiszem. Lehet, hogy a nagy feladat torpantott meg. Állítólag jól oldom a dolgaim és együttműködő vagyok és nagy lépésekben fejlődőm. Hát nehéz, mert tudod ez bazi nagy felelősség is. Ő is oldott előző életet, de mindig azzal foglalkozik ami feljön.

Fontos jelenség, amit a kérdés tükröz. Ez az, hogy vannak “segítők” akik három okból “bekötik”, visszatartják a hozzájuk forduló, útmutatást, segítséget kérő embereket. Mi ez a három ok?
Az egyik a pénz. Hiszen ha elengedik azt, aki rendszeresen jön, szépen fizet, nézhetnek új kliensek után. Mivel ez a segítő szakma kemény feladat, ezt tudja az, aki szívvel lélekkel csinálja, nekem is és másoknak is sokkal könnyebb együtt dolgoznom a “régiekkel” mint az újakkal, szóval ez a másik oka, valahol megértem miért kötik be az embereket magukhoz. 
Harmadik oknak tartom, kiemelten fontosnak, hogy ha oldásokat csinálunk, gyökér okokra oldunk. Itt azt érzem, hogy segítők rosszul fogják meg a problémát, a saját elakadásaikat belevetítve leakadnak egy gócnál és azt feszegetik. Tegyük fel, egy problémának, mint miért nincs gyerekem, van öt gyökér oka. Ha valaki ebből az ötből egyre vagy kettőre old, soha nem lesz a blokk kioldva. Itt kitérnék arra, hogy mindig azzal foglalkozik, ami feljön. Ez a hagyma héjazgatós módszer, tehát felülről lefelé egyenként kinyitva, letisztítva haladunk a lelki gyógyulás útján. Van amikor ezt a módszert használnunk kell és van amikor nem. Jelentős ellentmondás van abban, ahogy a 2. segítő látja és ahogy Te érzed. Az a helyzet, amikor nagy lépésekben fejlődünk belül, az áttevődik a külvilágba és az Univerzum visszajelez. Ha az a probléma, van aki türelmetlen a haladás tempóját illetően, lehet kérni megerősítést, magára az útra vonatkozóan. Itt nem érzem ezt, mást érzek. Azt amit Te is, valami hiányzik, amit a segítő hölgy nem tud vagy nem akar átadni. Mert el kellene engednie. Az első “garázdálkodóra” visszatérve, családállítás abban az esetben hat, ha valaki ott van és részt vesz, plusz ha az állító a kérdést jól tudja feltenni. Egyetlen kivétel van ez alól, a 18 év alatti gyerekeknek a szülő állíttathat. Gondolhatja a “garázdálkodó” :-)  hogy ő más családok életébe belenyúlhat, igazából a saját tudatalattijára állít és azokéra, aki ott személyesen részt vesznek. Másik dolog, kioldott előző életeket állítólag. Hipnózisban a segítő kontroll nélkül bele tud nyúlni és át tud programozni mintákat a tudatalattiban. Ez egyrészt veszélyes, másik, hol van az a része, Te abból az előző életes élményből tanulsz???

Mindenre van mentség, kivéve a fejlődési lehetőség visszautasítására, mondják a buddhisták és ezzel mélyen egyetértek. Ha valaki beragad egy szinten, ez van, igazából fogalma sincs mit cselekszik. Viszont Te, aki tisztán érzed, valami baromira nem klappol, Veled akkor mi van? Meddig elég, hogy a 2. segítőd elégedett, hiszen amit ő vár el a kapcsolattól, rendszeresen visszajárj, fizess és kritika nélkül fogadd el, amit ő csinál, na szóval meddig felel ez meg Neked? Mert a lelked belülről feszít, megy az idő, 38 éves vagy és gyereket szeretnél, csenget a biológiai óra… Tény, kemény feladat leválni egy segítőről, tanítóról, gururól. Nekem is nagyon nehéz volt, mert az új, az félelmetes. Önállóan haladni, nagy felelősség igen. Viszont illúzió, egyedül vagy, egyrészt tanítanak és segítenek azok az emberek, akik szeretnek és akiknek fontos vagy. Másrészt ott van a szellemi vezetésed. Ezért tartom én a saját munkámban a legfontosabbnak azt, aki elérkezett arra a szintre, képes rá, kapcsolódjon közvetlenül a szellemi vezetéséhez. Ettől blokkok sora választja el az embereket, első sorban ahogy a szüleink bántak velünk, másrészt ott vannak az előző életek vallási mintái, istenképek, üldöztetések stb. Véleményem szerint a megoldás ezeknek a blokkoknak az oldása, miért függsz rá egy segítőre.

 

 

 

Szia Kati! Én hiszek a karmában és abban, hogy ezt az életet és családot én választottam a leszületésem előtt, hogy a sorsomat megéljem, de akkor lehet, hogy oldani sem lehet ezeket a blokkokat, mert most vissza kell fizetnem egy előző életbeli dolgot?

Szia! Első körben magáról a hitrendszerről írnék. Pozitív minden olyan dolog, ami a lelki fejlődést elősegíti. Maga a hit lehet negatív, előremozdíthat és gátolhat. Gondoljatok abba bele, hogy a félelem is egyfajta hit, ráadásul az esetek 95 %-ban valótlan, a múlt tapasztalatainak és a másoktól átvett negatív hiedelmeknek a kivetítése a jövőre. Ilyen negatív hit, hogy egy egész leszületés szenvedésben telik el. Tény, vannak olyan leszületések, ahol a karmikus hatás zárt és ez így van, viszont aki eljut arra a szintre, egyáltalán halott már karmáról, megvilágosodásról, az már van azon a lelki szinten, jelentős változtatás hozzon létre az életében. Tehát a hit akkor pozitív, ha amiben hiszel, az igaz. Igaz az, hogy Isten végtelen szeretete, kegyelme és bölcsessége a rendelkezésedre áll. Ezt keressük, erre próbálunk nyitni, az akadályozó blokkjainkat oldjuk, ahogy tudjuk. A karma azt jelenti, amit cselekedtünk az egy másik emberben kiváltott egy érzelmi reakciót amit az adott ember a saját szintjének megfelelően reagált le. Cselekedeteinknek van és volt rövid és hosszú távú hatása. Az emberi kapcsolatainkban az tanuljuk, hogyan kapcsolódhatunk úgy, hogy szeretetet adni és elfogadni tudjunk, egymást támogassuk és elfogadjuk, együttműködést tanulunk. Az elfogadás fontos, mert minden ember tart valahol a fejlődésben, annyit ad és úgy, ahogy erre képes. S mivel ezt a Világot Isten teremtette, az ő karmája az, hogy ebből Téged kihozzon, magához felemeljen. Ezért ha oldasz egy darabot egy blokkból, Te megteszel egy lépést felé, ő megtesz feléd tizet… Karmikus adósság létezik, viszont a bűntudat emiatt tévedés. Mert amikor az adott tettünk negatív hatást és érzést váltott ki egy másik emberből, azt tettük, amire képesek voltunk. Ezért a legmeghatározóbb eleme az emberi létnek az, megtanulni jobban csinálni. Ennek egyik része az a tapasztalat, mit élt át a másik és ehhez szükséges, mi is átéljük ugyanazt. Ezen kívül megismerni azt, hogyan működik a személyiségünk. Tehát maga a karma mint karmikus hajlam létezik, ez pedig azt jelenti, bűntudatból, vezeklésből is beteremhetünk helyzeteket, akkor is, ha a karmánkat már ledolgoztuk. A karma működése olyan szinten összetett és bonyolult, hogy ha a működését megérteni szeretnénk, lemaradhatunk arról, hogy élünk. Ezért ami segít az az, hogy egy adott helyzetet, egy konfliktust úgy oldunk meg, hogy az energia és tudatossági szintünket felhozzuk a lehető legmagasabb szintre. Kijutni a negatív érzelmi szintekről, ez maga a blokkok oldása. Ha van elég enegiánk és tudásunk, kihozzuk magunkból a legjobbat. Ez a cél, az, hogy képessé váljuk jobban csinálni. Maga a karmikus hatás mindig kisebb, mint amit okoztunk anno, ez logikus, hiszen ha a hatás és ellenhatás ugyanakkora lenne, a karmikus körből kilépés nem létezne egyáltalán. Az a lényeg tehát, ismétlem, képessé váljunk jobban csinálni. Ezért ha egy karmikus hatás belép ez életünkbe, ami érzelmi szenvedést okoz, ezt feldogozva maga a szenvedés kitisztul. Van egy másik dolog, amiről érdemes beszélni, ez pedig az, hogy nehéz élethelyzetben kérhetjük, hogy a pozitív karmánk hasson, kérhetünk ima formájában kegyelmet, áldást. Visszatérve még a kérdésre, ha abban hiszel, a karma megakadályoz abban, felold a blokkjaidat, ez tévedés. Nehezebbé teheti, érdemes az után kutatni, maga a vállalásod mi, mert lelki szinten a lelki fejlődésünk érdekében emberi erények kifejlesztését vállaltuk be és az ehhez szükséges tapasztalatokat. Mint például kitartás, hűség, becsületesség, őszinteség, megbocsátás, együttérzés, türelem, elfogadás, elengedés, helytállás, kiállás magadért, sorolhatnám. Ismerd fel, ezekben mennyit fejlődtél és fejlődsz folyamatosan.

 

 

Kedves Kati! Írtad, hogy ha tanácsot szeretnénk kérni, akkor írhatunk neked üzit. Nos, nekem csak annyi a kérdésem, hogy miért nem sikerül egy hosszútávú, szeretetre épülő párkapcsolatot kialakítanom? Mi a blokkom és hogyan oldjam azt? Sajnos 1-2 hónap után a férfiakból a lelkesedés eltűnik és véget ér a kapcsolat, vagy kiderül, hogy nem is akarnak komoly kapcsolatot. Van olyan is, hogy már a 2-ik randi után ér véget a dolog. Köszönöm szépen előre is a segítséget!

 

Szia! Miért vonzol be sorra olyan férfiakat, akikből eltűnik a lelkesedés? Azért, mert ez egy típus, aki egy ideál után fut, amíg nem ismer meg Téged, rád vetíti az ideál képét, ami egy irreális csodanő képe, aki a valóságban nem létezik. A Te értékeidet nem látják, a hibáidat, hiányosságaidat, nem tudják elfogadni. Ez az ő elakadásuk. Te azért vonzod be ezt a típust, mert az az alap mintád, hogy nem vagy elég jó, nem vagy értékes. A blokk valójában blokkok sora, jön a gyerekkorból, ahogyan a szüleid veled bántak, ahogy ők egymással megélték a párkapcsolatot és jön az előző életekből is. Mert azt tükrözi vissza a férfiak viselkedése, nem vagy szerethető, nem vagy olyan, akit komolyan kell venni. A mintának a feloldása maga egy gyógyulási folyamat. Ahhoz, hogy komolyan vegyenek, neked kell első körben komolyan venni a saját blokkjaidat és saját magadat. ” CSAK ennyi a kérdésem” ezt máris átírhatod, ez a legfontosabb számomra, ennek az életterületnek a fejlesztése a legfontosabb számomra. Mivel a szeretetre épülő kapcsolat mintája hiányzik, ezért a legelső lépés a Hellinger családállítás, ami megmutatja, a családi minta hogyan hat a tudatalattidban, a szüleidhez való kapcsolódás hol sérült. A másik nagyon fontos dolog, amit szeretnék kiemelni, hogy miért gondolod azt, neked kell kialakítanod a párkapcsolatot? És ebben persze sikertelen vagy, mert nem a Te dolgod kialakítani. Ez elsősorban férfi minőség, vagyis a Te dolgod az, azt a férfit vonzd be, akik valóban Téged akar és rábízni a ”kialakítást” :-) Mivel nő vagy, a szeretet elfogadása, maga az elfogadás amit tanulnod kell nőként. Ha olyan feladatokat raktad rád a gyerekkorban, ami nem a Te dolgod, belső mintává vált, neked kell a dolgokat, helyzeteket kialakítani. Ezt a mintát le kell tenni. Ami még nagyon fontos, maga a külsőségek és a belső értékek viszonya. Valószínűnek tartom, hogy Nálad is komolyan hat egy külsőségekre épülő ideálminta. Érdemes elengedi az elvárásokat és a belső értékekre helyezni a hangsúlyt. Ha szeretnél terápiás segítséget ehhez, szívesen segítek.

  

 

Szia Kati, van egy kérdésem a félelmekkel kapcsolatban. Imádom a vizet, imádok úszni. Középsuliban a fejembe vettem, hogy triatlonozni fogok, de alig tudtam úszni, így megtanultam. Jártam usziba minden nap, és néztem, mások hogy csinálják, majd próbálkoztam. Kb. 3 hónap alatt megtanultam a szabályos gyorsúszást szép, könnyed stílussal, hamarosan napi több ezer métert úsztam. Nyílt vízen sem volt semmi gondom. Pár éve azonban félek nyílt vízen úgy úszni, hogy a fejem a vízben van. Úszok, persze, de édes vízben (ami általában nem kristálytiszta) vizi hullától tartok, hogy össze”futok” eggyel, tengerben (amiben messzebb el lehet látni) cápától… És ha nem teszem a fejem a vízbe, akkor minden oké. Csak úgy nem szeretek úszni, mert sokkal fárasztóbb, mint “rendesen”.

Válaszom: amikor egy félelem felbukkan egy adott életkorban és előtte ennek a típusú félelemnek nyoma sem volt, akkor előző életes élmény áll a félelem mögött. Amikor az előző élet tragikus halállal végződik, mint például hajótörés és vízbefulladás, áttevődik a mostani életre a vágy, meg akarom tanulni, hogyan lehet túlélni. Vágy, hogy a profi úszóvá váljak. Ennek ellenére a félelem az adott életkorban – párhuzamosan, pont akkor, amikor az előző életben megtörtént – irracionálisnak tűnő módon megjelenik, újra és újra hatni kezd.
Feloldani úgy tudod, hogy amikor úszol nyílt vizen, tudatosítod, számba veszed, miben különbözik a mostani helyzet az akkoritól, például nincsenek cápák ott, ahol úszol. Rögzíted a dátumot. Utána beleteszed a fejed a vízbe, ott tartod amíg tudod. Kiemeled, ha már elviselhetetlen. Ez az idő, amíg tudsz úszni vízbe tett fejjel, ez nőni fog, ezt minden alkalommal, amikor nő, megünnepled, meg is jutalmazhatod magad. Egészen addig folytatod, amíg a félelem teljesen kioldódik, eltűnik. Véleményem szerint, magát az előző életes élményt újra kinyitni nem kell minden esetben, van amikor kell és van amikor nem. Ezt mindig az adott ember és az adott probléma mutatja meg. A technika, amit használok a reinkarnációs utaztatás során, online terápiában, tartalmaz egy un. beépített biztonsági elemet, ami biztosítja, azt a tudattartamot hozzuk fel a tudatalattiból és dolgozzuk át, amire az adott ember lelkileg érett, felkészült.

 

 

Szia Kati, kérdésem van Istennel vagy felsőbb énemmel kapcsolatban. Utálom, hogy én vagyok az, aki nem akar/tud megnyílni rá. Néha már üvöltözöm neki, de nem hall meg, nem segít. Mert én állítólag zárok és nem tudom megnyitni a szívem. Kértem, hogy nyisson meg, hogy halljam a hangját. De nem érzékelem őt. Amikor nagy bajban vagyok, dob egy kis koncot és elvárja tőlem, hogy hálás legyek neki. Olyan érzésem van, mintha épp Isten, vagy a felsőbb énem hárítana. Mert nem vagyok eléggé ilyen, meg olyan, hogy érzékeljem őt. Imádkozni próbálok, de közben haragszom rá. Gyűlölöm, mert nem érzem, hogy szeret. Olyan, mint egy rossz szülő, aki néha rám néz, de aztán sürgősen elfordítja a fejét, mert más dolga van. 
A szellemi vezetéssel kapcsolatban ezek a gondolataim akkor szoktak lenni, amikor a legnegatívabb állapotban vagyok. Mert még mindig úgy érzem, hogy nem tudom mi az igazi utam, mondjuk pl. karrier terén, mert nem igazán megy zökkenőmentesen. Azért gondolom, hogy nem hallom őket, mert nem tudok könnyedén pénzt keresni. Azt remélem a kapcsolattól, hogy magabiztosabb leszek, hogy jó irányba haladok. De most, hogy írok neked, lehet, hogy ez a tévedésem, hogy ha hallom is az Isteni hangját és akkor arra megyek, amit a megérzésem diktál, attól az még nem biztos, hogy teljesen zökkenőmentes.

Szia! A kapcsolódás azért nem tud létrejönni, mert Isten és közéd áll a kivetített szülő képe, magyarul a belső világodban rávetíted a szüleiddel történt elakadásodat Istenre és ezzel a belső képpel harcolsz. Úgy képzeld el ezt, mintha egy szobában lennél, háttal a nyitott ajtónak és üvöltözöl egy falra festett képpel. Közben pedig a szellemi vezetésed ott áll a hátad mögött…
A düh rezgéséből lehetetlen meghallani a szellemi vezetés hangját, mert hangosan zakatol az elme, a szellemi vezetés hangja halk, nyugodt és nagyon erős pozitív érzést kelt maga a kapcsolódás. A megoldás az, az elmét el kell csendesíteni. Erre két megoldás van, az egyik a düh levezetése, kitombolása, plusz a gyerekkori elakadások feldolgozása. A másik fontos dolog amit fejleszteni lehet és érdemes, a koncentráció, a belső önfegyelem növelése. A szellemi vezetésed nem feltétlenül a szívcsakrán át lép be. Jóval többször fordul elő, hogy a korona csakrán keresztül jön le az energia és az információ. Már amennyiben belefér a fejedbe… Ehhez lecsendesedett, kiürült állapotra van szükség. Van akinél a legmélyebb negatív mélyponton jön ez létre, amikor az egó teljesen feladja a küzdelmet. Tévedés tehát, hogy a düh, a harag a legnegatívabb állapot. A düh kétségbeesett, destruktív vagyis romboló módon kifejezett segítségkérés. A gyerekkorban megélt helyzetekben elfojtottad a dühödet, csalódottságodat és a szomorúságodat, hogy megfelelj a szüleid elvárásainak és ez most áttevődik egy ál spirituális küzdelembe. Miért mondom, hogy ál spirituális? Azért, mert ez egyfajta menekülés, álomvilág kergetése. Egy álom, ahol ha a kapcsolódás létrejött, hipp-hopp eltűnnek a problémák. Közben érzed, ez azért erősen sántít. Igazából itt aki hárít, az Te vagy. Azt érzed, a szellemi vezetésed elfordíja a fejét. Neked kell a benned élő, szorongó, önbizalom hiányos, dühös Belső Gyermeked felé fordulnod… Ezt nem teszed, inkább agyalsz, görcsölsz, a hogyan tudnék könnyen pénzt keresni problémán… Ahogy anno a szüleid is többet foglalkoztak az anyagi gondjaikkal, mint veled…
Valóban működik, ha sikerül magunkat a valódi öröm és hála rezgésébe emelni, ez őszinte és erős, akkor a bevonzás akadálymentes. Amikor rá tud nyílni a szívünk az örömre. Érzed és tudod, itt erős blokkjaid vannak, ezeknek a blokkoknak a feloldása szükséges, ez bizony munka, időigényes és sokszor kemény feladat. Zökkenőkkel :-)

  

 

Kedves Kati! Nekem van egy “rögeszmém?” az eladással kapcsolatban. Sok szép dolgot horgoltam, és szeretném eladni. Ez nehezen megy, mondjuk úgy, hogy sehogy. Az jár az agyamban, hogy én “nem tudok eladni semmit”. Próbálom elhinni, hogy nem így van, de még nem jöttem rá, hogyan kellene megfogalmaznom. Tehetetlen düh érzése uralkodik el rajtam, amikor erre gondolok. Azt érzem, mintha szándékosan nem is akarnám, hogy sikerüljön az eladás (pedig nagyon kellene a pénz) …

Válaszom: Amikor felismerjük, érezzük, “mintha szándékosan nem is akarnám ” a sikert, ez az jelenti, van egy részed, aki valóban, belül nemet mond. Ha ennek a résznek a tudatosítása, megértése és meggyógyítása elmarad, a pozitívba fordítás eredménytelen. A pozitív, erőt adó kijelentések használata akkor eredményes, ha a nagy sorsminták fel vannak oldva, vagyis az életed a megfelelő irányba halad, ezt a haladást segíti elő. Másik fontos jele annak, hogy sorsforgatókönyvet kell megismerni és felülírni az pedig a düh. Az érzelmi reakció ereje megmutatja, az elakadás mekkora. Miért vállal be valaki egy ilyen sorsforgatókönyvet, sikertelen vagyok? Mert valakinek a sorsát követi a családban. Amikor tehetséges, szorgalmas, intelligens emberek hosszú távon sikertelenek, sorsforgatókönyvről beszélünk, mert mások könnyebben túllépnek a kudarcokon, egyszerűen amikor felismerik valami nem megy, elengedik és más dologba kezdenek. A Hellinger Családállítás megmutatja, kinek a nehéz sorsát cipeled. Érdekes volt számomra a kérdésed, mert első reakcióm az volt, vesznek-e az emberek ma kézzel horgolt dolgokat. Itt kibújt belőlem a kereskedő énem. Felmentem a meska.hu és a vatera.hu oldalra és azt láttam, bizony az igényes kézimunkáknak szép ára van. 
Ez meggyőzött arról, hogy a minta az az, a többieknek jár, neked pedig nem… Tanács a tapasztalt kereskedőtől, kettő dolgot gyakorlati szempontból érdemes átgondolni, az egyik, mit keresnek az emberek most. Olyan gyönyörű horgolt karácsonyi angyalokat láttam, hogy tátva maradt a szám. Játékfigurákat, babacipőket… A másik, hogy hol, milyen formában adod-e el. Mert meg tudsz keresni üzleteket, hozhatsz létre saját boltot a vaterán, a meskán.

Tehát az átfordítás:

Felismertem, hogy elakadtam. Ennek a feloldásához megkeresem és elfogadom a segítséget. Feloldom azokat a belső akadályokat, amik miatt belül eddig elutasítottam a sikert. Szükségem van a pénzre és bevonzom azokat az embereket, akiknek a horgolásaimra szükségük van. Hasznos és szép dolgokat készítek, a munkámat örömmel végzem és az emberek örömmel vásárolnak tőlem.

 

 

Szia! A kérdéseim a következőek:

Hogyan definiálod azt hogy megnyílás és önfeltárás?

Milyen módon fejezed ki ezt a mindennapokban?

Válaszom: a tudatunk gömb alakú. A megnyílás azt jelenti, a gömb tágul, a tudat tágul, kiindulási pont az, amiről most az gondolom én vagyok. A tágulási folyamat az, hogy lefelé és felfelé is nyitok. Lefelé nyitás azt jelenti, hogy a negatív csoportba sorolt emberi érzéseimet plusz az állati ösztöneimet megismerem, átváltoztatom vagy elengedem. Felfelé nyílás azoknak a képességeknek, tudatosságnak, energiáknak a befogadását, megismerését és használatát jelenti, amiről az mondjuk isteni. Megnyílás azt jelenti az ön-korlátozásainkat feloldjuk. Lassan és biztosan, megfelelő ütemben.

Önfeltárás önmagában öncélú. Megismerni mélyebben önmagam, ennek számomra célja és eredménye van. Azt jelenti, hogy azokat a személyiség részeimet, amelyeknek a tudatossága lemaradt, fejlesztem egészen addig, amíg be tudom illeszteni a személyiségembe és meg tudom haladni. Konkrétan ez azt jelenti, hogy felismerem például a játszmáimat. A emberi játszma azt jelenti, szükségem van például figyelemre, szeretetre, segítségre és ezt a múltban megtanult, beprogramozott módon megszerzem. Ahelyett hogy megnyílnék arra, hogy a másik ember ezt magától adja. Igazából mindegy, hogy kitől kapsz, azt, hogy egy vágy teljesülését időhöz, konkrét emberekhez és körülményekhez kapcsoljuk, magát a zártságot jelenti.

Mindennapokban hogy fejezem ki. Amikor kapcsolódok egy másik emberhez, vagy egy csoporthoz, keresem azokat a megoldásokat, amelyek a részt vevők számára pozitív eredményt adnak. Pozitív azt jelenti, a lelki fejlődést elősegíti az enyémet és a többiekét. Emelem a másik embert, amennyiben lehetséges, ha nem tudom emelni, elengedem.

Amikor egy másik ember kapcsolódik hozzám, az első dolog, hogy érzékelem, milyen rezgésben van, vagyis a meghatározó érzése a pozitív tartományban van, vagy a negatívban. Negatív emberi érzéseink, mint a szégyen, a félelem, a harag, a düh, a tehetetlenség, a büszkeség mind más és más okból keletkeznek és más és más módon oldhatóak fel. Megfigyelem önmagam, milyen belső reakciót adok. Érzem-e, hogy lehúz, vagy sértettséget érzek, beaktivál-e valami belső veszteségemet. Ha a reakciómról felismerem negatív, el lehet és kell vonulni meditálni. A párom például segít ebben, mert jelzi, amit most csinálsz ez nem segít. Ha a reakcióm pozitív, tehát érzem azt, tudom adni azt az energiát, pozitív hozzáállást, ami a megoldás megszületését elősegíti, vissza jelzem a másik embernek, a negatív tartományban vagy, keressük együtt a pozitív megoldásokat. Az a pozitív, ami a rendelkezésünkre áll, amiből építkezni lehet. A figyelem fényét átteszem arra, mi az, amink van és ebből mit, hogyan és mikor építsünk fel.

Önfeltárás belép mint fontos munka, mert oldani kell azokat az önkorlátozásokat, önsorsrontó mintákat, amik blokkolják vagy negatív irányba viszik azt, hogy a bennem lévő energiát a magam és a mások fejlődésének a szolgálatába rendeljem. Tehát minek, kinek adsz energiát és hogyan szerzel energiát? Ez nagyon fontos kérdés. Aki felfelé, a felsőbb én felé nyitni tud, az bőségesen kap energiát és tudást. Erről írok majd bővebben, milyen módon blokkoljuk a kapcsolódást és hogyan oldható fel. A lefelé nyitás azt jelenti hívd elő azokat a részeidet, akik energia hiányosak, tudatlanok, sérültek. Ehhez bőségesen kapunk tükröket a többi embertől. Másik része, ami fontos, hogy a pozitív energia csere a mindennapjaimban legyen jelen. Tehát adni kell az elismerést, a pontosan és konkrétan megfogalmazott dicséretet, megosztani az örömöt, amit a másik ember fejlődése jelent, kifejezni a hálát, lelkesíteni az embereket, humorizálni, hogy a nevetés gyógyítson. Vigasztalni, meghallgatni és csendben maradni, ha erre van szükség. Ki kell fejezni, ha a negatív tartományban vagyok, félek, szomorú vagyok, tehetetlennek érzem magam. Megkérdezni a másik embert, tud-e, akar-e, az ő dolga-e nekem ebben segíteni. Ezzel példát mutatsz, emberből vagy, felvállalod az érzéseidet, extra előny, ha megkapod az útmutatást és a segítséget. Kifejezed, szomorú vagy és ölelésre vágysz. Kifejezed, hogy dühös vagy, tudva azt hogy ez egy rosszul megfogalmazott segítségkérés. Nagyon fontosnak tartom, elsőrendű munka és feladat számomra és azoknak az embereknek a számára, akiknek az életfeladata a gyógyítás, segítés területén van, hogy a saját energia szintedet, belső egészségedet, saját belső fényedet kell a a legfontosabbnak tartani, első helyre helyezni, mert a belső telítettségből és bőségből könnyedén, spontán tudsz adni. Megtartani és ápolni azokat az emberi kapcsolataidat, amelyek támogatóak. A megnyílás, amikor természetes, akkor a belső bőségből fakad, bevonzza azokat az embereket, akik megnyílnak a befogadására.

 

 

Szia Kati! Anyaképen dolgozom, pszichodráma csoportban és egy másik vonalon is. Elég bonyi a családi helyzet otthon… Anyámnak vannak pszichés problémái, vannak disszociatív filmszakadásai. Apám mindig arra tanított, hogy a hazugság nem jó dolog, ennek ellenére a családi mechanikánk legmarkánsabb alapja ez az évtizedes hazugság, amit kötelesek vagyunk támogatni mind. Hogy minden rendben van, gyakorlatilag bármit csinál az anyám, mindent elnézünk neki… Nem veszünk róla tudomást. Ez a dolog engem most már olyan szinten irritál, hogy kevés időt tudok tölteni anyámmal és neki ez fáj is, mert érzi, hogy nincs köztünk kapcsolódás. De számomra ez az egész túl nehéz és túl megterhelő és nem is értek vele egyet. Igazából haragszom is apámra, amiért nem tett semmit azért, hogy nekünk egy normális anyánk lehessen. (persze tudom, hogy mindennek oka van és látom, mire volt jó nekem ez az egész, de az érzelmi szinten mégis megvan ez az ellenállás és düh) Nem akarok teljesen elhatárolódni a családomtól. De velük lenni is nagyon nehéz nekem. Ez a problémám most.

Válaszom: ez egy megakadt gyász folyamat, ahol a düh szakaszban tartasz.
Át kell élni és meg kell gyászolni a veszteséget azért, amit nem kaptál meg
vagyis a stabil, igazi, felnőtt anyát. Akire támaszkodni lehet, akire felnézni lehet. Gyászolni egyetlen módon tudunk, ha kiengedted a dühödet, sírni kell,
megélni az elfojtott érzéseket. Igyál vizet, plusz használd a fürdés, zuhanyzás gyógyító energiját, kitisztul. Fogadd el, ennek a feldolgozásához idő kell.
Van még egy gyakorlat amit érdemes megcsinálni, ha azt érzed rád raktak valamit, amit cipelsz, itt maga a súly, a “tegyünk úgy, mintha normális család lennénk”. Erre Hellingeres oldást javaslok, ami azt jelenti, ebben az esetben, az apával ezt rendezni kell, letenni azt, amit elvárásból rád rakott.

 

“Szia Kati! Egy nagy kérdés nem hagy nyugodni. Azt mondják, hogy mi magunk teremtjük a valóságunkat.
Ha ez így van, akkor én nem tudom, miért lavíroztam bele magam ebbe a fenntarthatatlan helyzetbe.
Néha úgy érzem, szétszakadok ” Ezt a kérdést skype terápiás beszélgetés után kaptam, a kérdező hozzájárulásával most közre tudom adni, fontos kérdést feszegetünk :-)

Válaszom: van aki teremteni tudja a valóságát és van aki sodródik. Olyan ez, mint egy csónak az Élet folyóján, fogod-e az evezőket? Ha valaki sodródik, akkor mások teremtik az ő valóságát. Más mondja meg, hol dolgozz, mit csinálj, kivel legyél együtt és kivel nem. A valóságunk teremtése pozitív agressziót jelent. Ez azt jelenti, meghatározzuk az Életünket, így, nagybetűsen. Aktívan hatunk a Világra. Kijelöljük a határainkat, ahelyett hogy mások rángatnának, tologatnának, taszigálnának, vagy éppen kihasználnának bennünket. A pozitív agresszió lényege, hogy olyan módon használjuk az erőnket, ami nekünk és másoknak is a javára válik. Olyan megoldásokat keresünk, ami a helyzetben lévőknek a lehető legjobb. Van amikor az ellentétes érdekek miatt ez kivitelezhetetlen és itt lép be a prioritás. Ki a legfontosabb? Nyilván Te, mert ez a Te életed. Hozz létre egy sorrendet, ki a második, harmadik és így tovább. Dolgozz ezzel, amíg belül harmóniában érzed magad. Ha Te jól vagy, az mindenkinek, akinek igazán fontos vagy, a javára válk. És persze neked is  :-)  Elsősorban  :-)

 

Szia Kati! Mit kezdjek a teljesítménykényszerrel és a bántó kritikával? Válaszom: kétféle elvárás létezik, teljesíthető és teljesíthetetlen. Igazából ez ennyire egyszerű, a teljesíthető elvárásokat teljesítjük  :-)  Nagyon fontos a feloldásában az, tudatosan figyeld meg, milyen érzelmi reakciót adsz. Mivel az egó védekezési reakciói automatikusan hárítanak, elfojtanak, bagatellizálnak és vissza projektálnak ( ez a másik baja, né milyen idióta  :-) érdemes meditációban átdolgozni a helyzetet. Ha az érzelmi reakció düh, harag, ez azt buktatta ki, haragszol magadra mert elfogadtál és belsővé tettél egy teljesíthetetlen elvárást. Ha a reakció szomorúság, akkor egyértelműen fáj, mégpedig nagyon fáj, hogy ez a helyzet igazságtalan. Na most a harag esetén át kell dolgozni a belsővé vált lehetetlen elvárásokat. Hiszen fejlődünk, gyógyulunk, tisztulunk. Elbukunk és újra felállunk. Az igazságtalanság miatt érzett szomorúság kifelé történő kommunikálása nagyon fontos. Mondd ki, ez nagyon megsebzett és mondd ki, miért. Ha tisztán és nyíltan kifejezed az érzéseidet, felvállalod magad, a másik kétféleképpen reagálhat. Vagy emel, vagy elnyom. Ezt érezni fogod. Emel, ha ki tudja mondani, sajnálom. Emel, ha látod rajta, szeretne a helyzeten változtatni. Ha viszont bármilyen olyan reakciót ad, ami még beljebb nyom a fájdalmas érzéseidbe, akkor lépj legalább egyet hátra. Vagy többet  :-) Mert ebben a játszmában csak veszíthetsz. Mert ez arról szól, a másikat a Te fájdalmad nem hatja meg, empátiára képtelen. Csűrheti, csavarhatja és a végén ki tudja hozni, hibás egyedül Te vagy. Ekkor kimondhatod, az egyetlen hiba, amit elkövettél, az volt, hogy hittél abban, ebből jól jöhetsz ki. Igazából mindegy, mennyire megtépázva jössz ki belőle, a lényeg, hogy feladod, hogy megfelelj teljesíthetetlen elvárásokkal szemben. A másik ember lelke látja a lekedet, ha viszont az egó uralkodik, onnantól a saját belső problémáit vetíti ki rád és benned kritizálja.

Comments are closed.